KÉT ÓRA EGY UJSÁGÍRÓ ÉLMÉNYEIBŐL, A KI ÁLLANDÓ HELYLYEL BIZTOSITTATOTT.
– – Mindjárt tizenegy óra lesz, kezdődik a látogatási idő. Hiszen szép volna az a látogatás, csak a strázsa meg tudná különböztetni a hitelezőt a jó baráttól. Ahol van ni, már kopognak. De nagy baj az, hogy az ember az ilyen helyen nem tagadhatja el, hogy otthon van. Vagy legalább ha engem bezártak, én meg kizárhatnék mást. Szabad! Ez bizonyosan a szabóm, az szokott legkorábban jönni, szabad nó! Azám. Plane a manichaeusom. Erről el is feledkeztem, hogy meg kell újítani. Hát mi jót hozott kedves barátom? Pénz kell? Hát azt gondolja ön, hogy ez pénzváltó műhely itten, vagy hogy én itt felsőbb felügyelet alatt bankókat csinálok? Csak a kamat? Azt tudhatja ön, hogy arra az időre, a míg az ember itt ül, kamat nem jár. Quo jure? Hát eo jure, hogy a ki már egyszer a status börtönébe be van csukva, azt az adósok börtönébe ugyanakkor be nem lehet csukni. No hát. Alászszolgája. Megint kopognak. Ez nagyon alázatos kopogás; ez kérni jön. Mondom. Nyugtatvány a kaszinói részvényről. Tisztelem alásan; most egy kicsit más kaszinóba járok. Alászolgája. – Hát ez kicsoda? Nem is kopogtat, csak benyit. Ahá, a szedő fiú. Hát neked mi kell? A faktor úr küldi a korrekturát! Korrekturát? mintha nem tudnátok, hogy én most magam is korrektura alatt vagyok? Az volna még illetlen, hogy a ki hibáiért bűnhödik, a más hibáit rovogassa. Sajtóhiba! Az enyim is csak sajtóhiba. Hagyd itt no. De vissza ne jőjj érte. Mondd meg a faktornak, hogy elviszem magam. De siessek vele! Hát hogy ne? Mihelyt kiszabadulok. Lódulj. – Hát most megint mit hoznak? Nagynéném küld egy tányér szőlőt. Szép szőlő, jó szőlő, de a cselédnek, a ki hozza, mindennap egy forintot kell adnom, mert Ó-Budáról jön, és így ez nagyon drága szőlő. Vagy ne szeretne a nagynéném ilyen nagyon, vagy küldene a szeretetéből egyszerre egy hétre valót. – Tyhű, de jó, hogy kinéztem az ablakon, ott jön Kortyondi, ez minden szőlőmet megeszi, ha el nem dugom a paplan alá. Más rejtekhelyem nincs. – Mondom, hogy ide jön. Ah, Isten hozott; te csak mindennap meglátogatsz. – Hogy én hogy vagyok? Bolond egy kérdés! Látod, hogy itt vagyok. Hogy te is itt vagy; az tant pis pour moi.
Hogy miért? Hát azért mert engem csak hetenkint egyszeri bőjtre ítéltek el, te pedig hetenkint kétszer megbőjtöltetsz. Még azt mondja rá, hogy tréfálok. A hol van ni, már meglelte az eldugott borocskámat, a mit délre tartogattam, pedig milyen szépen elmaszkiroztam az ablakban ujságlapokkal. – No, megínt ki kaparász az ajtón? Valami nagyon apró ember lehet, a ki nem éri föl a kilincset. Már magamnak kell kinyitnom. Ah, ezek a kis körösztfiaim. No, kis mókuskák, hát hogy kerültetek ide? A mama küldött: névnapot köszönteni. Úgy? igaz, hiszen ma nevem napja van. No, hát csak fujjátok el azt a ritmust. «Az Isten tartsa meg sokáig mostani boldog állapotjában.» Köszönöm, kis fiaim, nesztek egy kis pénz, tisztelem a mamát. – Hát maga lelkem, mire vár azzal a czédulával? mért nem jön be? A kisasszony küldi. Oh, a kedves kisasszony! Csak legalább tudnám, hogy kicsoda? Ugyan mit ír? Ez bizony szép. Légy ott a szinházban, tizedik számú páholy, halvány rózsaszin ruhában, piros korall karperecz a karján. Mondja meg kedvesem, hogy este hét órakor én is itt leszek, a Nr. 91. páholyban, sárga rózsaszin ruhában és kedvemben, de hála Istennek semmiféle karpereczczel a csuklómon. – No csak ez kellett még, hogy azt hozza a balsors a nyakamra, a ki most jön! Bunfordi, az én politizáló kisértetem. Jaj, hogy öl ez engem majd egy óra hosszat a magas politikával. Napoleon, Drouyn de Lhuys, Reakczio, Eugenia, Crinolin, Status quo, Garibáldi rossz lába, Otto király jó lába, Alfred Leuchtenberg, Ypsilanti, Rajxrát, Budget, adófelemelés, Vojvodina, Nehéz nyavalya, Conservativek, Liberalisok, Centralisták, Antiminiszteriálisok, Feudalisok, Föderalisták, Paragrafus, Közös ügyek, Dualismus, Új lapok, Brigantik, Bourbonok, Bukások, Ratazzi, Antonelli, Napoleon herczeg, Brochure, La France, Times, Mak Clellan, Mexiko, Sárga láz, Wielopolszky, Muszka alkotmány, Bismark, Porosz junkerek, Nemzeti szinházi komité, Hitelintézet, Balaton lecsapolás… ez így megy végtől végig s az alatt fújja a füstöt a legkeserübb kapadohányból, a mit valaha kitrafikáltak. Hogy fújhat valaki egyszerre kétféle füstöt a szájából?
– Jaj! csakhogy valahára egy okos ember vetődik hozzám.
«Szervusz Miska! te legalább tartlizni tudsz; elmulattatsz, a míg itt vagy.»
Csak mondd tovább Bunfordi pajtás, hogyan történt a dán jegyzék, meg az amerikai közvetítő jegyzék, meg a hessenkasseli jegyzék; mi addig egy kicsit kártyázunk, hanem azért oda hallgatok én.
Jaj, be rossz kártyát osztottam magamnak! Négy király! Hogy az lehetetlen! Persze lehetetlen; nem is az én kezemben van az, hanem Bunfordi beszéli tele a fejemet négy görög királyhatnám kandidátussal.
Jaj, hogy az ördög bújjék a te potomáki hadseregedbe Bunfordi, most e miatt elnéztem az utolsó kártyát s matsban maradtam.
No ez szépen megy.
Minden játszmán elvesztek egy forintot.
És ezt azért kell szenvednem, mert a potomáki hadsereg nagyon ázik.
Mit ordítasz úgy Bunfordi egyszerre?
Hogy mi a tüzes ménkű olyan vizes?
Bizonyosan a potomáki hadsereg mondurja.
Nem ott! alattad!
Te szerencsétlen! tán beültél az ágyamba?
Mi van ott? Mi van ott! Egy tányér szőlő. Már most a szőlő is oda van, meg vizes ágyban alhatom. Ez meg itt elnyeri öt forintomat.
Hála a Mindenhatónak, egy órát harangoznak. No a ki itt nem akar rekedni, az siet haza.
És pedig «erre» én nem voltam elítélve.