WeRead Powered by ReaderPub
Élet, halál cover

Élet, halál

Chapter 22: AGÁRDI RÓZA ZSEBKENDŐJE
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

A kötet lírai versekből és rövidebb prózarészletekből áll, amelyek az élet és a halál, a háború és a hazaszeretet témáit járják körül. A szövegek imádságszerű fohászoktól indulva személyes és kollektív szenvedést, frontélményt és vágyott megújulást ábrázolnak; gyakoriak a természet- és városképek, a katonai jelenetek és a paraszti táj képei. A hangváltások egyszerre fejeznek ki félelmet, reményt, nosztalgiát és kíváncsiságot a jövő iránt, miközben erkölcsi és érzelmi kérdéseket vetnek fel.

AGÁRDI RÓZA ZSEBKENDŐJE

Zászlóval találkoztam, nemzeti zászlóval, feldiszitett zászlóval, virágokba és szallagokba öltöztetett zászlóval, amilyet látsz mindennap ugy-e jó olvasó, ahogy az utca közepén a forgalom közt tünik tova és alatta két tiszta uj katona halad. Viszik a katonák a zászlót, viszi a zászló a katonákat. Megtette a két friss kékszürke honvéd, hogy megállott a kedvemért és leeresztették a drága, nehéz lobogót és megszagolhattam virágait és tapogathattam sok szinü selymeit és gyönyörködhettem minden diszében. Oh, az ilyen zászló! Eleven csokrok és bokréták és nagy selyem keszkenők és tarka vászon- és zefir-kendők és mosolygó szentképek és üveggyöngy-olvasók és csináltvirágkoszorucskák és kis tükrök és himzett kis Házi Áldás és egy rőf csipke és egy darab stikkelés és ragyogó érempénz és aranyporzós anzikszkártya és minden oktalan és lelkes és áhitatos és ünnepélyes tarka holmi, amit háztól-házig a rudra meg a zászlóra aggattak, varrtak, kötöztek és virág, virág, végig virág.

Igy küldik a magyar zászlót a csatába az egyszerü szegény szivek, ez a nép, ez a legkedvesebb és legdrágább nép, ez az egyetlen. Kezem és tekintetem a diszszel terhes és virággal borult zászlóban bolyongott és nem tudnék elszámolni azzal, ami mindent éreztem, csak nagyon észbe kellett tartanom, hogy férfi és katona vagyok, hogy ott az utcán el ne ríjjam magamat. Oh, ez a zászló, én istenem, mintha a földi élet vinné szépségeit, óhajait, álmait és minden kibeszélhetetlen gyönyörü sóvárgását a halál sötét kapuja felé. És babrálván a zászlón csüngő ajándékok sürüségében elfogódott szivvel, egy kék cik-cakkal beszegett fehér zsebkendő huzódott széjjel ujjaim közt és a zsebkendő közepén a magyar cimert láttam kivarrva pirossal és zölddel és körülötte primitiv himzett virágocskák és a zsebkendő sarkában piros selyemből ezt a kis irást láttam:

Agárdi Róza
1. 9. 1. 5.
Isten áld meg a magyart

Ezek a paraszt rajzolásu betük is indulnak a világháborúba, Agárdi Róza nevének betüi és az évszám és „Isten áld meg a magyart“.

– Hol kaptátok ezt a zsebkendőt?

– Egy cseléd adta.

Magas isten, tekints le a mennyekből, Agárdi Róza szép zsebkendőjét is látni fogod, mert látsz mindent. Isten áldd meg a magyart és nézd el Agárdi Rózának, hogy egy d-vel kéri, hogy áldd…