OFEN-BUDA TÖRTÉNETE.
(A legrégibb időktől 1909. évi november hó 10-én délután 3 óráig.)
Ősidők.
Abból a nagy világködből, melyből állítólag Földünk és a konkurrens bolygók kezdetüket veszik, Buda, mint egy kemény, kissé ragacsos vakarcs vált ki, melyet az Alkotó keze nem tudott eléggé átgyúrni. Később, mikor a föld kihült, úgy hogy már éppen föl lehetett volna tálalni, az általános berendezkedés alkalmával ezt a vakarcsot sehova se tudták elhelyezni. Próbálták Ázsiába tenni, de legurult a Bengáli-óceánba és össze-vissza görbült, úgy hogy Afrikába nem akarták fölvenni, mert rontotta az ensemble-t és különben is már minden hely el volt foglalva. Az intézőbizottság ezután több helyen próbálta elhelyezni, de sikertelenül, mert a rendezkedő Föld »Nem oda, buta« kiáltással mindenünnen elkergette őket. (Az általános kihülés következtében náthás Föld a »buta« szót »Budá«-nak ejtette: innen a tárgyalt földrész neve.)
Végre az Alkotó a már javában bőrző Magyarországhoz fordult, ahol a szépítészeti bizottság elfogadta a Buda nevű vakarcsot és elhelyezte szemben a Deák-szoborral.
Történelem előtti idők.
A történelem előtti időket, mint kutatásaink bizonyítják, Buda békés fejlődésben töltötte. Ekkor nőtt meg a még kicsi Gellérthegy, citadellával, ekkor nőtt meg a Széna-téri vicinális, mely azonban azóta már Szentendrére ment és ekkor nőttek meg az óbudai házmesterek.
Első lakók.
Buda első lakói Kr. e. 0216-ban sváb bevándorlók voltak, melyek a pincékben és hálószobákban telepedtek meg. Ezután Kr. e. 80-ban jöttek a patkányok, majd Kr. e. 20-ban a poloskák. Később néhány ember is jött, de már nem lévén hely, ezeket a halászbástyára állították sorba, ahol esténkint még ma is láthatók.
Ősvallás.
Buda őslakói természetesen Buddha-vallásuak voltak: szertartásaikat a Gellérthegyi barlangban végezték s végzik még ma is; – idegeneknek azért nem is ajánlatos a barlang látogatása.
Nyelv.
Az őslakók nyelve régóta a filológusok kutatásának tárgyát képezi: a teuton, cimber, vogul, osztják és keverick nyelvtörzseknek érdekes vegyüléke ez; az eskütéri halpiacon szabad ég alatt tartott akadémiai üléseken tanulmányozhatjuk legjobban ezt a titokzatos idiómát. Néhány fáradhatatlan buzgalmú nyelvtudósunk érdeme, hogy e nyelvnek már három szaváról, s pedig ezekről: »rámatáma«, »rámatúri«, »rámatánsz« – sikerült kitudni, mit jelentenek, s hogy egyszerűen e német kiejtésekből: »räumen thun wir«, »räumen thue ich«, »räumen thun sie« származnak.
Középkor.
A mohácsi vész után Buda százötven, koronaértékben háromszáz évig a törökök kezeiben volt, ami, tekintve, hogy a törökök ritkán mossák a kezüket, ma is nagyon meglátszik a városon. Ebben az időben érkezett meg a Duna is Bécsből, amely császári rendeletre keresztülfolyt Budán és egy darabot levágott belőle.
Buda további története nyugalmas és csöndes: világtörténeti fontosságú esemény csak egy zajlott le itt: a budai kutyavásár ez, melynek óriási jelentőséget és páratlanul izgató érdeket kölcsönöz ama hallatlan körülmény, hogy csak egyszer volt. Erről még többet.
Újkor.
Körülbelül a XVII. század közepén bevándorló sörkereskedők különös hírekkel riasztották fel Budát. E hírek szerint a Duna túlsó partján (ahova, tekintve, hogy a budai korcsmák ablakai nem arra nyílnak, a budaiaknak még nem volt alkalmuk kilátást nyerni), tehát a Duna túlsó partján már kétszáz éve idegen néptörzsek várost építettek és a legszemtelenebb módon fixirozzák odaátról a budai tejkereskedők templomba menő szende leányait. Kiderült az is, hogy a tolakodó várost Peszt-nek hívják, azokról az Ófen nevű kályhákról, melyeket a budaiak átdobáltak használat után.
Buda lakossága »Téziz a sveinerei« jelszóval ünnepélyes megbotránkozását fejezte ki a sajnálatos események felett: egyúttal elhatározták, hogy fallal kerítik körül a várost, a sértő viselkedésű szomszédok közeledését ekként megakadályozandó. – De ekkor hallatlan szemtelenség történt. Kitűnt, hogy a pesti oldalon már előzőleg hidakat kezdtek el építeni, amelyek éppen most értek a budai partra. Hiába nyomták vissza dühösen a budaiak a hidakat, a túlsó parton még jobban nyomták őket. Erre a budaiak a Lánchidat hirtelen eleresztették, mire a Lánchíd a túlsó nagy nyomástól beleszaladt a Várhegybe és Pesten hasraestek az emberek. Igy származott az Alagút. Pesten aztán visszahúzták a Lánchidat.
Jelenkor.
Most azonban már nem lehetett megakadályozni, hogy a pestiek átjárjanak Budára. A budaiak erre bosszúból kitalálták a propellereket, melyekre a gyanutlan pestiek felülnek, mire a budai oldalról visszaküldik őket azzal a megokolással, hogy elvesztették a jegyük egyik felét, amit pedig odaát leszakítottak. Akik mégis ki tudnak szállani, azokat a Margithíd alatt félmeztelen, fogcsattogtató irgalmasok rohanják meg nemzeti viseletben és tomahaw-kot forgatva fejök felett, kihúzzák a fehérbőrüek összes fogait.
Buda története innen kezdve a csöndes és békés visszafejlődés képét mutatja.
Udvari élet Budán.
Végre azonban elérte Buda is megérdemelt jutalmát. Az 1900-ban épített monumentális királyi vár pezsgő életet teremtett a lágymányosi metropólisban. A nap minden órájában csapatostul érkeznek európai uralkodók. Ilyenkor igazán kedves képet nyujt a füstölgő, pöfékelő várkastély, melynek minden ablakából barátságosan integet egy apostoli király. Ezek után Buda nyugodtan és büszkén tekinthet jövőjébe.