DESKRIPTÍV KRITIKA.
I.73)
A Hét című hetilap 22. számában igen különös elvet hirdet s akar reá erőszakolni a magyar kritikára. Megtiltja a kritikusnak, hogy valamely mű értékéről elmélkedjék s vizsgálja, hogy az jó vagy rossz. «Aki nem a szabályok szemüvegén nézi az irodalmat – úgymond – hanem saját szemével lát, a maga szívével érez, az már számot akar adni élvezetéről, mindenekelőtt az író tehetségét, gondolatait, érzelmeit, személyiségét vizsgálja, mint a természettudós, aki a növényt nem bírálja, hanem leírja. Nekünk, fájdalom, nincs deskriptív kritikánk, nekünk csak bíráink és bakóink vannak.» Tehát a kritikusnak nem szabad bírálni, csak ismertetni. De hát így hogy adhat számot élvezetéről, hogy vizsgálhatja az író egyéniségét, ha nem szabad bírálnia, ítélnie? Ami még különösebb, ez elvet Alexander Bernát hirdeti, aki a magyar filozófiai irodalom egyik érdemes munkása. Képzelhetni-e filozófot elemzés, bírálat, ítélet nélkül? S vajjon nem bírált-e maga Alexander is regényeket, drámákat és tudományos munkákat? S nem oly lapban hirdeti-e ez elvet, amely jól-rosszul szintén bírál, sőt minden indokolás nélkül koronként pálcát tör az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság fölött? Alexander panegyrist írva Dóczi arcképéhez, hirdeti ez elvet, mert rossz néven veszi, hogy Dóczit nemcsak ismertetni, hanem bírálni is merik. Nem jobb lett volna-e megcáfolni és nevetségesekké tenni Dóczi igazságtalan bírálóit, mint általában elítélni minden bírálatot? Bizonyára mindenki tetszése szerint írhat csak ismertetést valamely műről, de megtagadni a bírálat jogát, annyi, mint a gondolat szabadságát igázni le, ehhez pedig senkinek se joga, se ereje.
II.74)
Legyen szabad egy pár rövid megjegyzést tenni e nyilt levélre. Mi minden fokú és formájú kritikát jogosnak tartunk s éppen azért szólaltunk föl A. B. ellen, mert bizonyos fokú kritikát megtiltani látszott. Igaz, hogy minden fokú kritikának megvannak a maga ösvényei, de nem a foktól vagy formától függ valamely kritika becse, hanem a kritikus szellemétől. Az is igaz, hogy némely elmélet csinálmány, de vajjon a benyomás mindig csalhatatlan-e s nem lehet-e a rokon- és ellenszenv, esetleges körülmények vagy éppen rossz ízlés csinálmánya? Dóczi némely lélektani abszurdumait se az elméletből, se a benyomásokból folyó kritikával nem lehet igazolni.