WINDISCHGRÄTZ DÜHÖDIK.
Nem elég, hogy az ártatlan bankókon töltötte boszúját, most meg egy parancsot adott ki, melyben kinyilatkoztatja, hogy ezentúl semmiért sem fog fizetni, a mit a katonái megemésztenek, hanem requirálni fog mindenkitől. Még pedig a következő okoknál fogva:
Azoktól, kik ellene harczolnak, azért, hogy miért harczolnak ellene?
Azoktól, kik nem harczolnak ellene, azért, hogy miért nem harczoltak mellette?
A gazdagoktól azért, hogy van nekik. A szegényektől azért, hogy raboljanak a gazdagoktól.
Azon hivatalnokoktól, kik helyben maradnak, azért, hogy miért fogadták a honvédelmi bizottmány parancsait, azoktól, a kik elfutottak, azért, hogy miért nem maradtak ott?
Azoktól, a kik a császárnak hívei, azért, hogy hűségüket azáltal is bemutassák, azoktól, kik nem hívei, azért, hogy őket hűségre tanítsa.
És végtére mindenféle rangú emberektől azon feltétel alatt, hogy majd visszafizeti neki a mi lefoglalt vagyonainkból s ha ebből ki nem telik, megfizetteti a vármegyével.
Így beszél Windischgrätz a szolnoki csata után. Nem csuda, serege díszét, a Hardegg-ezredet itt tették semmivé.
E vandalizmus is egy halálszeplő a dinasztián.
Így csíp a légy is őszszel, mikor pusztulását érzi.