WeRead Powered by ReaderPub
Forradalom alatt irt művek cover

Forradalom alatt irt művek

Chapter 7: A NAPOK HANGULATA.
Open in WeRead

About This Book

A collected selection of pieces composed during a revolutionary two-year span, combining literary sketches, historical and political essays, journalistic dispatches, humorous vignettes, and personal recollections. The writings trace shifting public moods from initial exhilaration and hopeful reform through bitter disappointment and urgent appeals, finally arriving at a more measured resolve. A prefatory note explains the author's curation choices and the destruction or suppression of some items, and several pieces record personal upheavals and active involvement in the struggle alongside editorial activity. Together the texts render the era's emotional intensity and its effect on literary form and argument.

A NAPOK HANGULATA.

(1848 april 2.)

Az ingerültség folyvást növekszik. Bennünket csalnak! A miniszterium még mindig nincs megerősítve. A király 12 nap alatt nem írta alá, a mit megigért. Mit tesz ez? Lehet-e a királyról föltenni, hogy arról gondolkodjék, hogy adott királyi szavát megtartsa-e vagy nem? Ki merné ezt koronás fejedelmünkre ráfogni? Az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll. Debreczen, Kecskemét, Vácz, Esztergom, Szarvas, az egész Jász-Kunság, Szeged, Czegléd, Szentes, Győr, Pancsova, s majd minden nevezetesebb város és helység, a megyék nagyobb része a forradalom elveihez csatlakozott. A határszélek kiverték a katonai hatóságot, a főparancsnok asszonyruhában akart megszökni, a nők észrevették és kikorbácsolták, Radeczkyt kiverték Olaszországból, a magyar katonaság a fölkelőket segítette. Marinovics admirált lefejezték, fejét karóra húzták; az egész világ vérben úszik, a forradalom egének futó csillagai, futó királyok, futó miniszterek szerteszét hullva, mondanak iszonyú példát a szomszédoknak, s ki gondolná, hogy ilyenkor a király ráérjen 12 napig azon gondolkozni, hogy beváltsa-e nyilt adott szavát vagy se? Ha a király személye szent, akkor adott szava is szent legyen. A nép felnyitotta szemeit, s nem fél többé azon kisértetektől, miknek ismeretébe bele nevelték. A király számára népének szeretete maradt hátra; s a király ezt nem az által fogja megtartani, ha a nép gyülöletének kijelöltjei tanácsára hallgat. Kiben lehet saját népén kívül bíznia? Minisztereiben? Azok fantomok, a napvilág elveri őket. Katonáiban? Azok is megszüntek automatok, zsoldosok lenni, s tudnak érezni a hazáért, s hogy tudnak érezni a szabadságért is, megmutatták magyar seregeink Olaszországban. Szövetségeseiben? Föl akarja-e forgatni az egész Európát, hogy egy pár bukott miniszter életét pár perczczel meghosszabbítsa s koczkára tegyen mindent – semmiért? S ilyenkor a király 12 napig gondolkozik! Tizenkét napig kormány nélkül van az ország. Isten irgalma őrzi, hogy fenekestül fel nem fordul.

Az országgyűlés, a municipiumok nem kormány többé, mert nem képviselik a népet, a ministerium nem kormány, mert nincs megerősítve, a nép maga kormányozza magát; ki áll itt jót a holnapi napért?

Szavaink jól tudjuk: hogy nem jutnak el a király elé, s ez baj, melyen segítenünk kell. Szivünk fáj, hogy a magyar korona a ködös távolban fényét veszti s a király környezőihez bizalmunk nem lehet. A magyar királynak Budán kellene lakni, ez régen meg volt érezve, meg volt mondva; ily fejevett nemzet tovább nem lehetünk, melynek királya az országon kívül él, s míg őt mézes-mázos környezői azzal áltatják, hogy a nép boldog, a nép dicső hymnusokat énekel, addig másfelől a népet rabolják, törpítik, vagy boszantják s azt mondják: ezt a király akarja így, s midőn eljön az adósságok fizetésének napja, megszöknek a király oldala mellől, mint hálátlan ebek, kiknek korpája kifogyott. Ez nem tarthat így soká. A királynak fel kell ébrednie. A távolból erjedező moraj kezd fel-felzúdulni. Még nem tudni, égből jön-e vagy föld alól? vihar-e vagy földindulás? Ha égből jön, villámok fognak hullani, sok nagy fa kidől, mi szirt ormába verte gyökerét, de a levegő megtisztul utána s annál ragyogóbban fog kisütni a nap! De ha föld alól jön, akkor hol az Isten ki bennünket megment? Ki tudja, hogy a megrázkódó föld nem úgy fogja-e ledönteni a templomokat és a hegyek koronáit, a várpalotákat, mint a polgár hajlékát, melynek gazdája vérével festette a küszöböt?

Csak egy szavatokba kerülne és e vihar elkerülné hazánkat. Mondjátok ki e szót, és a nép boldog lesz. Ne higyjétek, hogy a nép egyes emberek tömege. A nép elementum, olyan, mint a tűz, mint a vihar, mint a tenger, mely ha föltámad, emberi erő nem uralkodik rajta.

Melyitek érzi magát erősnek a földindulástól megrázkódó hegy alatt megállani, melyitek akarja tenyérrel elfödni a kitörő vulcánt, melyitek akarja a fölháborodó tengert vesszővel megfenyíteni?

Hijába bíztok villámhárítóitokban, azok csak vonják magokhoz a villámot, de el nem ijesztik.

Legyetek a népnek igazságos birái. Az Isten él s az itélet, mit ma kimondtatok, lehet hogy holnap ti rátok fog kimondatni.

Legyetek a népnek igazságos itélő birái.

Isten szent lelke legyen a királylyal!!!