ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ.
Hogy Kant Prolegomenáinak magyar fordításából új kiadásra van szükség és a Tiszta Ész Kritikájának első kiadása is immár teljesen elfogyott, annak biztató jeléül tekinthetjük, hogy hazánkban is a komolyabb filozófiai tanulmányoknak ideje elérkezett. Kötelességemnek tartottam ezt a fordítást is, mint Descartes-ot és Hume-ot gondosan átnézni, simítani, kijavítani, magyarosabbá tenni, hogy az olvasót a fordításból származó idegenszerűségek és nehézségek mentül kisebb mértékben akadályozzák tanulmányában. Fölhasználtam a porosz akadémia nagy Kant-kiadásának kritikailag javított szövegét, melynek alapján a szöveg néhány helyét szabatosabban és helyesebben fordíthattam. A bevezetésben tekintettel voltam az azóta fölmerült kutatásokra, ámbár a legtöbb esetben az eredmény negativ volt; mind Erdmann, mind Vaihinger föltevéseit el kellett utasítanom. A fordítás fárasztó revizióját és javítását örömmel végeztem. Mennél tovább foglalkoztam e művel, annál inkább éreztem, hogy örökbecsű remekművel foglalkozom, melynek az első megjelenése óta lefolyt százhuszonöt év semmit se tudott ártani.
Budapest, október havában.