Ignotusnak, az én fejedelmi Ignotusomnak küldöm és adom ezt a könyvet. Neki, aki talán már régen lát és meglát engem.
Ki látott engem?
Volt nálamnál már
haragosabb Élet?
S haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?
S haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?
Szívem vajjon nem szent
harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
Kit mutatok s mit kutató
szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
Szeretem-e azokat, kiknek
mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
Ennen dühöm nem csak piros
káprázat?
S azok forrók, kik közelemben fáznak?
S azok forrók, kik közelemben fáznak?
Bolond tüzem alágyujt-e
szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
Csókos szám miért tör
szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
Pótolnak-e életet
élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
Szabad-e engem hidegen
megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
Gerjedt lelkemnek ki látta
valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?
Istenülő vágyaimba ki
látott?
Oh, vak szívű, hideg szemű barátok.
Oh, vak szívű, hideg szemű barátok.