ELŐSZÓ.
A mohammedán Ázsiáról eddigelé közzé tett munkáim sorrendjét tekintve, e lapoknak az – »Iszlám a 19-dik században« – czimű könyvem előtt nem pedig utánna kellett volna megjelenni. Részben már egy évtized előtt, részben pedig még Keleten való tartózkodásom alatt megirvák, ezen egyes életképek egybegyüjtése és kiadásával már csak azért se siettem, mivel az efféle irodalmi foglalkozásra, tekintettel az igen gyenge irói képességemre, valami különös kedvet nem is éreztem.
Hogy azt most még is tevém, arra következő körülmények inditottak. Először egy tekintélyes külföldi könyvkiadói társulat szivélyes felkérése, melyet nem utasithattam vissza. Másodszor a huzamosabb idő óta főfoglalkozásom levő – »Török – tatár nyelvek gyökszótára« – mintegy szükségessé tette az elméleti tanulmányok birodalmából való kis kirándulást a gyakorlati élet mezejére. A török – tatár nyelvek boncztani értelmezése egy rendkivül érdekes és vonzó tárgy ugyan, de a változatosság még itt is lélekre és kedélyre egyaránt üditőleg hat. Harmadszor, nem igen nagy eröltetésbe fog kerülni mind annak, aki ifjú és férfi korában több ideig Ázsiában lakván, ott majd csak otthonosan érezte magát, ama erkölcsök és szokások képét rajzolni, melyek eránt ő egykor annyi érdekkel viseltetett, és melyeknek benyomása még egy egész évsoron át sem mosódtak el az emlékezetéből. Minek is tagadnám; ifjúságom egész hevével csüngtem Ázsián és életképeinek egyes vonásai még most is kimondhatlan varázshatalmat gyakorolnak reám.
Íme e jelen lapok rövid története, és ez szerint kérem a t. olvasót az Életképek tartalmát megitélni. Készakarattal elkerülvén mindent, mi könyvemet nehézkessé teheté vala, fő törekvésem oda irányult: az egykori benyomásokat híven minden cziczomázás nélkül visszaadni, és idegen forrásokhoz, mindössze kétszer vagy háromszor oly esetben fordultam, a hol ujabb észlelődések saját tapasztalataimat kiegésziték. Mind hasonnemü eddigi irataimban ugy ebben is a jelszóm – Utile dulci – vala; a gyakorlati életből meritett tárgy kidolgozásában egy fő kellék az: egyszerű és népies előadási modor által az olvasókőrt lehetőkép tágassá tenni. Ázsia, ugy látszik, nem sokára azon világrész fog lenni, melyen a tettszomjas Európa nagy horderejű politikai, mívelődési és társadalmi problemákat megfejteni készül, annál szükségesebb tehát, hogy a ködfátyoll mind jobban és jobban emelkedjék, és hogy a keleti világ élete és szokásai annál ismeretesebbé váljanak.
Budapest, Márczius havában 1876.
V. A.