SOHA, DE SOHA
Úgy készültem, hogy soha senkire közönyös arccal rá nem nézek, csak mosolyogva. És arra készültem mindig, hogy mindenkinek köszönök, akit meglátok, akár ismerős, akár nem, és hogy idegen országokban és vasúton is minden férfival és asszonynyal és gyermekkel egy szót váltok, hogy meghalljuk egymás hangját és elbúcsúzom egy könnycseppel örökre tőlük, mert meghalunk. Eldöntöttem magamban, hogy soha senki előtt nem fogok semmiről panaszkodni, hanem hazudok kellemeset, ha magamról kell beszélnem és azt is elhatároztam, hogy a valóság témáihoz emberek között hozzá nem szólok, én csak mindig az én szívemet fogom beszélni, hogy elandalodjanak, mint a zenétől az én beszélésemtől és hogy nevessenek az örömtől, mikor én beszélek és oda legyenek a meglepetéstől és rajongjanak föl és ébredjenek az álom könnyű reggelére az élet nehéz éjszakájából. És úgy számítottam, hogy minden ablakot megkocogtatok és az elbújt lakosoknak jó napot kívánok. És minden zsebembe élő virágot akartam tömni, ibolyát, gyöngyvirágot, meg apró jószagú mezei margarétát, hogy az uccákon minden ismeretlent megdobhassak virággal.