WeRead Powered by ReaderPub
Élet, halál cover

Élet, halál

Chapter 43: LEMBERG
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

A kötet lírai versekből és rövidebb prózarészletekből áll, amelyek az élet és a halál, a háború és a hazaszeretet témáit járják körül. A szövegek imádságszerű fohászoktól indulva személyes és kollektív szenvedést, frontélményt és vágyott megújulást ábrázolnak; gyakoriak a természet- és városképek, a katonai jelenetek és a paraszti táj képei. A hangváltások egyszerre fejeznek ki félelmet, reményt, nosztalgiát és kíváncsiságot a jövő iránt, miközben erkölcsi és érzelmi kérdéseket vetnek fel.

LEMBERG

Tovalebegő lampionok. Gyertyák, lámpák égnek házról-házra, emeletről-emeletre a kinyitott ablakokban. Az utca fölött magasan a két palotasor közt lebocsájtott óriási zászlók, lenn is zászlók vonulnak, zászló után zászló. Csodálatos világosságuk van a zászlók szineinek az este sötétjében és fényében. Az Opera homlokzata tündöklésben. Az erkélyen, a fal mélyedéseiben a néma szobrok körül, a front fekete peremén mindenütt mintha tündéri fehér rózsák világitanának. És lenn a lépcsőzeten emberek élő, mozgó, zsibongó lejtője. Mennyi nő, fehér ruhák. És a kávéház előtt és a vendéglő előtt mennyi közönség, ülnek, állanak, tolongnak, néznek, integetnek.

És végig az Andrássy-ut medrében két szorongó sorfal és a két járdán zsufolt séta és hangosság végig és világosság és kiváncsiság és mosoly mindenütt, mosoly, mintha egy közös mosoly lenne, édes verőfény a kivilágitástól fehér orcákon. És éljenzés harsan és dal jön és huzódik és az ut közepén emelkednek a zászlók és inognak az áttetsző lampionok előre, katonabanda zendül és zug el, egyforma katonák sorai jönnek és polgárőrök, apró biciklisták, gyerekek, fiuk, emberek, leányok összefogózva, párok egymáshoz szorulva, szük utcák sovány lakói testes feleségekkel, öreg emberek, sötétruháju fonnyadt nénik, oh mennyi mindenféle ember és mind az egyszerüek, a dolgozók, küzködők, alázatosak, hivők közül valók és dallal, zenével, kiáltások közt vonulnak és tünnek és ugy mennek el, mintha valami görditené soraikat, és ugy hullámzanak, mint a viz.

És a lampionok fölöttük, óh a lampionok, elvarázsolt szineikkel, andalodott derengésükkel. És lassu kocsik usznak kétfelől, fehér nők ülnek bennük és kék tisztek és az ablakokból mindenütt kihajolnak és zsebkendők repdesnek és ugy érzem, mintha a boldogság elé vonulna az emberek processziója…

Egy cifra kis messenger boy itt mellettem a bciklijének dül és a sipkáját nyujtogatja a menet felé és visit: éljen! éljen!

Drága, meginditó, gyönyörü este. Tekintetem fellopózik a sötétkék égre, hátha véletlenül megláthatnám a jó istent, amint éppen lepillant csillagos ablakából. Teremtő jó Isten, nézzed örömünket, segits meg bennünket.