A tigris és a nyúl.
(A felső-Indus vidékéről.)
Élt egyszer egy erdőben egy tigris. Ettől a tigristől a többi állatoknak nem volt nyugodalma. Akár volt éhes, akár nem, ami állatot előtalált, azt mind megölte. A szegény állatok nem tudták, mit csináljanak. Gyűlést híttak, hogy tanácskozzanak az ő szomorú állapotjukról. Össze is gyűltek mind, beszéltek erre, beszéltek arra, hogy mit tegyenek azzal a kegyetlen tigrissel. Végre aztán a sakál azt javasolta:
– Határozzuk el, hogy minden nap sorsot húzunk s akit a sors talál, az menjen el a tigrishez s azt egye meg. Minden nap kap egy állatot s ezzel megelégedhetik.
Valamennyien helyeselték ezt, de kérdés, hogy vajjon elfogadja-e majd a tigris? Irtak egy szép instanciát, azt elvitték a tigrishez. Nagy alázatosan előadták, hogy miben járnak. Felolvasták az instanciát. Az volt pedig az instanciában, hogy nem is kell fáradnia érette, minden délben pontosan ott lesz az az állat, akit a sors jelöl.
– Ohó, nem addig a! – mondotta a tigris. – Hát mit csináljak én a fogaimmal meg a körmeimmel, ha kedvem szerint nem ölhetek, nem marcangolhatok, amikor nekem tetszik!? Isten is azt parancsolta, hogy az ember is maga szerezze meg a kenyerét.
De az állatok addig könyörögtek, hogy végre is engedett a tigris. Szavát adta, hogy többet a barlangjából nem jön ki, élhetnek tőle békében, csak minden nap délben egy állat ott legyen az ő barlangjában. Hát csakugyan úgy is lett. Minden nap délben az az állat, amelyiket a sorshúzás talált, megjelent pontosan s azt a tigris meg is ette alaposan. Egyszer aztán a nyúlra került a sor. Hanem a nyúl elkezdett gondolkozni magában:
– Mégis csak szebb az élet a halálnál: nem megyek én a tigris barlangjába! – Hiába beszéltek neki a többiek, hiába mondották neki, hogy így, meg úgy, mit határozott a gyűlés, a nyúl nem akart kötélnek állani. Elkövetkezett a dél, a nyúl csak nem indult. Eltelt egy óra, eltelt kettő, el három óra, akkor aztán egyszerre elindult.
– Na, most megyek, – mondotta a többieknek.
Hiszen épen jókor érkezett! A tigris már kijött a barlangjából. Szörnyű nagy haragjában bőgött, ordított, hányta, kaparta, túrta a földet s mikor aztán meglátta a nyulat, még szörnyűbb haragra gerjedett:
– Mit, hát erre a nyomorú, kicsi nyúlra várattak engem?
A nyúl nagy félénken, alázatosan meglapult s úgy mondotta:
– Bocsáss meg nekem, óh, tigris, én nem vagyok hibás. Nem én rajtam volt a sor, hanem a testvéremen. Látod, én sovány vagyok, nyomorú vagyok, hanem a testvérem, az vastag, kövér, zsíros. El is indult a barlangodba, hanem útközben, mi történt? Az történt, hogy a körme közé került egy másik tigrisnek és se szó, se beszéd: elszaladott vele. Ott voltam én is, mondottam is neki: »Megállj, tigris, ez az állat nem a te álla tod, ez egy másik tigrisé. Majd meglakolsz te ezért!« Ám az a tigris nagy hetykén ezt válaszolta: »Eredj csak hát a tigrisedhez s mondd meg neki, ha van rá mersze, jöjjön el az én barlangomba s majd meglátjuk, hogy melyik erősebb kettőnk közül«. Hát én, óh, hatalmas tigris, csak azért jöttem tehozzád, hogy ezt az üzenetet tenéked megmondjam. Gyere és öld meg a cudart.
Haj, még csak most gerjedt igazi haragra a tigris, mikor ezt az üzenetet hallotta!
– Előre! Vezess! – kiáltotta a nyúlnak.
A nyúl elindult; a tigris utána. Mentek, mendegéltek a rengeteg sűrü erdőn át, de amint törtettek előre, a nyúl mindegyre-mindegyre visszahökkent. Meg-megállott, körülnézett, szimatolt s úgy tett, mint aki fél erősen.
– Hát te mit félsz? – ordított rá a tigris.
– Óh, hogyne félnék, – mondotta a nyúl – mikor itt van mindjárt a másik tigrisnek a barlangja?
– Hol van? Hol van? – kiáltott a tigris s vérben forgott a szeme. Nézett körül, jobbra-balra, mindenfelé.
– Itt van, itt, szepegett a nyúl.
– Nem látok én itt semmiféle barlangot.
– Pedig itt van, – felelte a nyúl.
Mondotta a tigris:
– Gyere ide s mutasd nekem!
– Jól van: megmutatom – mondotta a nyúl – hogyha hátadra veszel.
A tigris a ravasz nyulat szépen hátára vette s úgy vitte tovább. Egyszerre csak egy rengeteg mély hasadéknak a szélére értek.
– Itt van a barlang, – mondotta a nyúl – nézz csak be: ott van a rabló. Nem látod?
Lent, a sziklának az aljában volt egy tó. Amint lepillantott a tigris, egyszeribe meglátta magát benne s látta a nyúlnak is a képét. Azt hitte, hogy az a másik tigris s az a nyúl: a kövér nyúl, amelyikről emez beszélt. Egyszeribe ledobta magáról a nyulat s abban a pillanatban leugrott a mélységbe.
Hiszen ha leugrott, ott épen jó helyen volt.
Szörnyű halálnak halálával halt meg.