WeRead Powered by ReaderPub
Ignotus verseiből cover

Ignotus verseiből

Chapter 41: Epilogus
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

Rövid lírai versek sorozata, amely személyes hangon járja körül a szerelem számos arcát: a vágyat, féltést, csalódást és birtoklási kényszert. Több költemény anya–gyermek kapcsolatból fakadó aggodalmat és gyászt jelenít meg, mások erotikus megszólalásokban és szenvedélyes megszállottságban bontakoznak; vallásos és természeti képek — napfény, nád, erdő, napraforgó — ismétlődő motívumokként szerepelnek. A forma változatos, odák, elégiák és rövidebb hangulatdarabok váltakoznak, a hangvétel gyakran melankolikus és introspektív. A kötet érzéki és borongós pillanatokat fon össze, töredékes impressziókból álló érzelmi kaleidoszkópot alkotva.

Epilogus

Epilogus

Alig kezdtem: ködök ereszkednek,
Nap a napnak gondolatlan sirt ás,
Ami tegnap ökölemelés volt,
Ma bizony jó, ha szájrándítás.
Innen is, onnan is kezem lehanyatlik,
Ahogy, idegen, magam elé nézek –
El sem mentem, más ül a helyembe
S ajkam elernyed, ahogy fütyörészek.
Egyre-kettőre lekopik rólam
Amit tudtam, amit akartam –
Magam is alig emlékszem magamra,
S mire meghalok, rég meghaltam.