III. NAPOLEON PESTEN.
1831-ben a Korona-kávéházban, mely akkor a jurátusvilág kedvencz tanyája volt, egy idegen kezdett feltünni, a kit a szolgálattevő személyzet gróf úrnak czímezgetett. Az idegen mintegy 20–22 éves fiatal lehetett, bár komoly, zárkozott tekintete idősebbnek hazudá. Arcza külföldiesen borotválva volt egészen s a feszes angol divatú viselet nagyon kirítt az általános attiladolmány világ közül, de még inkább a mély, hallgatag, figyelmes tekintet a zajos könnyűvérű társaságból.
Rendesen ott ült a kávésnő emelvénye melletti szögletben, onnan nézte a tekézőket.
Volt akkoriban egy híres tekehős a jurátusok között, úgy hiszem Rékásinak hívták. Megvert mindenkit, még a marqueuröket is, a tekézésben; senki sem birt vele, bár mindenki megkisérté. Csak az idegen gróf nézte el csendesen, s nem ajánlkozott vele megmérkőzni.
Egyszer Rékásinak kedve kerekedett belekötni a szörnyen hallgató idegenbe:
– Nem volna kedve megkisérteni vagy három piramidli partiet?
Az idegen szótlanul meghajtotta magát és felállt.
– Egy aranyba a játékot? ajánlkozék a tekehős. A gróf ráhagyta és acquit adott.
Az idegen ifju igen sajátságosan játszott. Elébb minden lökést kimért, kiszámított, a golyót ide-oda mérte, pontokat jegyezgetett meg magának, sokáig czélozott, hanem azután minden lökése bizonyos volt, soha egyet is el nem hibázott; ha egyszer kezébe vehette a dákót, ellenfele többet lökéshez nem jutott. Ezt ugyan unalmas dolog volt nézni, hanem el kellett ismerni, hogy igaza van. Rékási egyre vesztett, s a tételt mindig duplázta; délig kijátszottak tizenhat partiet. Rékási úszott 32,768 aranyig. Ennyi pénze persze soha semmiféle jurátusnak sem volt; tehát azt mondá, hogy majd holnap folytatja a tusát, «dupla vagy semmi», addig irja fel a gróf a tárczájába a nyereséget, vagy fogadjon el váltót, ha jobban tetszik.
Másnap folytatták a tekeversenyt, «dupla vagy semmi». Délig elvesztette Rékási Pest vármegyét a kis Kún és Jász kerületekkel egyben. No, holnap majd megválik.
Harmadnap megint játszottak, a gróf megint legyőzhetetlen volt mérnöki pontos számításaival; már ekkor Rékási elvesztette nemcsak Európát, de Chinát és Braziliát, a perui ezüst bányákkal egyetemben.
Negyednap ujra összejöttek: dupla vagy semmi! Már ekkor Rékási elvesztett három olyan földgolyót aranyból, mint a milyenen most lakunk. A grófot kezdte mindenki bámulni.
Ötödnap nem jelent meg a gróf szokott helyén, hanem jött helyette egy gyanus külsejű egyéniség, ki sokáig titkolózva beszélgetett a kávéssal, s nagyon vakarta a fejét, mikor mondák neki, hogy a gróf az éjjel elutazott.
Csak hetek mulva mondá el a kávés bizalmasabb ismerőseinek, hogy az a fiatal idegen, kit a vendéglőben gróf Arenenberg név alatt ismertek, a Nagy Napoleon unokaöcscse, ki ekkor Magyarországon keresztül akart utazni Lengyelországba, hogy ott a forradalom élére álljon, s az alatt itt tudósításokra várt; miután azonban eleve megtudta, hogy a lengyel forradalom ügye hanyatlani kezd, s hogy őt el akarják fogni, hirtelen visszament ismét Helvécziába; a kik elfogására jöttek, épen egy nappal érkeztek később.
Ha Rékási akkor tudta volna, hogy a ki tőle három nap alatt elnyerte az egész világot tekegolyókkal, egykor Francziaország császárja leend, s épen olyan kiszámítva fog játszani országok és népek sorsaival, mint akkor az öt fabábbal!
Még most is mutogatják a korona-kávéházban azt a helyet, hol egykor Francziaország mostani uralkodója csendesen és figyelmesen nézte a magyar ifjak zajgó csoportjait.