VÁLASZ
Barátom, hogy vagy? – érezz e két kis szó közt, kérlek, egy igazi meleg szivdobbanást. Hogy vagy? Én élek, azaz megvagyok. Ugy-e, rossz néven veszed, hogy rózsaszin kártyáidra és plajbászszal irkált leveleidre nem válaszolgatok. Ne haragudj rám. Mindig válaszolok én neked hüségesen, szeretettel és mulatságosan és kimeritően, mihelyt a postádat elolvastam, csak nem irom meg a válaszaimat. Négy oldalas leveleket futtatok el a fejemben és nem teszem papirra. Nem érek rá, hidd el, hogy nem érek rá levelet irni. És bevallom neked, örülök is neki, hogy nem érek rá, mert mindig attól félek, hogy ha a levélpapir fölé hajlok, kiömlik rá az egész szivem. Minden levélpapiros fehér kisértés nekem, hogy valahova, valakinek, akárhova elkezdem irni azt, aminek vége-hossza nincs, az egész életet, mindent, mindent a világon, minden gondolatot, amelyeket koponyám fogolytáborában őrizek s amelyeket nem szabad soha senkivel közölnöm, tiltja a gyöngédség legszigorubb cenzurája. Fáj a levélpapirt látni s rejtegetem magam elől.
Hogy vagy kedves? Itt semmi ujság. Minek kérded mindig, mi ujság Pesten? Mit meséljek neked? Azt hiszem, semmi ujság nincs Pesten. Ugy látom, a Duna két partján terül el ez a város éppen ugy mint azelőtt s Buda és Pest nem cseréltek helyet. Mikor a nap megszünteti a világitást, a lámpák szoktak feljönni. Az utcákon ugyanazok a barna meg sárga villamosok hajszolják egymást ugyanazokkal a csengőhangokkal. A lakosok utálják a kofákat, a kofák gyülölik a lakosságot s a kettő közt dagadoz a kárörömtől a drágaság. A szinházak előkészületeket tesznek, vagy befejezik előkészületeiket. A mulatóhelyek ujabb bohózatocskákat sajtolnak ki, mint a plakátokon megfigyelhető, az emberek érintkezésének és a házasságnak és a házasságtalanságnak tökéletlenségeiből. Minden házszám ott van a helyén. Ismerőseid és ismeretleneid édes mindnyájan továbbra is járnak körbe magánéletük körletében, mint a molnár lova a szárazmalomban. Ki jól érzi magát, ki rosszul. Mindenki mindennap idősebb lesz. Ezt nem látni napról-napra, de én tudom. Minden egyforma mindig. De minden meg fog szépülni, mire visszatérsz.
Kedvesem, a világ mindig az, amit magad körül látsz és hallasz. Féltett fotografiák rejtőznek a szived fölött és szived ott rejtőzik melledben. Életed magadban van. Szép az ősz, ugy-e? Nem gyönyörü a titokzatos és magasztos erdőn át menetelni? Milyen jól esnek a legénység nótái, nem? Ha az emberekkel, az ugynevezett parasztokkal beszélgetsz, nem olyan, mint meséskönyvben, dalgyüjteményben és a bibliában lapozgatni? Igazi könyveid is vannak biztosan. Tudom, hogy szeretsz olvasni. Leveleket is irsz. Van mindig cigaretlid? Elnézed néha a train végtelen ekhós szekereit és akkor unatkozni kezdel. Nézegeted a terepszakaszokat, tereptárgyakat, mind a magassági pontokat? Ez mind a természetből való és csodálatos.
Van egy nagy titkom, amiről itt senkinek nem szólok, de neked bizalmasan beszélhetek erről, mert te ott vagy és azt a területet valamennyire mentesitették a törvényektől és a szokásoktól. Te: az égen felhők menetelnek nappal és éjszaka csillagok táboroznak. Érdekes ez. Határtalan érdekes. Hallatlan. Engedd tágulni a két szemedet, tekinteted e tünemények közt és értelmed közt csodálatos összeköttetést létesit. Ha elámulsz és ha gondolkozol, életed tevékeny és értékes. Érezz, eszmélj. Mennyi öröm támad az emberben magától, mint ragyogó fehér tajték a tengeri viharban. Lelkedben áldottan fölszerelt segélyhely van, siess el gyakran oda. Engedd meg, hogy az álomra fölhivjam figyelmedet. Az embernek szabad levegőn tapasztalataim szerint szép és kedvező álmai vannak.
Köszönd meg ezeket az álmodott szépségeket és jóságokat. Mig fel nem ébredtél, az álom csak olyan, mint az eleven élet. Elhiszed, hogy ez nem bolondság? Én bizony Isten őszintén igy érzem. Ami kellemeset álmodtál, beleirhatnád a naplódba, mint viszontagságaidat. És vedd ugy, mintha mindig válaszolnék kedves leveleidre. Ne hanyagolj el te is engem, ne állj boszut, ez nem volna szép tőled. Irj, lelkem, ezután is, mennél gyakrabban, várom és óhajtom hiradásaidat. Elteszem minden leveledet, nem hányom el. És most már majd válaszolok, de igazán… Ölellek mind a két karommal, isten áldjon meg.