Jocus és Momus

Bebizonyítása annak, hogy Diogenes nem volt igazán bölcs.

Hogy a timár bőrt készithessen, szüksége van az ácsra, a ki száritó szint épit.

Hogy az ács faraghasson, szüksége van megint a kovácsra, a kinél fejszét rendel.

Hogy a kovács fejszét készithessen, szüksége van a bányászra, a ki a vasat előkeresse a földből.

Hogy a bányász hozzá foghasson a mesterségéhez, szüksége van a mérnökre.

A mérnököt pedig az akadémiában tanitják.

És igy azért a tréfáért, hogy Diogenes egy hordóban ülve szidhassa az egész dolgozó és fáradozó világot s a vele nem tartó tudós társaságot; csupán azért az egy hordóért szüksége volt az egész emberi társaságra, s az athenei akadémiára.

Ebből mai nap is érthetne valamit egy némely cynicus Diogenes.

Egy szorgalmas bürokrata naplójából.

10-ig tollakat faragtam. Az aczéltollat azért nem szeretem, mert az mindjárt készen van.

10½-ig plajbászt faragtam. Roszak ezek a hivatalbeli plajbászok, mikor az ember kihegyezte, akkor törnek el.

10¾-ig pipára gyujtottam, a szopóka rosszul szelelt, ki kellett tisztitani.

11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam.

11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok.

11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez az angol.

12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még impertinensebbeknek tartja.

12¼-kor egy panaszos embert kikergettem, a ki azt merte allegálni, hogy ő már három órája várakozik rám.

12½-ig három lat keserü sót kavargattam el egy pohár vizben, a mit a haemorhoisom végett kell innom. A sok munka megöli az embert.

12¾-ig négy iv papirost pontosan körülnyirtam.

1 órakor megérkezett az igazgató, annak segitettem a felső kabátját levetni.

1¼ óráig méltóztatott elmondani, hogy a tegnapi ülésben hány pagát ultimót csinált. Mindnyájan arra figyeltünk.

1½ óráig veszett nagy sietség! A hányan voltunk, egyik ajtón be, a másikon ki. Nem leltük sehol—az igazgató ur csibukját. Végre kisült, hogy az irodaszolga kivitte tisztitani.—Protocollumba vétetett.

1¾ óráig uj faullenczert liniáztam; mindig elviszi valaki az enyimet.

1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda kinn régóta két óra van már.

2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is nap lesz.

És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember!

Leányvár.

1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján. De legvigabb volt Patakon a Somlyó-hegyen, Palóczy Mátyás nádor szőlejében. Az agg nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgai máshol tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében lett volna. Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem vert. A reményében csalódott menyasszony busan forditá fejét a pataki vár felé; már itt a szélcsend ellenére a várváros környékét egészen porfellegbe burkolva látta, s onnan tompa moraj vonult a hegy felé. Rémülve sietett le a hegyalján mulatókhoz; mire odaért, egy a városból jött lovag beszélé, hogy a cseh husziták a várost és várat véletlenül megtámadták s elfoglalták. A rémhir hallatára bucsu nélkül oszlott szét a szüreti vendégsereg. Agata is beugrott a befogott kocsiba; a kocsis kérdés nélkül hajtott a többi kocsi után a Bodrogköz felé. Mikor már közel jártak a Tiszához, jött magához a leány; gondolkozni kezdett, hol talál menedéket? eszébe jutott az is, hogy az ut keresztül a Tiszán Kis-Várdára, vőlegénye várához vezet; ott biztonságban leend; de ujra azon gondolat foglalta el: mit mond majd a világ? bizonyosan azt, hogy önkényt futott ideje előtt vőlegénye karjai közé. A Tisza révénél már több ezerre szaporodott a menekültek fegyveres és fegyvertelen serege; egymással czivódtak az átmenet elsőségeért. A zaj, a kétségek közt hánykódó leányt teljes öntudatára emelé; kocsiját megállitá; az összegyűlt népnek csengő hangon adá tudtára, hogy ő a nádor leánya, nem akar tovább futni az ellenség előtt: ha már a fegyveres férfiak még a tiszai átjárást sem tudják megvédeni, ő maga fogja azt megkisérteni. A hozzá közelebb állóknak parancsolta, hogy kocsijából tüstént szedjék ki a kerekeket s hányják a Tiszába, hogy ha akarna, se mehessen tovább.

Megszégyenülve fogta körül a bámuló nép, majd a fegyveresek kitörő hévvel nyilvániták: hogy mind mellette maradnak s vérök hullásával védeni fogják. Erre megszünt a révbe tolakodás; várták a bátor amazon további intézkedését. Ő körüljárta és nézte a helyet, a Tiszához vezető lápos tó közti utat elsánczolni, a közel erdőből vágott fákkal a sánczból kihányt töltést megerősíteni rendelé. A védmü alig készült el, jöttek a könnyü védelmet gyanitó csehek; megtámadták a sánczot védőket, de többszöri megtámadásuk a hősnő vezérlete alatt véresen veretett vissza. E hely Várdai László által később jobban megerősittetett és „Leányvár“ nevet nyert.

Az 1700-ik évben Leányvár sánczainak lerontása elrendeltetett; e rendelet végrehajtásával Kanta János szolgabiró bizatott meg: kitől midőn tudakoznák: miért rontatnak le Leányvár erősségei? tréfás komolysággal válaszolt:

—Azért, hogy ennek történetéből ne vonjon a maradék olyan következtetést, hogy a férfinak néha a nagyobb bajok elől a nők kötője alá bujni tanácsos.

Jósa István.

Jósa szomoru meglepetéssel hallotta a hirt; tudakozódott a labanczok mely irányban vonulásukról; értesült, hogy azok Szántó felé, az Aranyos völgyön a hegyek közé vonultak. E hirre fejét csóválta; reménye nem volt a labanczokat a hegyek közt sikerrel megtámadhatni. Legényeit lóra parancsolá; csapatát lassu lépéssel vezeté a kimutatott hely felé; majd legényét, Körmös Ferit szólitá magához, annak titkosan adá utasitásait; hogy sietve menjen előre, öltözködjék át labancznak; a hegyek közt keresse fel Smid embereit, adja tudtokra, hogy ő felmondott Tökölinek; ő és legényei már levágták szakállukat, süveg helyett kalapot nyomtak fejökre; ha szivesen fogadják, átjönnek labancznak.

Ezután csapatát két részre osztá; felét egyik hadnagya vezérlete alatt a Cserehát felé küldé, oly utasitással, hogy onnan Szendrő, Torna felé portyázzanak, de minden nagyobb s feltünést okozó vállalatot mellőzzenek; ő rövid időn tudtokra adandja, mikor és hol kell vele csatlakozniuk; kipróbált, ismert legényeit maga mellett megtartá, s ezekkel folytatá utját a kitüzött czél felé. Még aznap este felé találkozott a hegyekből visszatért legényével, ki jelenté, hogy őt a labanczok szivesen látták; hangosan nyilvániták örömüket a nemvárt megtérésen; őt kérték: siettesse a vezér mielébbi csatlakozását, mert vezérök e napokban nagyobb támadást szándékozik intézni a tiszántuli részekre.

Másnap a Simándi bérczen megtörtént a leborotvált és felkalapozott kuruczok csatlakozása a labanczokkal. A labanczok örömükben átadták Jósának s csapatának a rablott borok egy negyedét; magának pedig két penészes átalagot választa, mely a többinél kisebb és véznább volt, melyet már a pinczében ismert, s tudta, hogy azok tartalma a legnemesebb hegyaljai bor, azok egyikét „summus pontifex“-nek, a másikat „emollit mores“-nek keresztelte el Bégányi uram; később intézkedett, hogy azok más ember szeme elé a napfényre ne kerüljenek.

Körülbelül egy hónapig müködött Jósa a labanczokkal, velök száguldozta be Kálló, Szatmár és Bihar vidékét, velök együtt tért vissza Kassához; de itt egy éjjel ugy eltünt csapatával együtt, hogy a labanczok merre tünését még nyomáról sem fedezhették fel; csak később hallották, hogy háromezerre menő dandárával Selmeczet megrohanta s bevette, az ott talált aranyat felzsákmányolta, Szepes és Sáros városait megsarczolta, Bártfát, Kis-Szebent, Barkóczy hadainak szemeláttára bevette. Ekkor üzent hozzá Barkóczy: „Hát Jósa uram, ez az adott szó és a zászlónk alatt letett eskü?“

—Mint pap,—válaszolt Jósa,—az eskü alól magam dispensáltam magamat: mint katona és szakállas kurucz csak azt akartam Gensdorf ezredesnek értésére adni, hogy engem máskor Göncz-Ruszkán asszonyoknál ne keressen; megtalálhat fényes nappal a csatatéren is.

Petőfi verse.

Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana. Volt Szigeten egy énekes uri ember, a ki a bort „nem veté meg“,—olvassa, ismét elolvassa a verset—s nagyot csap öklével homlokára: hohó—Petőfi barátom! nem innál te abból egy cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten.

A kontócsinálás mesterségéről.

Meg mikor nimet schuszterhez gyün urasag, s mutatya topant: „nizen ur! tegnap megvetem uj topant, ma mar ments szit.“—Csudalkozok ra! aszongya majszter. Szokot eltartanyi legalab kit hitig. Talan jarkalnyi miltoztatott bene gyalog?—Had mi az ördög?—Hja, in csak olyan urasagoknak dolgozok, a kik jarjak hintoban.

Ez is irtette mestersigit.

Oras izs irti mestersigit egyik masik: bele niztem oraba, egy forint; bele fujtam, kit forint; fülemhez tartottam, harom forint; felhuztam, nigy forint, elöre igazitotam, öt forint; summa summarum: az egizs klesipdra nem ir anyit, mint a reperatura.

Kocsmaroshoz izs tudok utasitanyi studium kedvelü publicumot, a ki nekem csinyalta bizonyos inház megnyitási ünepily alkalmatlansagaval eszt az areljegyzist egy iczakara, estitül regelig.

1. Hit fütis! 5 frt. (Notabene. Ot adnak egy öl fat 4 forintir; szalasom volt a kamraban, a hol nem volt kalyha, hanem kaposztás hordó.)

2. Tabledo, kit szemilyre, vacsora, regeli, 5 forint. (Notabene. Sak magam voltam, izs nekem sincs kit fejem, a vacsora mar akor elfogyott, mikor irkeztem, a regelí pedig nem volta kisz, mikor elmentem.)

3. Nigy lóra szina, abrak, 4 forint. (Sak kít lovam volt, a kocsisomat elnizte másik ketönek; az izs hazulrol hozta szinat, abrakot.)

4. Gyirtya: nigy szal, kit forint. (Az lehetett, de nem láthatam, mert setit volt.)

5. Szolgalat, tisztitas, et cetera, 5 forint. (Az igaz, a megkefilis ellen nem lehette panasz.)

Ez a derik ember izs nagy tökiletesigre vite tudomanyat.

Hanem megtaláltam eczer az orvos doktort, a ki gyogyitotta fürdőben azokat az embereket, a kiknek semi bajuk sincs. Igen baratságos férfiu volt.

Csinyalta ü egy gazdag bojár familianak következendü arjegyzékecskit:

„Vigesima prima Junii, Orvosi consulatio nagysagas ur, aszonysag is kisaszonysagal. Hat arany. Kivantam ugyanakor olahul „szinetatye“—1 arany.

22. Junii. Szemközt ültem tabledonal ebid alat aszonysagal, 1 arany. Figyelmeztetem, hogy omeletbül ne egyik, mert kozmas, 1 arany.

Eodem dato. Este concertben kisaszonysagot orvosilag figyelmeztetem, hogy schavolt vegyen fel, mert hideg van, 1 arany.

23-ja Junii. Kezet szoritotam promenadon urasagal, az alata pulsusat tapogatam, 1 arany.

Ugyanakor. Aszonysag panaszkota, hogy nincsen szike, mingyart hoztam neki egy szalmasziket, leül, hete ra. Gyors orvosi segitsigir kit arany. Ugyanakor este kalabriasoztam urasagal: orvosi irvagasirt 1 arany.

24-ta Junii. Kis aszony panaszkota nagy szomjusagról, hoztam neki egy pohar vizet, 1 arany. Nem engetem mind meginya, hogy meg ne artson, 1 arany. Többit viletlenül asszonysag nyakajaba öntötem: hideg douche: 1 arany.

25-ta Junii. Urasagnak tyukszemire raliptem. Orvosi irintkezés: 1 arany. Összeszidta. Expectorantiakirt: 1 arany.

26-ta Junii. Kelnernek rakialtotam hozon aszonysagnak aszt az ürüczombot: orvosi rendelis 1 arany.

Ugyanaznap. Nagyságos ur dilelöt panaszkota, hogy hideg van: 1 arany; dilután panaszkota, hogy meleg van: 1 arany. Multiemeszku. (Ezir megint egy arany).

De micsoda mindezen a trifadolog ahoz a kontohoz kipest, a kit in tapasztaltam egy doktor juris szivesigibül, a ki nekem azt kiszitette csupa kelemetes baratsagbul.

Tudnyilik, hogy egy doktor juris exequalta nekem egy kis pinzt valami adosomtul, asztán nem ata ide, asztan egy masik doktor jurist kelete keresnem, a ki az elsötül elexequaljon az elexequalt sumacskat. Ez pedig ide nem ata ugyan, hanem azir maganal tartota, ugy hogy megint egy harmadik doktor jurishoz kelete folyamodnom, hogy exequaljon azt a pinzt, a mit a masodik exequalt az elsötül, a ki exequalta adost.

Had elöre izs küldötem egy levilkibe 10 forintocskat, elöleges költsigek stemplire.—Kaptam mingyar következő kontocskat:

Kivül aztán mig a levil boritikjara izs volt irva egy positio, a mi mar belül el nem firt.

„Levil lepecsitelisekor spanyolviaszkot körmömre elcsepentetem: 5 forint.“

Csak az a vigasztalasom meg van, hogy nem sok van ilyen, csak az az in különös szerencsim, hogy hany van, aszt mind in felfedezek.

Azir nem ajanlhatok eligi, hogy studirozon minden ember fentebi tanulmanykontokat, hogy nemcsak nekem jusson belőle ilyen, kapjon belüle mas izs.

TARTALOM-JEGYZÉK.

BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA.

JÓKAI MÓR legújabb müvei: