JÁSZAI MARI ASSZONY ELEKTRÁJA.
I.75)
Minden megjegyzés nélkül közöljük e sorokat, melyeket éppen nem tartunk igazságtalanoknak, sőt azt hisszük, hogy Jászai Mari Elektrája még más bajban is szenved: Elektra jellemének nem elég szabatos fölfogásában. Elektra elkeseredett nő, aki áhítja az atyjáért veendő bosszút, de egyszersmind nemesszívű s bosszúvágyának is kegyelet a forrása. Legerősebb fölindulásaiban sem hóbortos vagy elvadult, hanem csak érzéseitől elragadott királyi nő, aki sohasem vetkőzik ki egészen nőiségéből. Ezt nem mindig tartotta szem előtt a művésznő s erre befolyt azon sajátsága is, hogy nála a lelki fájdalom kifejezésében könnyen túlsúlyra kap a test lázas idegessége. Éppen azért legsikerültebbnek tartjuk egész Elektrájában azt a jelenetet, midőn a gyászhírtől lesujtva, odaborul testvére vélt hamvvedréhez és elsiratja: «Oh, szeretett Orestesem emléke te» stb. Itt nemcsak az átmenet volt lélektani, hanem a lélek fájdalmának kifejezése is mély, benső és tiszta, amelyet nem zavart meg a test idegláza.
II.76)
Nyilatkozat.
A Budapesti Szemle februári számában Jászai Mari asszony Elektrájáról írt Nyílt levél a szerkesztőhöz című álnevű cikk némely kifejezéseit, amint közvetlen és közvetett forrásból értesültem, a művésznő olyanoknak találta, melyek őt, mint nőt is sérthetik: ennek ellenében, mint felelős szerkesztő, kijelentem, hogy a bírálatnak nem volt sértő szándéka s ha a művésznő azzal magát nőiségében sértve érzi, őszintén sajnálom s e tekintetben tőle minden vonakodás nélkül bocsánatot kérni lovagias kötelességemnek ismerem.
Budapest, 1891. február 17.