Első személyű elbeszélő szemszögéből a mű a háború utóhatásait mutatja egy vidéki közösség életében: a sebesültek és rokkantak számának növekedése, a mindennapi mezőmunka fáradalmai, nők és gyerekek kimerülése, valamint a földhöz és a terméshez fűződő kötődés. Részletes természeti és testi képeken keresztül a narráció a gondoskodás, magány és hit kérdéseit vizsgálja, miközben vihar és tragikus események élesítik a feszültséget. A szöveg epizodikus jelenetek sorában emberi kitartásról, fájdalomról és közösségi viszonyokról ad érzékletes képet.