HÁBORU JÁTÉK
A Háboru Játék a vurstlin folyik, körülbelül öt négyzetméternyi területen, közvetlenül a Barokaldi-féle Néparéna mellett és az Első Magyar Barlangvasut szomszédságában, amelyen bohó ifjukoromban nem egy szép utazást tettem. Ez, már mint ifjukorom nem tartozik a dologra, lehető szemléltetően és röviden szándékolom e helyen a Háboru Játékot megörökiteni, hizelgő adalék gyanánt ama historikus számára, aki valaha ez ujságlapokat szagolja és élete unalmában mindenfajta változatok után böngész, amelyek a jelen időkben az emberek világában előadódtak messze a drótsövények és lövőárkok mögött.
Ugyanezen világtörténeti itész előtt, aki a sárgulandó ujságpapirosról a futó kis szintelen papirmolyt elfricskázza, vagy a körmével agyonnyomja, tartozom tisztázni magamat azon vádoló látszat alól, mintha én e gyászos időkben mulatozni jártam volna a mulatozók közé. Oh nem, csak egyszer bolyongtam a vurstlin, egy vasárnap délután a háboru alatt, s nem hintáltam, s nem élveztem a ringlispil arany kocsijában, csak néztem magam körül s szomorodott szivvel mentem el a szegénység szórakozó barakjai közül, valamint az uri népek mulatságainak csarnokaiból is olyan hangulatban távoztam sokszor, mint valódi szerencsétlenségek szinhelyéről.
Hát a Háborus Játék ilyen: az elrekesztett kis négyszögletes harctéren öt óriási pléhfigura áll, egy-egy karóval megszilárditva hátulról. A mellükre mázolták sorba: Angol. Francia. Muszka. Talián. Szerb. Mind az öt bábra a maga hadseregének egyenruháját pingálták s mind az öt ellenség feje hüségesen viseli nemzeti jellegét, igy a muszkának nagy veres körszakálla van, az angolnak pakombartja, a franciának kecskeszakálla s az olasznak légy az alsó ajka alatt. A szerbnek csak bajusza van, de annak az arca a legborzasztóbb. Mind az ötnek a szája tátva-nyitva, azoknak a falapdáknak a befogadására, melyek a pulton hevernek. Igy állanak a monarchia ellenségei egy sorban, tátott szájjal és rémült nagy szemekkel. A pult fölött tábla, a táblán nagy piros betükkel: Háboru Játék. És alatta ez: 10 Dobás 6 Fillér. Az entente és cinkosai mögött magas drótháló, amely a célt tévesztett lapdákat nem engedi tovább repülni, hogy a harctér mögött el ne trafálják saját honfitársainkat.
– Csak hat fillér tiz labda, csak hat fillér – buzditja a bámészokat a Háboru Játék gazdája, egy kis gyönge civil, – tessék, tessék urak, üzsd, nem apád, – hadarja szenvtelenül – a legtöbb találat éremmel lesz jutalmazva, tiz labda csak hat fillér.
A haditerület oldalfalán ott csüngenek egy fölfeszitett vásznon a pici vitézségi érmek nemzeti szalagocskával. Egy-két fiu huzakodik a pult előtt, a falabdák nagyokat koppannak a pléhbábok fején, mellén. A szájba nehéz beletalálni. A néző több, mint a kombattáns.
– Üzsd, nem apád, hat fillér… – panaszkodik a mutatványos, olykor félrekapja a fejét s állandóan irigy szemeket vet a rézsut szemben levő pavillonra, melynek lépcsőzetén nagy tömeg előtt rekedten dicsőit a kikiáltó egy zöld fátyolokba takart kéz- és lábnélküli kisasszonyt.
A Háboru Játékot hallgatag nézi két felkötött karu huszár, nem elegyednek harcba. Éppen mikor tovább akartam sétálni, a muszka bekapta a fagolyót a szájába. Egy kis vihogás volt, s a muszka a nagy golyóval a szájában oly furcsán nézett, vigan és kétségbeesve, mintha gombócot enne és nem tudná lenyelni.