VAJDA ERNŐ,
A SZINMŰIRÓ.
Ludatlan Antimatyi.
Antivígjáték Fazekas éposza ellen, a Nemzeti Szinház bemutatója. Irta: Hajdan Ernő, ősmagyar. Nyereg alatt puhította: Hevesi Sándor. Színre alkalmazta: egy alkalmazott. Fordította (már mint Fazekast a sírjában): szerző.
I. FELVONÁS.
(Vásár Döbrögben. Egy olyan igazi, magyar vásár Döbrögben. Kofák, népség. Szedte-vették nyüzsögnek. Sátor alatt fortyog a gatyamadzag. Fustélyosok kutyafát, tősgyökeret árulnak. Lacikonyhák, Ernőkonyhák, Izorkonyhák. Ludatlan Antimatyi megjelenik.)
Mihály bá: Huá mősz, Mötyi?
Matyi: Csak úgy lófrézok miegymás, ebura.
Alajos bá: Mer’ azér, hogy aszöngye, huá löttök a libáid, há’ sze Ludas vónálik!
Matyi: De mán, mondom, minek a’ nekem, mer ez csak úgy van, hogy én szöretem a libőt, tulajdonképpenségesképp utálom, mindazonáltságosságban.
Soma bá: Gondolod, milyen kiállhatatlan vagyik.
Döbrögi (bejön a színre): Héj, hogy ezek a libákok, amikség nincsenek itt?
Matyi: Húsz márjás, ötven, beleszámítva a díszletek kiállítási költségét és öt százalékot a tantiémekből.
Döbrögi: Te rosszszájú paraszt, hogy mered nekem nem mondani ezeket.
Matyi: Én már csak nem merem eztet mondani keednek, a macskafáját uraségének, nyalom a talpát az úrnak, nekem ne mondjon ilyet.
Döbrögi: No megállj, te gázember, ezért olyan huszonötöt nem vágatok rád, hogy attól váltasz koldulási engedélyt a belügyminisztérium megfelelő osztályánál, protekcióval. Ne húzzák le, fogjákmegek.
(Matyit lehúzzák és olyan őrült huszonötöt nem vágnak rá, hogy csak úgy poshad.)
Matyi: No wat! Háromszor nem fizeti ezt kendnek Ludatlan Antimatyi vissza. Meglátjátok, ezér’ háromszor nem verem meg ezt a sötét főnököt. Megállj csak, doktor úr, megállj!
(Mindnyájan el.)
II. FELVONÁS.
(Mulatság Döbrögi kastélyában. Döbrögi és leányai társasjátékokat játszanak. Aki eltéveszti a játékot, zálogcédulát ad a szerzőnek. Megjelenik Matyi, szmokingban, díszmagyar kócsaggal.)
Matyi: Mesdames et messieurs. Hogy méltóztatik önöknek lenni? Cela m’ennuie. Mais c’est rien.
Schwarc bá (súgva): Hát teveled mi van, Matyi? Honnan tudsz te franciájul?
Matyi (súgva): Nem tudok biz mán én, de most jádzom az zurat, hát ukkel csinyányi, mikéntségesha tudnők. (Hangosan.) Folytassuk e kellemes játszmát, mesdames, az önök legalázatosabb szolgájának jelenlétében. (Kloroformot szed ki és a társaság orra alá teszi. Mindenki szabályszerüen elalszik. Matyi néhány órát zsebretesz. Megjelenik Newton magándetektív, ráugrik egy hídról a rohanó vasútra, megmenti a menyasszonyt, Pathé Frères.)
Matyi: Itt az ideje, hogy visszaadjam Döbröginek a kölcsönt. Most egyedül vagyunk! (Nekimegy Döbröginek és alaposan nem veri el.)
III. FELVONÁS.
(Döbrögi betegen fekszik a mezőn, hozzákötözve egy fához. Matyi megjelenik.)
Döbrögi (könyörögve): Matyi, ha istent ismersz, verj meg, az orvosom masszázst ajánl.
Matyi: Abbul nem eszik kend. Mért nem vert meg engem akkor, mi? Én is neuraszténiás vagyok. Jobban felkösse az alsónadrágját, aki olyan neuraszténiás akar lenni, mint én. Mégis, ne adj isten, hogy valaki egy kicsit megmasszált volna. Nimolé.
Döbrögi: Ötven forintot kapsz.
Matyi: Nimolé.
Döbrögi: Neked adom a lányom.
Matyi: Ez már teszi. Hozomány?
Döbrögi: Előleg a darabra, leszámítva a reklámköltséget. Hát megversz?
Matyi: Igen, de gyerünk a színfalak mögé, mert itt meglátják.
(Függöny.)
(Színfalak mögött Matyi veri Döbrögit.)
Döbrögi: Aj, de jó! Aj, de jó! Végre egy kis mozgás! Elzsibbadtam már egészen. (Ő is elveri Matyit.)
Matyi: Aj, de jó, aj, de jó! Végre egy kicsit kinyújtom a lábam! (Elveri a súgót.)
Súgó: Aj, de jó, aj, de jó! Végre egy kis cselekmény.