ALKOTMÁNYOS LUMPOLÁS.
A lumpolásnak igen sokféle válfajai vannak, mint azt valamennyien tudjuk, a kik elmultunk tizennyolc és még nem vagyunk hatvan évesek. Az első lumpolásnak megfelel az első szivarozási kisérlet, melynek következménye tengeri betegség és apai intelem, legtöbbnyire pipaszárral. Ez első kisérlet után a nebuló hoszabb ideig bolondnak tart mindenkit, a ki szivarozik s huzódik a nők felé, a kik nem szivaroznak. Ez egy szelid korszak, melynek az vet véget, hogy az ifju fölfedezi a bort. Először csak messziről bámulja, hogyan képesek egészen korrekt izlésü emberek abból a fanyar és savanyu italból egész éjszaka inni, a nélkül, hogy szomjasak volnának. Sokan még komplikálják az ízét holmi savanyuvizekkel, a becsületes, tiszta, szintelen és ragyogó vizet legföljebb arra használják, hogy a kutból zavaros fejükre huzassák. Még a tisztességtelen megjelenésü pezsgő, mely azzal állit be, hogy kirugja a háza oldalát, a maga ifjui rakoncátlanságában jobban megnyeri az ő tetszését. Főképp, ha a hab mögül előgyöngyöző ital édességét megkóstolja. De e mögött a kellemes íz mögött is észreveszi, hogy az ital csípi a torkát s könnyeket csal a szemébe. Még a magyar pezsgő is, pedig az lehetőleg hasonlóvá tétetik a sárga cukorral föleresztett vizhez, melybe brauze-pulvert fojtanak.
De annyi jóravaló embert lát az ifju minden kényszeritő ok nélkül huzamosan és nagy mértékben borozni, még az éji nyugalomnak, a józanságnak, a jó gyomornak rovására is, hogy végre gondolkozóba esik. Eszébe jut, hogy hajdanában az özönviz, mely az emberiséget elpusztitotta, szintén vizből volt s ugyanekkor Noé apánk, a kit okos embernek tudunk, gondosan megmentette a venyigét, mely a bort megtartotta az utókor számára. Aztán a viz szükséges ital, az igaz, de vannak kártékony tulajdonságai is. Igy pl. bele lehet fuladni, a mi nagy hibája. Városok elpusztulhatnak tőle. Valami kevés hasznot hajt az által, hogy szabályozni szokták, de ez csak a vállalkozók és kormánybiztosok haszna. Befagyott állapotában szép mulatságot nyujt a korcsolyázóknak, de el is lehet rajta esni. S hogy ilyen állapotban is csak szolgája a nemesebb italnak, mutatja az, hogy beléje szokták hüteni a tüzes bort és indulatos pezsgőt.
Denique, a viz jó, de csak kivülről. Fürdésre mindig nagyon alkalmas, ivásra ritkán. Hisz, ha az Uristen azt akarná, hogy mindenki mindenütt vizet igyék, csak nem teremtette volna a tengerek tömérdek vizeit ihatatlanokká? Az óceánok tiltakoznak a vizivás ellen. Aztán meg mi a viz? A halak levegője. A mi benne becsesebb rész, azt a hal beszivja s a maga javára földolgozza. Hagyjuk meg nekik a maguk elemét.
Mikor a fiatal ember idáig ért, akkor elméletben már kész lump; hátra van még a gyakorlat.
Ehhez nem kell egyéb, mint az első párbaj, vagy az első szerelem.
A párbajt követi a kibékülési lakoma, hol volt ellenfeleit becsületbeli kötelessége az asztal alá inni. Az első pohár bor savanyu, a második keserü, a harmadik olyan, mint a viz, a negyedik kábultság, az ötödik betegség, a hatodik a kezdet. Ezután látja az ifju, hogy a bor nem is bor, hanem hathatós bizonyiték a föld forgása mellett; nap, mely a késő éji órák ellenére bearanyozza a világot; jókedv, lelkesülés, örök-barátság, örök-ifjuság, harcias hangulat. Persze, hogy e mellett a bor összes savanyusága semmivé törpül, sőt édesnek tetszik. Még a macskáról nevezett keserv, mely nyomon követi az ivást, az se rombol le semmit a bor érdemeiből.
Ezek az ifjukor édes lumpolásai, a mikor brudert iszik az ember a cigánynyal s eloltogatja az égő lámpásokat. De nagyon jó abbahagyni, mielőtt az ember kifogy a cigányokból és a lámpákból.
S az első szerelem? Ez rendesen boldogtalanul végződik. Az ember meg akar halni, tehát iszik. Még pedig nem vizet, beleugorván a Dunába, hanem bort, óvatosan, poharakból. A bor ilyen szerelmes állapotban feledés. Egypár egészséges becsipés kijózanitja az ifjut. Kitombolja magát. A bor elhiteti velünk, hogy az imádott lény (ki pedig semmit se tud szenvedéseinkről) hűtlen, csalfa teremtés, a ki hitegetett és rászedett. A bor ezt ránk disputálja s lassankint kijózanodunk.
Jön aztán az érettebb kor, a mikor az ember ötven forintnál többet keres havonkint és tiz forint adónál többet fizet évenkint. S az állam megengedi neki, hogy ezt a tiz forintját kiélvezze. Ennek az élvezetnek többféle nemei vannak: a szavazás és a lumpolás. Mindakettő alkotmányos jog választások idején. A legöregebb családapák, a kik szokva voltak a kilencórai lefekvéshez, most ilyenkor hagyják el békés otthonukat s gyakorolják alkotmányos jogaikat, féléjszakán keresztül. Megható viszontlátást rendeznek a fölkelő nappal, melyet a mult választás óta nem láttak. Minden pártvacsorán kimenőt parancsol a polgári kötelesség. A feleség előtt nem kell politikai szint vallani, mert az élesszemü asszony figyelemmel kiséri a lapokat, s mikor a Kossuth-párt vacsorája van, akkor a kormánypárti családapa nem szabadulhat hazulról. Otthon, a családban, legjobb pártonkivülinek lenni, akkor a feleség mindenüvé elereszti, hogy a férj választhasson magának a vacsorákon pártot. S aztán ott vannak még a bizottságok, választmányok áldásos ülései. Mindmegannyi titulus a kitérésre a rendes kerékvágásból. A választó polgár a választás napja előtt négy hétig élvezi azt, a mit a megválasztott képviselő élvez öt esztendőn keresztül, a mikor is mindenre, a mit tesz otthon, ráfogja, hogy képviselői kötelessége volt megtenni. „Te sokat ittál, János“ mond a feleség. „Harminckétszer köszöntötték fel szeretett jelöltünket.“ „Hol a tegnapi 30 forintod, János?“ „A haza oltárán. Zászlóköltségre adtam.“ „A fehér nadrágodnak vége; leöntötték vörös borral.“ „Népszerü alak vagyok. Vállaikra emeltek s igy öntöttek le.“ „Ma éjjel sárosan jöttél haza.“ „A gaz ellenpárt sárral megdobált.“ „De a harisnyád is sáros.“ „A gazok, még azt sem kimélték.“
A leggondosabb feleség nem képes annyi kérdést intézni a férjhez, a mennyire egy szakavatott választópolgár meg ne tudna felelni. Azért ajánlom a menyecskéknek, hogy ne kérdezősködjenek, ne tudakozódjanak, hanem elégedjenek meg azzal, hogy a t. Ház – az ő kedvükért – ugyis meghosszabbitotta három évről öt évre a képviselői mandátumot. Minden öt évben egy fehér nadrágot pedig bátran föl lehet áldozni a hazának.