WeRead Powered by ReaderPub
Életemből (I. rész) / Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Utleirás. cover

Életemből (I. rész) / Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Utleirás.

Chapter 69: A PATHOLOGICOPHISIOLOGIAI PÖRESET.
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

The narrator offers autobiographical recollections of mid-nineteenth-century political life, describing a society ruled by a privileged nobility while the rural masses lacked representation and remained burdened by servile obligations. He summarizes reformist debates calling for responsible government and broader suffrage, explains how censorship and neighboring uprisings intensified urgency for change, and traces the sudden arrival of a popular upheaval that challenged entrenched institutions. Interwoven with personal memory, the account examines intellectual currents, obstacles to legal and social reform, and the conviction that national renewal required bringing the peasantry into the constitutional community.

A PATHOLOGICOPHISIOLOGIAI PÖRESET.

– Ugyan, tisztelt doktor úr, mondja meg én nekem, lehetséges-e az, hogy valakit az unalom megöljön?

E sajátságos tárgy felől interpellálta gr. Berzy házi orvosát, a tudós doktor Pipitért.

Doktor Pipitér azt felelte rá, hogy «lehet».

– Magyarázza meg azt nekem, kérem.

– Hát az úgy van, hogy az unalomból támad a vértespedés, a vértespedés szüli a rásztkórt, a rásztkórból következnek különféle organikus hiányok, a sápkór, a lépkór, a lépkór után következik a májdaganat, a szívtágulás, a szívtágulásra jön a szívütér csontosulás; innen támadnak a gerinczagy bántalmak, azokból jön ismét a hátgerinczsorvadás, ezen komplikált bajoknak egymással való találkozása okozza utóbb a gümőkórt, nem ritkán az agyvelőlágyulást, s minthogy az ember unalmában sokszor a fogát szokta piszkálni, ebből támad a csontszú, a csontszú hozza magával a félfő fájdalmat, abból idült baj lesz, míg végre a test csupa merő unatkoztából általános elgyengülés miatt megtér egy mulatságosabb hazába.

– Ugyan kérem, tisztelt doktor, nem adná nekem ezt az orvosi véleményét irásban?

– Szivesen, monda doktor Pipitér, és megirta a tudományos értekezést és műértői véleményt, melynek értelmében az unalom tökéletesen alkalmas szer arra, hogy valakit megöljön.

Gróf Berzy megköszönte szépen a tudományos felvilágosítást s ellátogatott Fellegi Szeréna grófnőhöz, kit az egész világ a legszellemdúsabb asszonynak ismer el, s kibe gróf Berzy halálra szerelmes akart lenni.

Két óráig volt gróf Berzy Szeréna grófnőnél, a nélkül, hogy egy okos szót szólhatott volna vele. Ott ült nála báró Tinódi de eodem, s az annyi üres ostobaságot fecsegett össze-vissza, hogy a grófnő nem győzött rá eleget ásítani.

– Ah, ez a báró a legunalmasabb ember a világon! tört ki végre Szeréna grófnő, mikor a báró valahogy mégis csak elment, s ők egyedűl maradtak.

– Nem adná ezt nekem nagysád irásban?

– Írásban? Hisz ez olyan dolog, a mit minden ember tud.

– De én nekem hiteles alakban kellene, bélyegpapirosra; nekem ez, mint törvényes bizonyítvány szükséges.

– No azt bizony kiadhatom önnek minden káptalan nélkül.

A gróf elővette a bélyegpapirost, a grófné ráirta a bizonyitványt, mely szerint elismertetik, hogy báró Tinódi két esztendő és hat hónap alatt, a míg a grófné szolgálatában állott, magát folyvást unalmasan viselte.

Másnap aztán beperelte gróf Berzy báró Tinódit Szeréna grófné bizonyitványa s doktor Pipitér orvosi véleménye alapján, mint gyilkossági merénylet tevőt, a ki Fellegi Szeréna grófnőt meg akarja ölni.

A pörnek nagy nevetés lett a vége. A báró segédeket szólongatott, kikkel kihivassa élet-halál bajra gróf Berzyt, hanem mindenki azt a tanácsot adta neki, hogy legyen esze; máskor ne menjen olyan helyre harmadiknak, a hol csak ketten akarnak lenni.