Megjegyzés.
Hét esztendeje annak, hogy mindnyájan keresztül mentünk a lángokon és némelyikünk boldogsága azóta, azt hiszszük, hogy megérte az eltürt szenvedéseket. Minna és én boldogok vagyunk, hogy kis fiunk születése napja ugyanaz, a melyiken Morris Quincey meghalt. Az anyja tudom, hogy titokban meg van arról győződve, hogy vitéz barátunk bátor szellemének egy része belé költözött. Keresztségben valamennyi barátunk nevét rá ruháztuk, de rendesen csak Quinceynek hivjuk őt.
Most már, ha a régi időket szóba hozzuk, valamennyien szomoruság nélkül tekintünk vissza rá, mert Godalming lord és Seward doktor is boldog házas emberek. Van Helsing professzor pedig, kis fiunkat a térdén himbálva, ezt szokta mondani:
– Mindenki azt mondaná, hogy bolondok voltunk, ha elmondanók neki azt a történetet. De mi nem is kivánjuk, hogy elhigyjék. Mi tudjuk, hogy igaz és valamikor ez a kis fiu is megtudja, hogy milyen bátor és elszánt asszony volt az anyja és meg fogja érteni, hogy voltak olyanok, a kik annyira szerették, hogy mindent kockára tettek érette.
Harker Jonathán.
– VÉGE. –