DRÁMAI SZENZÁCIÓ.
Nem messze esik az ördög a japán tanítónőtől.
Népiesch japán drámai élet- és ételkép. Írták: Molnár Sándor, Lengyel Zsigmond, Móric Menyhért és Bródy Ferenc.
I. FELVONÁS.
Egy előkelő lipótvárosi család zsúrján vagyunk. János, a fiatal író, szerelmes a házigazda feleségébe, de a mű-mama, akit a Városligetből hozattak fel erre a célra, nem működik rendesen és így a férj alkalmatlan percben érkezik. Abban a pillanatban, mikor már belépne az ajtón, a tapétából kilép egy jassz, kiről később kiderül, hogy Gábriel arkangyal. Kártyacsodákat mutat a férjnek és ráveszi, hogy vetkőzzék meztelenre és menjen föl a kéménybe. Azután visszajön és kék fényben beszél a szerelmes párnak a barátságról, de egyszerre kiesik a szíve, melyre hármat köp. A zeibensüccék azonban éppen javítják a kéményt és a férj fejjel lefelé megjelenik. János távozik, Gábriel azonban egy verklivel háromszor belepofoz a férj hasába. Közben kiderül, hogy a másik szobában az asszony egy Chopin-indulót zongorázik, és erre hirtelen csönd lesz. A jassz hirtelen eltűnt.
II. FELVONÁS.
Jánosnak közben eszébe jutottak öreg szülei, akik Sárbivalyon laknak; odaszökteti az asszonykát, de éppen nem találnak otthon senkit. Előkerül azonban egy kis anyámasszony, aki elmondja, hogy kint látott egy csézát, azon botorkázik mán valakilyes ember. Kiderül, hogy a férj. Az asszony ijedtében elejti a pattogatott hurkát, amit mikor a férj meglát, akkorát nevet rajta, hogy mindent megbocsát. Letelepesznek a búbos Meidinger-kályha mellé (M. F. javítása) és mindenki elmond egy jóízű magyar történetet a Lipótvárosból. Gábriel jön két nagybőgővel. Meglátva a férjet, félrehúzza Jánost és együtt megbeszélik, hogy este majd egy kis parázs verekedést rendeznek és ott újra megszöktetik az asszonyt. Erre egy hajdu szívremászóan szép dalokat énekel, mindenki elalszik, távolról kutyaugatás. Látni, amint kukoricáról álmodnak.
III. FELVONÁS.
János ottmaradt az öregeknél, mire az uraság ispánnak teszi meg. Erre az asszony elhatározza, hogy óvodát nyit a faluban és fölneveli a szegény gyermekeket. A felvonás egy ebéddel kezdődik. Afányáskás kocsonkát esznek éppen, ürügömböccel és mézes haluskával egyaránt. Egyszerre jön Gábriel, aki közben ispán lett a községben. Odamegy Jánoshoz és elkéri tőle az asszonyt. Erre az asszony szó nélkül felkel, kimegy és egy lovat hoz be, azután sírva beszalad a másik szobába. Az ispán megrendülve néz utána. Majd Jánoshoz lép és szó nélkül kezet fog vele. János egyedül marad a tanítóval, ülnek egymással szemben és isznak. Egy-egy szót szólnak csak. Egyszerre bejön az asszony és kezét csendesen a férj fejére teszi. Az ablakból meglátja ezt az ispán, bejön és kezet fog a tanítóval, aki sírva bocsát meg Jánosnak. János kimegy, lovat nyergeltet, közbe az asszony az ispánt elküldi Amerikába. A tanító kezet fog a lóval, mire a szolgabíró otthagyja az ispánt, lemond az asszonyról és mindenkinek megbocsát. A ló mindenkivel kezet fog és megbocsát az ispánnak. Látni, amint minden jóra fordul: bejön egy ember és az összes csapokat jóra fordítja.
IV. FELVONÁS.
De egy régi okmányból kiderül, hogy János tulajdonképpen zulukaffer származású. Jánosnak eszébe jut a zulukaffer japáni otthon és a Niagara északi csúcsa, a Cseremisz nevű széllel. Azonnal elhatározza, hogy megtéríti a faluban tartózkodó angolokat. De a kafferek közben megérkeztek és régi tam-tam és bú-bú dalokat énekelnek. Erre János lelki átalakuláson megy keresztül és ellöki magától az asszonyt, aki Gábrielbe szerelmes. Az asszony gőgösen ellöki magától Jánost, de a kafferek ebben megakadályozzák. Egy földrengés jön közbe és a villám halálra sujtja Csi-fu-ka-li-t. Az asszony egészen megvadulva elhatározza, hogy ezekután ő is elkíséri Jánost. »Fel, Kaffiába!« kiáltással el is indulnak, de a küszöbön Jánost régi szívbaja előveszi. Egy székbe roskad és a lemenő tűzhányó vörös fényében haldokolni kezd. Mindnyájan körülállják. Egy angol Dreadnought-hajó jelenik meg és kéményeit többször meghajtva, tiszteleg. Távolról Afrika körvonalait látni. A kafferek ó-szmirnai szőnyegeket énekelnek halkan.