BEVEZETŐ
Az életbölcseség fogalmát itt a szóban magában benne rejlő értelemben használom. Értem pedig rajta az élet lehető kellemessé és boldoggá formálásának a művészetét, a boldog életre való útmutatást. Oly életre, mely hideg és érett megfontolás mellett is kívánatosabb a nemlétnél, amelyhez önmagáért, nem csupán a haláltól való féltünkben ragaszkodunk és melyet ezért végnélkül tartónak szeretnénk látni. Hogy az emberi élet egy ilyen lét fogalmának megfelel-e, vagy egyáltalán megfelelhet-e, oly kérdés, amelyre az én filozófiám tudvalevően nemmel felel, holott az életboldogság fogalma igenlő választ tételez fel. Ez pedig az emberrel veleszületett tévedésből fakad, amint főművemben (2. kötet, 49. fej.) gáncsolva kimutattam.
Hogy e gondolatokat mindazonáltal kifejthessem, teljesen el kellett távoznom attól a magasabb, metafizikai-erkölcsi állásponttól, amelyhez filozófiám lényege elvezet. Az itt következő fejtegetés ezért is bizonyos megalkuváson alapszik, amennyiben a közönséges, tapasztalati állásponton marad és ennek tévedését osztja. Értéke is csupán feltételes, mert maga az életboldogság szava is merő szépítgetés. Teljességre sem tart számot, részben a tárgy kimerithetetlen voltánál fogva, részben, mert különben a másoktól már elmondottakat kellene ismételnem.
Aforizmáimmal hasonló célra törekszik Cardanusnak olvasásra nagyon érdemes könyve: de utilitate ex adversis capienda (a sorscsapásokból merített hasznos tanulságokról), mellyel az itt előadottakat ki lehet egészíteni. Aristoteles Rhetorikája I. könyvének 5. fejezetébe szintén beleszőtt egy vázlatos eudaimonologiát, mely azonban túlságos józannak sikerült.
Előzőimet nem használtam fel, mert a kompilálás nem kenyerem. Annál kevésbé tehetem ezt, mert különben oda lett volna a felfogás egysége, ami az efajta műveknek a lelke.
Általában természetesen minden idők bölcsei mindenkor ugyan azt hirdették, a balgák pedig, azaz minden idők mérhetetlen többsége, mindenkor ugyanazt cselekedték, vagyis annak az ellenkezőjét, és ebben marad a dolog továbbra is. Jól mondja Voltaire: „Ezt a világot oly balgának és gonosznak fogjuk itt hagyni távozásunkkor, amilyennek beléptünkkor találtuk“.