12.
Másnap két táviratot kapott. Az egyik anyjától jött:
«Lőrincz tegnap jegyezte el Klienigstein Lollyt, az esküvő szeptemberben lesz. Reménylem, mielőbb haza jösz. Lőrincz ügyeinek rendezésében segítségedre szorulunk. Ádáméknak sok szépet, ölel csókol
A másik: «Ma jegyeztem el Lollyt. Bocsásd meg szerelmemet. Szeretem, nem tudok nélküle élni. Szeretlek – s barátságodra szorulok. Gyere minél előbb haza. Elvár… vár
Testvéred.»
És midőn Gábor a két táviratot elolvasta, feltekintett. Szobájából az udvarra látott. Egy nagy cseresznyefa alatt állott Erzsébet. Egész arcza nyugalmat lehelt. Sötétkék szemei ragyogtak, telt, kissé napbarnított arczán, nyoma se volt a kételynek, ajkain szinte kevély mosoly, egész lénye lelki egyensulyát fejezte ki. Mögötte a puszta széles lapja, rajta fehér házak, csendes fehér gulyák s mind e felett a magyar ég végtelen kékje.