XVII.
Manczi levele egy barátnőjéhez.
Kedves Titi!
Bocsáss meg, hogy ilyen csunyán irok de nagyon sietek, mert még sok mindent akarok neked irni. Mióta kis öcséd kanyaróba esett és te nem jöhetsz az iskolába, sok minden történt. Brandt Elzának megvolt az esküvője, bizony sajnálhatod, hogy nem voltál ott. A templom tele volt lipótvárossal, olyan kalapokat még nem láttál. Elzán fehér selyemruha volt, hosszu fátyollal, kicsit sáppadt volt szegény. Azt hiszem, hogy ugy erővel adták férjhez, mint ahogy engemet fognak három év mulva. A férje nem szép fiu, de elég ostoba. Az esküvő után mindjárt elutaztak. Azt mondják, hogy Vermes szeretett volna falura menni a mézeshetek tartamára, de Elza mindenáron Olaszországba akart utazni. Azt mondta légyen, hogy szüksége van arra, hogy sok mindent lásson. Valami csunyaságról is beszélnek, például Exnerné (aki már speczialista az Elza-ellenes manőverekben) azt hireszteli, hogy az öreg Brandt pénzt kapott Vermestől. Az igazat megvallva, én sajnálom azt a szegény lányt, igazán ugy benne van már a szószban, hogy egy lépést se tehet anélkül, hogy valami rosszat ne mondjanak róla. Az az utálatos Ketty a napokban esküszik Gál Miklóssal. Amint hallom, borzasztóan egymásba vannak bolondulva. Órákhosszant ülnek együtt, de a nagynénjük mindig velük van. Azért csókolóznak. Tudod, ez az amerikai morál. Ami engem illet, bizony én nem vagyok valami vidám. Arturt már régen nem láttam, most sohse jön hozzánk. Rájöttem, hogy a franczia guvernánt kaczérkodik vele, el is küldtük tüstént, ráfogtam, hogy fiatal emberekkel trafikál. Képzelheted, mama, hogy kidobta mindjárt. Most már bizonyos vagyok benne, hogy e miatt a cseléd miatt járt hozzánk a nyomorult. Tudod, fiam, az egy olyan közönséges fráter, egy olyan nyomorult, hogy szivem mélyéből gyülölöm. Tegnap egész éjjel sirtam és hajnali négy órakor valami tiz oldalt irtam a naplómba. Fizikából tizenhat oldal van föladva (20–36), a huszonnegyedik oldal második bekezdés első tiz sor kimarad. A szép doktor ma egészségtanból a szivet adta elő, ezt is sajnálhatod, hogy elmulasztottad. Megtudtam róla, hogy harmincznyolcz éves, tehát még van reményed. Három év mulva ő negyvenegy, te meg tizennyolcz éves vagy, ez nagyon szépen összeillik. Te, egy nagyon jó, uj viczczet hallottam. Egy czigány megy az országuton és találkozik egy másik czigánynyal, aki két libát visz a hóna alatt. Te, mondja neki, add ide az egyik libát. A másik azt mondta, hogy odaadja neki, ha… most hamarjában elfelejtettem a végét, majd megirom máskor, mert nagyon sietek, a mama már kiabál. Remélem, hogy kedves öcséd nemsokára meggyógyul, s mihamarább viszontlát szerető barátnőd