KI TUDHATJA,
mit rajzolnak, vagy mit irnak a lomb nélkül maradt fákon a sürü, vékony, összevissza nyulkáló és hajladozó ágacskák? Ki tudja, nincs-e valamely ismeretlen rend e finom fekete ágazás rendetlenségében? Ki tudja, miért ilyen ez és ki tudhatja, mi az értelme ennek. Régi családi lapokba szoktak volt ilyen képrejtvényeket rajzolni, ahol az ágak-bogak közt lappangó vadászt vagy kutyát kellett megkeresni. Ki találja meg azt a titkot, ami a természetben ül a tar fák csodálatos rajzában?
Ki tudhatja a magas levegőrétegekből hangtalanul leizent hópelyhek chiffre-jét elolvasni? Ki tudja, vajjon a hópelyhek elillanó alakzatai mit jelentenek. Talán hetük voltak, talán a boldogság ábécéje. Most nyilladoznak, hajtanak kifelé egy végtelen távoli füvészkertben a jégvirágok s egy reggelre egyszerre itt teremnek az ablakokon kifejlődve, kivirágozva, eszményi hidegségükben, dermedt tökéletességben. Hol tervezték a jégvirágképződményeket? Honnan való flóra ez?
Ki tud eligazodni a sár összezavart nyomain, ki tanulhatja ki a hajnali hidegtől összehuzott sár tetején a pókhálózat tervrajzát? Ki érti a felfagyott föld görcseinek, gyürődéseinek és ráncainak végtelen szerkezetét? Ki tudhatja, mennyivel véletlenebb ez, mint minden a világon?
Ki tudhat elmenni a folyó viz hullámainak göngyölegjein s ki tudhatna kiokoskodni azokon a hajlatokon és remegéseken, amelyek a viz szinén játszanak? Ki tudja a mosoly szabályát, mikor ered és gyöngéden kettéágazik orcáinkon, a legédesebb elragadtatásban, vagy a lemondás egy hervatag pillanatában, a fájdalomban a vigasz és részvét szavai után s a szenvedés ájult tulzásában? Ki van otthon az ujjlenyomat labyrinthjében, amelyet az ugynevezett bünösök ujjairól csinált fölvételek szemünk elé tárnak?
Ki előtt világos a zöldelő és elfonnyadó falevél erezetének rajza s az ember kezének erezetét ki magyarázza meg? Ki van tisztában a tenyér arabs vonalaival, ki járt olyan iskolába, ahol megtanulhatta elolvasni a homlok redőinek vizirását, s ki tudhatja kibetüzni a megvénült emberek és asszonyok ráncait ajkaik körül és egész arcukon és nyakuk bőrén? Ki lát el a sugarak irányában, amelyek a nevető arcon a szemek külső szögletéből szétszaladnak?
Ki tudja mindannak az igazi értelmét, amit kiáltozunk és beszélünk s amit mind nem mi találtunk ki, csak egymástól s az előttünk élt emberektől tanultunk? Ki tudhatja, mit akarnak mondani a szavak? Ki él olyan nagy csendben, hogy hallgatózhat, mit visszhangoznak az ajkak lármájára a lélek csarnokai?