WeRead Powered by ReaderPub
Dramaturgiai dolgozatok (1. kötet, 1850-1863) cover

Dramaturgiai dolgozatok (1. kötet, 1850-1863)

Chapter 42: EGY UJ SZINMÜTÁR.26)
Open in WeRead

About This Book

A kötet dramaturgiai esszéket és színpadi recenziókat tartalmaz, amelyek a korszak magyar színjátszásának, drámafordításainak és kritikai ízlésének kérdéseit vizsgálják. A szerző foglalkozik a vidéki sajtó és olvasói szokások hatásával az irodalmi életre, bírálja a rosszul sikerült drámakiadásokat és pontatlan fordításokat, valamint rámutat a nyelvhasználat és a kiadás minőségének hiányosságaira. Több írás részletesen elemzi a darabok szerkezetét, stilisztikai gyengeségeit és a színészi teljesítményt, miközben gyakorlati javaslatokat tesz a repertoár, a kritika és a kiadói gyakorlat javítására. Az anyag általános célja a drámai művek és a szakmai színvonal emelése.

EGY UJ SZINMÜTÁR.26)

Ez ujonnan megindult szinmütár, épen mint a régi, eredeti és forditott szinmüveket közöl. Szigligeti Béldi Pál czimü szomorujátéka nyitja meg a gyüjteményt, melyet Sardou Jó barátok szinmüve követ, forditva Szerdahelyitől. Örvendünk e vállalatnak már csak azért is, mert kezdett kimenni divatból a szinmüvek kinyomatása s a dráma mintegy megválni látszott az irodalomtól. Talán e körülmény volt egyik oka annak, hogy tiz-tizenöt év óta az irodalom egyik ágában sem lehetett oly kevés gondot és csint tapasztalni, a nyelvre nézve, mint épen a drámákban. Némelyik szinmüiró nem is irt, csak beszélt, mintha az utczán fecsegne s majdnem mindegyik csak a szinpadon kivánt babért aratni s nem egyszersmind az irodalomban is. Régebbi költőink csak az olvasóknak irtak, az ujabbak nagyrészt csak a nézőket tartják szem előtt. Mindkettő veszélyes egyoldaluság. Az ugynevezett költői hatás éppen oly keveset ér, mint a szinpadi; a drámai hatás a valódi, a mely olvasót és nézőt egyaránt elragad. A rhetori pathosz vagy épen dagály hanyatlásán nincs mit örvendenünk, ha helyette drámáinkban az utczák nyelve és köznapiság akarnak uralkodni. Reméljük, hogy e szinmütár is segélni foja a drámának közelebb hozását az irodalomhoz, kivált ha a szerkesztő egy kissé szigoru lesz nemcsak az eredeti, hanem a forditott munkák megválogatásában is.