A PÁRISI DIVAT.
Mihály bácsi három hétig volt Párisban; az alatt megtanulta, hogy a cselédekkel udvariasan kell bánni.
Akár mit kér az ember tőlük, hozzá kell tenni «s’il vous plait», (ha úgy tetszik) s azután, ha megvan: «merci!» (köszönöm).
Itthon mindjárt gyakorlatba is vette az új divatot.
Egy szolgálója volt, a kit így kezdett megbecsülni:
«Ma chére Chári (olvasd Sári), jöjjön be, ha úgy tetszik. S hozzon nekem egy pohár vizet, s’il vous plait.»
Sári röhögött, hozott neki egy pohár vizet, a víz meleg volt; de az ellen kifogást tenni Párisban nem illik. Mihály bácsi megitta melegen, s azt mondta rá: «merci Chári, köszönöm.»
Sári kiment s odakinn elmondta a szomszéd szakácsnénak, hogy az ura meggubahodott, először kéri a vizet azután pedig megköszöni.
Másnap megint szól Mihály bácsi:
«Ma chére Chári, ha úgy tetszik, hozzon nekem egy pohár vizet; de ne legyen meleg, s’il vous plait; mert tegnap meleg volt; mille pardons!»
Sári röhögött, hozott vizet, az már nem volt meleg, de csak úgy úszkált benne a mindenféle szemét.
Ez ellen észrevételeket tenni csak barbár mexikóiak szoktak, (azért is mennek őket a francziák czivilizálni), a ki Párisban járt igy szól rá: «merci Chári, köszönöm.» Mihály bácsi megitta szemetestül.
Megint másnap újra felhívá Sárit egész decentiával.
«Ma chére Chári, hozzon nekem egy pohár vizet, s’il vous plait, de ha lehetséges, ne legyen se meleg, se szemetes, je vous prie.»
Sári hozott neki vizet, a mi nem volt se meleg, se ronda, hanem a pohár volt olyan piszkos, hogy a karimáján meglátszott a zsiros szájak helye, a kik belőle ittak.
Ilyesmiért neheztelni grönlandi népszokások közé tartozik. Mívelt ember azzal meg nem bélyegezheti magát. Mihály bácsi keresett a pohár szélén olyan helyet, a mely nem volt piszkos s ivott onnan.
«Merci Chári.»
Azután való nap megint folyamodást intézett Sárihoz.
«Ma chére Chári; s’il vous plait, hozzon nekem vizet, de kérem nagyon, je vous prie, ne legyen se piszkos, se meleg, se zsiros pohárban adva; ezer bocsánat Sári.»
Sári kiment és nevetett: «majd én sokat teketóriázok neked, a ki olyan szépen kérsz és köszönsz! Jó lesz neked a mosogató dézsából.»
Vitt aztán neki piszkos pohárban piszkos vizet, meleg vizet.
Mihály bácsi pedig fogá a poharat és monda:
«Ma chére Sári, ilyen adta teremtette lusta disznója: most mindjárt megmosd ezt a poharat és tiszta vizet hozz, kutyaáldotta! mert úgy vágom a fejedhez, s’il vous plait, hogy mindjárt itt veszekedel meg: merci!»
Sári aztán hozott is mindent, a hogy kivánni lehetett, mondván e képen:
– Hát mért nem beszél úgy, a hogy kell?