Görbe tükör

Mélyen tisztelt cugszfürer Ur:
nagyrabecsült engedelméhez híven abfürolás után első kötelességemnek érzem, néhány sorban ezt a rövid meldungot leisztolni cugszfürer úrnak, bejelentvén, hogy minden rendben van, Gebür und lőnung richtig erhalten, menázsi vár gut. A rüsztung levetése után jelenvolt hozzátartozóimtól azonnal kifaszoltam, rendesen volt minden reinigolva, cugszfürer úr, se a nyakkendőn, se a kamáslimon, se a mellényen nem volt semmi anstand, a cvikkeremből is kipucolták a homokot, tessék kérem megnézni, alul is ledörgöltem. Azután elmentem menázsizni a Pannónia nevü kantinba, ez egy nagyobb kantin, cugszfürer úr, ahol porcellán-csajkákban faszolnak ebédet, volt sör is, nem hozhattam cugszfürer úrnak, nem volt abtreten. Utána még bementem a New-York korcsmába, amiről már beszéltem cugszfürer úrnak, itt szoktunk mi összejönni, akiknek civilben doktori meg ügyvédi, meg zeitungsreiberi mesterségünk van, itt piálunk, meg kajolunk, ha van mit, de nem muriztunk, csak ittam egy féllangyosat, csajkában, meg egy feldflasni fagylaltot. Nem hozhattam sört, kérem cugszfürer úr, mert aztán mindjárt hazamentem, durmoltam egy kicsit, aztán meglátogattam a puccpasztaszemű szeretőmet (ahogy cugszfürer úrnak parancsolni tetszett), akinek színésznői mestersége van, a Vígszínház nevű barakba, már kétszáz huszonkét kicsi napja. Igen jó egészségben találtam, éppen durmolt, amikor jöttem, egy magasabb, úgynevezett Louis XV. (luikenz) priccsen, a hintaszék, meg a taburettek, meg a medveszőnyegek, minden szépen ki volt reinigolva, cugszfürer úr kérem, nem hozhattam sört. Én is leültem a réz-priccs szélére, semmi anstandot nem találtam, igenis, cugszfürer úr, háromszor megölelgettem és a puccpasztaszemű színésznő tisztelteti cugszfürer urat, nem hozhattunk sört, de majd lesz minden. Aztán berukkoltam ide a szerkesztőségbe, ahova be vagyok zupálva, egy pár ilyen sreiber-mesterségű komámmal együtt, többnyire intelligens emberek, tiszteltetik cugszfürer urat. Mi itten sreibolunk, nem liegenstüccöt csinálunk, azért mondom, mert multkor, mikor cugszfürer úrnak tetszett megrúgni és cugszfürer úrnak úgy tetszett csudálkozni, hogy egy zeitungsreiber ne tudjon tisztességesen megcsinálni egy liegenstüccöt, mikor az olyan egyszerű, az ember fél karral az orral elvágva előrekap, aztán egyszerre a hasára esik, hátul két lábbal gyorsan kirúg, aztán két kezéről és két lábáról két méternyire felugrik a levegőbe, úgy, hogy egy vonalba maradjon a földdel, übt, gyors tempóban tízszer; – mondom, cugszfürer úrnak tetszett mondani, hogy nem érti, valakinek legyen pofája azt mondani, hogy ő ujságíró és még egy liegenstüccöt se tudjon csinálni, cugszfürer úrnak úgy meg tetszik rúgni hátulról, hogy a levegőben halok meg éhen, mert addig esek fölfelé. Tehát a szerkesztőségi barakkban mi nem mindig liegenstüccöt csinálunk, azért nem lehet azon annyira csodálkozni.

Most már minden strammul megy, sokat gondolok katonai eskümre, melyről a főhadnagy úr is megmondta, hogy azt megszegni nem szabad, »mert isten és ember előtt bűnösök leszünk és isten és ember előtt kellemetlenségeknek tesszük ki magunkat«. Esténként el szoktam járni a Kaszinó nevű pálinkamérésbe, ahol néha blattozunk is, ma megint elvesztettem az egész lőnungomat. Aztán van itt a Duna-parton egy gyakorlótér, amit Korzónak hívnak (a korsó sört majd elhozom cugszfürer úrnak) ide is lerukkolok néha, nagyon jópofájú tyukok vannak lent, csak aztán soká tart a fegyverpucolás.

Bocsánatot kérek cugszfürer úrtól, hogy abfürolás előtt a nadrágját elfelejtettem kipucolni. Cugszfürer úr abbeli parancsának, hogy mihelyt Pestbe érek, menjek el Darab Mari úrhölgy lakására a Külső Lókupec-ucca 39. számú ház alá és vigyek neki két kiló szalonnát és mondjam meg neki, hogy cugszfürer úrnak csókoltatni tetszik nekije a szíve csücskét, agyonveri, ha valami anstand lesz: – még nem tehettem eleget – a Nemzeti Színházban egy darabomat adták aznap este és bárhogy magyaráztam az igazgató úrnak, mit parancsolt cugszfürer úr: nem akart elengedni. Ne tessék kérem azért rapportra stimmölni az igazgató urat: – ha cugszfürer úr egy hónap mulva leszerel és visszamegy a standjára, a Rókus-kórház elé, a 238-as számú kocsinak a bakjára – akkor gyorsabban kijuthatunk mindketten a külső Lókupec-uccába – én oda fogok jönni a bádogszemű színésznő szeretőmmel és felülök a kocsiba és megmondom a cugszfürer úrnak: »na te büdös paraszt, most aztán hajts, ahogy bírsz, kifelé, amerre nem jár sok ember – értetted? És hátra ne forgasd a pofád, mert odavágok«.

Melde gehorzamszt, egyéb nincs. Cugszfürer úrnak alázatos szolgája.