KIÁLTVÁNY A DECZEMBERI ELNAPOLÁSKOR.
I.
A KIÁLTVÁNY TÖRTÉNETE.
Az országgyülésnek 1904. évi november hó 18-án királyi leirattal történt elnapolása deczember 19-ikére történt, e napon tehát ujra meg kellett volna kezdeni a tanácskozásokat. Azonban e napon ujra királyi leirat napolta el az országgyülést deczember 28-ikára.
19-én este a szabadelvü párt értekezletet tartott. Az általános érzület fölötte hüvös volt. Ugy látszott, sokan unják már a helyzetet s mintha gróf Tisza István mellett nem lelkesülnének ugy, a miként eddig. Tisza azonban hosszu beszédet tartott s megkisértette a párttagok fellelkesitését. Beszélt egyebek közt a közeli uj választásokról s nagy fennen kijelentette bizodalmát abban az irányban, hogy a nemzet az általános választásoknál neki ad igazat s az ellenzéket elitéli.
– Én azt hiszem, – ugymond, – hogy a magyar nemzetet a maga hagyományos politikai bölcsessége nem fogja cserben hagyni s a mi táborunktól nem fogja a magyar nemzet többsége a bizalmát megvonni azért, hogy olyanokra ruházza, a kik most a közös gyülöletben, a közös szenvedélyben a legvakmerőbb játékot üzik összes politikai elveikkel. Ebben a biztos reményben nézhetünk a választások elé!
19-én délelőtt 11 órakor a Vezérlő-Bizottság tanácskozott s Kossuth előadta, hogy az országgyülés feloszlatása küszöbön van, készüljünk tehát a választásokra s mindenekelőtt alakitsunk bizottságot, mely a választási ügyeket intézze s melylyel a képviselők a kerületük állapotairól szóló alapos ismertetéseket közöljék. Egyidejüleg rövid kiáltványt kell intézni a nemzethez, mely adjon tájékozódást a mostani helyzetről. Ennek elkészitésére Eötvös Károlyt kell felkérni arra, hogy az esti hét órakor tartandó Vezérlő-Bizottsági ülésen s a kilencz órakor tartandó összes ellenzéki értekezleten kész javaslatát terjeszsze elő.
Igy készült a kiáltvány, melyet mind a bizottság, mind az általános értekezlet változtatás nélkül elfogadott s lelkesen helyeselt.
II.
A KIÁLTVÁNY.
(Mit kellene a törvényhozásnak sürgősen végezni? – A szövetkezett ellenzéki pártok együttes eljárása a választás alatt.)
Honfitársak! A kormány megint elnapolta az országgyülést. Királyi leirattal napolta el, hogy képviselők a házszabály alapján meg se nyithassák az üléseket s ne folytathassák tanácskozásaikat.
Pedig nehéz kérdések megoldásának sulyos kötelessége áll előttünk. A költségvetés, az adó és katonateher törvényessége s a kormány fölhatalmazása nélkül az ujév elején, melytől csak nehány nap választ el bennünket, törvénytelen állapotba jut az ország kormányzata.
Ezeken kivül halasztást nem türő alkotmányos kötelességünk első sorban a kormány és házelnök felelősségre vonása, kik a novemberi gonosztettet elkövették, az alkotmányt lábbal tiporták, a törvényhozás békés munkáját meggátolták s a hazafi lelkek nyugalmát országszerte gonoszul megzavarták s jövőnk iránt bennünk sulyos aggodalmakat keltettek fel. A felelősségre vonással együtt és egyszerre a jogfolytonosság visszaállitása s az alkotmány visszaállitása lenne törvényhozói kötelességünk.
De az országgyülés már november eleje óta nyugodtan nem munkálkodhatik, a kormány által folyton elkövetett ujabb és ujabb merényletek a nyugodt munkálkodást nem engedik. Sőt a kormány kétségbe nem vonható bizonyossággal többféle módon oly kijelentéseket tesz, hogy ezt az országgyülést királyi elhatározással az ujév első napjaiban végleg feloszlatja.
Alkotmányszegő merényleteit ezzel is csak folytatja, sőt tetézi. A kormány mult évi számadása s az országnak jövő évi költségvetése fölött a törvényhozás már egyáltalán nem határozhat, ily határozat nélkül pedig az országgyülés idő előtt való feloszlatása alkotmányszegés. De a kormány felelősségére a királyi eskünek egyenes megszegése is lenne ez. A királyi eskü egyik fontos biztositéka az alkotmánynak. A királyi esküre áhitattal és kegyelettel gondol a királyhoz mindig hűséges magyar nemzet s azt szentnek és törhetetlennek tekinti. A királyi eskü megszegése szentségtörés és hogy az bekövetkezhetnék valaha, még ez a gondolat is bűn a király ellen és a nemzet ellen.
Ha azonban az uj választások, melyeket alkotmányos körülmények közt annyira óhajtottunk, most, noha alkotmányszegéssel, mégis bekövetkeznének, a küzdelemtől meg nem hátrálhatunk, nekünk minden törvényes és alkotmányos fegyverrel a megszegett alkotmányt helyre kell állitanunk, meg kell védelmeznünk s utódaink számára becsülettel s tisztán fenn kell tartanunk.
Küzdelmünk nehéz lesz. Nem a házszabály módositása; nem a tanácskozások szabadságának az obstrukczió ellen való biztositása a kormány czélja. Ezeket csak ürügyként, csak lelketlen ámitás czéljából emlegeti a kormány. Ő némává, harczra és ellenállásra képtelenné akarja tenni nemzetünket, hogy a pénz- és véradó kérdéseiben, az ugynevezett nagyhatalmi és birodalmi kérdésekben szavunkat és erélyünket többé fel ne használhassuk. Ezért akarja intézményeink közé becsempészni az ötven képviselős vitazárást vagy ehhez hasonló hatályu más intézkedést s ezért akarja karhatalommal a hazafias képviselőket a tanácskozás terméből kihurczolni s az országházból kizárni. Akkora szabadságot igenis Szent István birodalmának is meg akar hagyni az országgyülésen, a mekkora Ausztria tartományainak megvan, de többet nem. Igy akarja felforgatni 1848-at is, sőt 1867-et is, hogy teljessé tegye a beolvasztást is.
Ezért folyik a harcz. Ez a mi súlyos honfiui aggodalmunk. Ez teszi nehézzé kötelességünk teljesitését. A merényletet e czélra mindenütt megkezdte már a kormány s az uj választásokkal teljesen biztositani akarja merényletének minden következését.
Ily helyzetben a mai napon elszánt, lelkes egyetértéssel elhatároztuk a következőket:
1. A szövetkezett ellenzéki pártok álnokul megrohant alkotmányunk és állami létünk védelmére szövetségben maradnak a választások alatt is, a választások után is mindaddig, mig hazafias, szent czélunkat el nem érjük, mig a törvényes és alkotmányos állapotot vissza nem állitjuk s mig az ország ellenségeit az ország kormányából el nem távolitjuk.
2. A politikai ügyek vezetésével a Vezérlő-Bizottsá got ujra megbiztuk.
3. A választókerületekben a szövetkezett ellenzéki pártok mindegyike elveinek érintetlen fentartása mellett az alkotmány védelmére egymást kölcsönösen támogatja s a kormány nyilvános jelöltjei, valamint a kormány által támogatott ál ellenzéki jelöltek ellen is egész erővel s teljes egyetértéssel küzd.
4. Az egyik vagy másik kerületben netalán beálló benső vitákat és személyi kérdéseket a Vezérlő-Bizottság törekszik kiegyenliteni. 5. A törvényhatóságokat felhivja, hogy az országgyülés törvénytelen feloszlatása ellen tiltakozzanak és csak a tiltakozás után vagy ezzel egyidejüleg rendeljék el a választásokat.
Polgártársaink, szent az alkotmány! Legyen szent és komoly a harcz is, melyet megmentéseért vivunk. Fegyverünk: a törvény, a rend, a hazafias elszánt buzgalom!
Éljen a haza!
Éljen a király!
Éljen az alkotmány!
Kelt Budapesten, a szövetkezett ellenzék 1904. évi deczember hó 19-én tartott értekezletéből:
A szövetkezett ellenzék Vezérlő-Bizottsága:
Kossuth Ferencz
elnök.
Tóth János
jegyző.
Gróf Apponyi Albert, báró Bánffy Dezső, Barabás Béla, gróf Batthyány Tivadar, Eötvös Károly, Gulner Gyula, Hock János, Holló Lajos, Justh Gyula, Polónyi Géza, Rakovszky István, Sághy Gyula, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Ugron Gábor, Vázsonyi Vilmos, gróf Zichy Aladár, gróf Zichy Jenő.