RABLÓ KALAND.
(Igaz történet.)
Ez évben történt, márczius 31-én, hogy egy öt tagból álló uri társaság V. megye erdőségeiben szalonkára vadászott. Mind az öten fiatal emberek, régi összeszokott jó pajtások, a művelt körök tagjai, tudományos pályát végzett férfiak. Köztük az ifjú .....y, fia az egykori V. megyei provisorium alatti főispánnak.
A provisorium főispánja nem hagyott nagy vagyont gyermekeire, azoknak egy nagy erdőség képezi örökségüket, melyből a vágott fát adogatják el, s az ebből nyert összeget a legidősebb fiu szedi be és osztja ki testvérei között, ugyanaz, ki az emlitett vadásztársaság egyik tagja volt. A többieket nevezzük X. Y. Z. Q.-nak.
Este felé X. meghívja a többieket nem messze eső lakába vacsorára, előre izenve nejének, hogy vendégeket visz.
Ugyanebben az erdőben történt sok év előtt, hogy .....y apja, mikor még főbiró volt, a mint kocsijával a hegyoldalról leereszkedik, jajkiáltásokat hall, s látja, hogy egy híd előtt több rabló egy szenes fuvarost fosztogat. A főbiró kapja puskáját, a rablók közé lő, egy elesik, de megint felszedi magát, s menekül társaival az erdőbe. A közel falu népe üldözésére indul, vérnyomokat találnak, azokat követik, a vérnyomok azonban a bozótban elvesznek, s a rablók nem találhatók. Egy jómódu birtokos gazda azonban soha se tért vissza házához többet. Mindenki azt hiszi, hogy az volt a rabló, ki valahol a berekben elveszett.
A vadásztársaság tehát vigan vacsorál egész napi fáradság után X. vendégszerető házánál, midőn kétfelé tárul a szárnyajtó s belép rajta három férfi felvont sárkányú fegyverekkel.
Senki se mocczanjon, kiált a középső. Melyik önök közül .....y?
A kérdezett feláll és mondja, hogy ő az.
– No hát tudd meg, hogy mi vagyunk annak az embernek a fiai, a kit a te apád agyonlőtt. Megesküdtünk, hogy a fiain állunk boszút. Imádkozzál, meghalsz!
A házi gazda e szóra a parancsoló rabló elé lépett s elkezdte azt kérlelni.
– Édes földieim, csak nem fogtok itt az asszonyok előtt ilyen gyilkosságot elkövetni…
– Igaza van az urnak, mondá a rabló. Ez nem volna illendő. Itt nem. Gyere ki az udvarra!
A fiatal .....y követte szótlanul a fölhivást s kiment az udvarra.
– Add ide a mid van! parancsolá a rabló.
Az ifjú lehúzta gyűrűjét, átadta óráját, kétszázharmincz forint volt a zsebében, egy «Pesti Naplóba» takarva, mit előtte való nap vett be az eladott fáért, azt is odaadta.
A rabló megszámlálta: «kétszázharmincz forint!»
– Most vetkőzzél le!
Az ifjú levetette kabátját, mellényét.
De már tovább nem állhatta a házi gazda: odarohant a rablókhoz.
– Azt nem engedem, hogy itt az én szemem láttára egy pajtásomat meggyilkoljátok, az én udvaromon. Szerencsétlenséget hoztok vele magatokra is. Ilyen borzasztó tettre három vármegye hajtóba vesz benneteket. Minden embert szerencsétlenné tesztek, a ki csak egy falat kenyeret ád még nektek. Nekem is ezer bajt csináltok vele.
– Jól van: mondá a rabló. Tehát nem öljük meg itt. Hanem esküdjél meg, te gyilkos fia, hogy ma éjjel tizenkét órakor kijösz hozzánk a g....i puszta-kúthoz, ott azután majd megtudod, hogy mit végezünk veled?
Az ifjú .....y megesküdött a rablóknak, hogy ki fog menni hozzájuk a puszta-kúthoz.
Azzal a rablók visszaadták pénzét, óráját, gyűrűjét, ruháit s eltávoztak, gúnyosan kiáltva: «a viszontlátásig!»
A társaság visszament a szobába, hanem a jó kedvnek és vacsorálásnak természetesen vége volt.
Mit fog most csinálni .....y?
– Hát kimegyek hozzájuk éjfélkor a g.....i kútra, a hogy megesküdtem nekik.
– No azt a bolondot nem teszed! mondja neki Y. bajtárs. Ki tartana becsületkérdést rablókkal szemben? Csakhogy kiszabadulhattál a körmeik közül. Most legokosabb lesz, ha eljösz velem az én tanyámra, az jó három óra járásnyira fekszik innen. Éjjel van, elmenekülhetünk. Nálam nem fognak keresni.
Azzal valamennyien rábiztatták .....yt, hogy bizony szökjék, és rejtse el magát Y. szállásán, míg végre a fiatal ember ráállt, s pajtása vezetése mellett neki indult az erdőnek. Árkon bokron, hegyszakadékokon keresztül szerencsésen megérkeztek éjfél tájon Y. tanyájára, mely egy puskalövésnyire lehetett a falutól s ott siettek mentül elébb ágyba juthatni.
Az izgatottság alig hogy engedé .....yt elaludni, a midőn egy óra táján zörgetnek az ablakán s hangzik a rabló ismeretes szava.
– Hej hej! .....y! Szépen szavadnak álltál! Hát kijöttél a puszta kúthoz? Ez az eskü? Most már gyere elő!
A fiatal ember rémülten ugrott fel ágyából s hasonmászva, hogy az ablakból észre ne vegyék, két közbeeső szobán keresztül, átlopózott Y. barátjához.
– A rablók nyomomba akadtak…
– Hallom, szól Y. De nem baj az. Az ajtók zárva vannak. Mi ketten vagyunk, ők hárman. Mi belül, ők kivül. Ha be akarnak törni, lelövöldözzük őket. Eredj vissza a szobádba a puskádért és öltönyödért, s aztán gyere megint ide.
Az ifjú .....y ismét visszacsúszott hálószobájáig s még kétszer megtette ezt az útat oda és vissza, az ablakokon dörömböző rablók előtt.
Végre a rablók Y. ablakára mentek zörgetni.
– Nyissa ön ki az ajtót, hadd hozzuk ki .....yt.
Y. kikiáltott, hogy .....y nincs itt.
– Ha nincs itt, odább megyünk, az urat nem bántjuk. De ha ki nem nyitja az ajtót, rágyujtjuk a házat.
– No hallod-e, ez nem bolondság, sugá Y. bajtárs az üldözöttnek, ha kipörkölnek innen bennünket, végünk van. Neked futnod kell innen. Itt az előszobában alszik a hetesem, hű, megbizható ember, ez el fog téged vezetni L**ig, a hol a szolgabiró lakik, ott beszállhatsz N. ügyvéd bajtársunkhoz. L**ben már pandurok vannak, ott nem fog semmi zsivány keresni.
.....y elfogadta a menekülési tervet, vette puskáját, a hetes kalauzolása mellett a kerten keresztül menekült, míg a rablók az út felől zakatoltak, s azzal neki a süppedéknek, bozótnak torony irányában L** mezőváros felé.
Reggel négy óra lehetett, midőn L**be megérkezett, kifáradtan, kimerülten, testi, lelki gyötrelmektől agyonkinozva. A felköltött házi gazda bámulva kérdezé: mit keres itt ily szokatlan órában?
– Ne kérdezz semmit, szólt .....y, oda vagyok. Adj valami helyet a hova lefeküdjem. Ne csinálj semmi hozzákészülést, lefekszem az irodádban a pamlagra, betakarózom a köpönyegemmel, s alszom ott.
N. pajtás tehát engedte lefeküdni barátját, s maga is ment tovább aludni.
Az agyonhajszolt ifjú aludt, a hova lefeküdt, míg barátja reggel át nem jött irodájába.
– Nos hát hogy aludtál? kérdé tőle N.
– Elég jól, csakhogy most úgy érzem magam, mint a kit összetörtek, s a fejem fáj erősen.
Ezzel N. szétnéz iróasztalán, s megdöbbenve mond:
– Hanem hat pajtás, ne tréfálj velem. Minek tetted el a pénzemet?
– Én? a te pénzedet? kiált felriadva .....y.
– Igen, igen. Tegnap este kaptam meg egy öreg asszony perében az elmarasztaltnak a részletfizetését. Ide tettem az asztalomra. Azóta itt senki nem járt, s a pénz most nincs itt.
.....y erre dühre gerjedten ugrik fel a fekhelyéről s puskájához kap.
– De most már ki innen a szobából, mert keresztül lőlek! Eredj, hivasd ide nekem a szolgabirót, tartson fölöttem hivatalos vizsgálatot. Más be ne lépjen, mert megölöm.
Szolgabiróért küldtek, az nem volt honn, jött helyette az esküdt, egy pandurral.
– Mennyi volt az összeg, kérdé az esküdt az ügyvédtől, mely az ön asztaláról eltünt?
– Kétszázharmincz forint, mondá N. Egy «Pesti Napló»-ba takarva.
.....y azt hitte, hogy a világ szakad rá!
– Igenis, kétszázharmincz forint van nálam épen, egy «Pesti Napló»-ba takarva. De ez az összeg az enyim, tegnap kaptam faárában. Ez az összeg az éjjel már a rablók kezében volt, hogyan kaptam? arra tanuim X. Y. Z. és Q. barátaim, hivassa ön őket ide azonnal.
Erre N. ügyvéd elkezd nevetni, a nevetést osztja az esküdt, felnyilik az ajtó s betódulnak rajta nagy kaczagás közt X. Y. Z. és Q. jó pajtások.
– Nem szükség értünk küldeni, itt vagyunk magunktól! Csak egy kis «tréfát» akartunk veled csinálni. Nem tudod, hogy április elseje van?
… Tehát ez az egész testi-lelki agyonkínzás csak egy kis tréfa volt jó barátok és művelt emberek között.
Össze voltak beszélve X. Y. Z. Q. és N. s azok rablóknak öltözött cselédjei.
S miért követtek el ilyen kegyetlen tréfát egy jó pajtással?
«Azért, mert az a .....y olyan unalmas fiú, mindig közénk jár, s nem akar velünk semmit «mitmachen.» Ki akartuk közülünk ugratni.»