A KI A SZIVÉT A HOMLOKÁN HORDJA
ALOF-BETH-GOMÁL MOLLAH.
A kik a syriai nyelvvel ismerősek (s ugyan ki ne ismerné?) rögtön ki fogják találni, hogy ez a név Alof-beth-gomál Mollah annyit jelent magyarúl, hogy «Ábéczé bácsi». S ez a név a lehető legnagyobb megdicsőítés halandó emberre nézve. Mert valamikép az Alkorán az a könyv, a melyben minden tudománya a kerek világnak bennfoglaltatik; azonképen az ábéczé az a könyv, a melyben az ember minden betűt megtalál, s ezen betüknek összerakásától függ, hogy minden kérdésre megkapja a kivánt feleletet.
Alof-beth-gomál Mollah az igazhivők órákuluma.
Eredetét a régi «Koreis» törzsből származtatja. A törzs maga rég kiveszett már. Elfogyasztá a szent élet, a testi élvezetek megtagadása: a mi megmaradt, elpusztíták a vahabiták, a mollah maga képviseli az egész népcsaládot, melyből maga Mohammed próféta is eredt. Ez idő szerint terjed az életkora százhuszonhat esztendőre. «Meghalhatatlan» ember.
A lábaira már nem bír felállani, s a kezét nem bírja a szájáig emelni; de azért a legjobb testi-lelki egészségnek örvend. A ki hozzá jön tanácsot kérni, jövendőt mondatni, annak kötelessége a prófétát megetetni és megitatni. Nem nehéz kötelesség, miután az öreg növényfogyasztó.
A ki hátrafelé száz éven végig lát, az bizonyosan előre is épen olyan messze belát a jövendőbe.
Alof-beth-gomál Molláhnak a feje a mohamedánok konversations-lexikona s a bölcseség tárháza.
A bölcseségét semmi sem bizonyítja oly határozottan, mint az, hogy saját magáról milyen jövendőlátással tudott gondoskodni.
Egy olyan törzsnek az ivadéka, melynek kiirtására volt kihúzva minden fegyver, barbarok és versenytársak kezében; kénytelen volt olyan rejtekhelyet keresni magának, a hol rá nem találnak. Csakhogy ott meg elveszhet éhen, vagy a puszták ragályos lázaiban.
Alof-beth-gomál kiválasztotta magának menedékül azt a völgyet Tunis tartományában, a melyet az «egészség völgyének» neveznek, a hol örökzöld cserfa a fenyővel és pálmával csodálatosan összekeveredve, életgerjesztő balzsamával gyógyítja meg az odamenekülő nyavalyásokat. S a hol még az ellenséges növényóriások is ki tudtak békülni, az emberek közt is aranykorbeli jóakarat az egyedüli törvény. Az arab közmondás szerint az «Ain-draham» (ezüst forrás) tartományában bátran járhat végig egy szűz leány, arany koronával a fején éjszaka – egyedül.
A hajdani carthagóiak s a római Cæsarok egykori kedvencz paradicsoma most is tele van még a régi nagyságot hirdető paloták romjaival: a chemsui márványbányákból került meseszép antik-sárga, rózsaszín, zöld és erezett oszlopok még tartogatják a bazilikák, az amphitheátrumok arkádjait s hirdetik Nerva Traján örök dicsőségét, de Alof-beth-gomál Mollah nem választá ez üres palotákat lakhelyéül; hanem bevette magát a szuk-el-tnini sziklasírboltok egyik üregébe s ott megosztotta a Flamen Martialissal a fekhelyét: a sarcophag fenekén alszik a Flamen, a tetején a Mollah.
Ha a Mollah most százhuszonhat esztendős, akkor nyolczvan esztendő óta kell neki abban az oduban ülni. És mégis tudja, a mi az egész világon történik. A kik tanácsot kérni jönnek oda hozzá, azok hordják azt össze neki. S eljárnak hozzá a kicsinyek és nagyok, a gazdagok és nyomorultak, a hatalmasok és az üldözöttek; és különösen, a kik szerelmesek. És még azután, a mi legkülönösebb baj: Európában alig ismeretes, de a Keleten sűrűn előfordul: a «halott-szivűek». A szerelem halottjai inkább.
Ilyen «halott szív» volt a syriai kormányzónak, Tefik beynek a fia, «Edrisz-el Homrah-emir».
Azért hítták «el Homrah-nak», (veresnek) mert az arcza, a keleti faj olajbarna szinétől elütően, piros volt. Olyan piros, mint a rózsa. És a szíve mégis halott volt.