ADOMÁK SZÉCHENYI ISTVÁNRÓL.
1. A pesti megyegyűlések híresek voltak 1848 előtt a nagy politikai kérdések fölötti vitákról, mikben az ország legelső politikai nagyságai vettek részt. Kossuth, Széchenyi, Nyáry, Eötvös, Dessewffy Aurél stb. Ezekhez csatlakozott azután a kisebb capacitások tábora. Báró B. Pali, kit mind testének terjedelméről, mind szellemének a nagy testhez aránytalan voltáról ismert mindenki, hol az egyik párthoz szokott csatlakozni, hol a másikhoz. Egy kérdésben tetszett neki a conservativ párthoz szegődni. Előre bejelenté Dessewffy Aurélnek, ki a párt vezérszónoka s indítványtevője volt, hogy ő is speekelni fog mellette.
A gyülésben azonban vette észre Dessewffy, szokott éles figyelmével, hogy indítványa az első ellenzéki czáfolat után fényesen meg fog bukni, azért nagy hirtelen visszavonta azt, s B. Paliban bennrekedt a fényes dictió. Délután Széchenyi sétál a Dunaparton gróf W.-mal és beszélget; szemközt jön rá B. Pali s elkezd rögtön expectorálni, hogy: «nézzétek ezt az ostoba Dessewffyt, már micsoda ügyetlenséget követett el ma a gyűlésen!» Széchenyi nem felel rá, hanem úgy tesz, mintha W.-mal beszélne.
«Hát a mi anekdotát elkezdtem, folytatom. (Semmi anekdotát sem kezdett el azelőtt.) Húzza a hat osztrák matróz az evezőt keményen a Bosporusban s halad nagy izzadva. Utánuk jön egy török a maga kaikjában, ez nem fárasztja magát, felhúzta a vitorláját, a szél viszi ingyen, ő pedig szépen csibukozik. Mikor elhalad a lapátoló osztrákok mellett, gyorsan hátrahagyva őket maga mögött, az egyik matróz azt mondja a többinek:
«Jetzt schaut’s den dummen Türken an!»
B. Pali azt mondja: «nagyon jó!» s azzal odább megy.
Széchenyi utána néz s igy szól W.-hez:
«Jetzt schaut’s den dummen Türken an!»
2. Egyszer meg ugyanazon pesti gyülésen a hires iró Majláth támadta meg Széchenyit vakmerő kiméletlenséggel. Gyülés után aztán, gyönge lelkek szokása szerint, odaszaladt a méltatlanúl bántott ellenfélhez s bocsánatot kért tőle, hogy ne nehezteljen erős kifejezéseiért. «Oh egészen más van az eszemben, mond Széchenyi, mint rád haragudni. Épen most egy jó szórejtvényt csináltam, a minek megoldását rád bízom, mint híres rejtvénymegfejtőre.» – «Kérlek!» mond készen Majláth, ki nagyon örült, hogy ilyen olcsón helyreáll a barátság. – «Tehát az egész egy német Kraftausdruck; az első szótagtól rettegnek a hajósok; – második szótag egy tulajdonszó, a harmadik szótag egy előrag, tudod præpositió, a negyedik szótag pedig az emberi testnek egy része.» Majláth még egyszer elmondatta magának a rejtvényt: «nehéz feladvány!» – «No ha ki nem találnád, hát felirom a megoldását egy látogató jegyre, de ne nézd meg addig, míg le nem tettél a megfejtés lehetőségéről.» – Majláth megigérte s csaknem elkésett a fejtörésben gróf K… ebédjéről, hova ő is hivatalos volt a többi ó-conservativ urakkal. Azok kérdezik tőle, hogy hol késett? Mondja, hogy Széchenyi adott neki egy szórejtvényt, a mit nem tud megoldani. Elmondja a többi uraknak is. Azok sem boldogulnak vele. Az első szótag kitalálhatatlan. Mitől félnek a hajósok? «Sturm.» «Wind»? Mind nem vezet a megoldásra. Végre előkérik a czédulát. – Hát biz az az első szó «Leck». A mi jelent ugyan «hajón támadt lyukat» is, de az ismeretes német Kraftausdrucknak egészen más bevezetésül szolgál. – Ez volt Széchenyinek a válasza a dictióra!
3. Egyszer Gr. Károlyi István meglát Széchenyinek az oldalán egy szép antik kardot, s azt mondja neki: «add nekem azt a kardot, megveszem.» «Nem eladó.» «Adok érte száz aranyat.» «Már úgy eladó.» Azzal leoldta az övéről a kardot, s az nap gr. K. I. két karddal, Széchenyi pedig kard nélkül ment haza a gyülésből. Hanem az eladott kardjánál volt egy még szebb antik kard Kubinyi Ferencz birtokában, a mire meg Széchenyinek fájt a foga, ő meg ahoz ment: «Add nekem ezt a kardot, megveszem.» «Nem eladó.» «Adok érte ötven aranyat.» «Már úgy eladó.» Látjátok! mondá Széchenyi azoknak, kik mind a két jelenet tanui voltak, már ezt más ember úgy csinálta volna, hogy a kapott száz aranyat egészen oda kinálta volna a másik kardért, én pedig kaptam egy szebb kardot s nyertem rajta ötven aranyat.