ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ.
Ki másnak is ajánlhatnám első regény kisérletemet, mint anyámnak? Az a jóságos, okos asszony bizonyára szemet fog hunyni könyvem gyöngéi fölött, valamint szemet hunyt már vagy egy könyvtárra menő megiratlan ostobaságom fölött.
Az olvasótól nem kivánhatok hasonló gyöngéd elnézést, azért jó is lesz, ha elmondom a Fenn és Lenn rövid genézisét, hogy legalább a felelősség egy részét azokra hárítsam, kik velem szemben a felbujtó szerepét játszották.
Úgy volt, hogy az Egyetemes Regénytár szerkesztősége az 1889-ik év folyamán 1000 frankos regénypályázatot hirdetett.
A pályázat ösztönzött arra, hogy tollhegyre tűzzek egy tarka mesét, mely akkoriban fölbukkant szemeim előtt; libbenő szárnyakon körülcsapongott, mondhatom: szinte üldözőbe vett. Megszületett a Fenn és Lenn.
A birálók elsősorban dicséretükkel tüntették ki pályaművemet, a díjat nem itélhették oda, mert a regény már külső alakjánál fogva igen nagy volt, terjedelme nem felelt meg a pályázat föltételeinek.
Kiadóim fölszólítására újra átdolgoztam regényemet.
Ezzel az olvasó kezébe adom. Ha elsőszülöttemnek, – kitől végre sem tagadhatom meg teljesen apai gyöngédségemet, – ha elsőszülöttemnek, mondom, sikerül az olvasót egy estén át szórakoztatni: akkor betöltötte hivatását.
Budapest, 1890. évi február hóban.