Egy fiatalember belép egy több évszázados papnevelő intézetbe, és a szöveg a zord épület, a szigorú napirend és a liturgikus légkör részletes bemutatására épül. A narráció a fegyelem, a bűntudat és az áldozathozatal érzéseit tárja fel, miközben feltárja a szereplő személyes indítékait — családi kötelességet és titkos vonzalmakat — valamint a hit és a világi kötődések közti feszültséget. Gazdag érzéki képek és belső reflexiók adják a hangot, amely az önazonosság és a lelki elköteleződés kérdéseit járja körül.