ELŐSZÓ.
Más az, ha valaki messze utról visszatérve, a nagy közönségnek beszéli el kalandjait, s más, ha családja s rokonai körébe visszahuzódva, kalandjait s viszontagságait a barátság fesztelen s bizalmas hangján közli.
Uti-emlékeim e jelen magyar kiadásában csak az első szerepben lépek fel.
Közép-Ázsia határországainak leirása, valamint más részletek, melyek a mi irodalmunkban még nagy hézagot pótolhatnának, nem érdeklik annyira a Nyugatot, mely sokféle ismeretben minket meghaladott. Ezek ezuttal elmaradtak.
Későbben, ha vándorbotomat valamely nyugalmas hajlék szögletébe támaszthatom, majd akkor több évi kóborlásom történetét a magyar olvasónak egész terjedelmében akarom elmondani. Kelet népe vagyunk ugyan, de fájdalom, legkevesebbet tudunk Keletről.
Hogy mi lehetett azon vágy, mely a Bosporus bájos partjairól Közép-Ázsia rémséges pusztáira vezetett: honfitársaim tőlem bizonyosan nem fogják kérdezni. Lehetnek olyanok, kik megfelejtkezve ezen utamra szükségelt 10 évi előkészületről, számba sem véve a kiállott veszélyeket s nélkülözéseket, melyeket előre ismertem, mindent csak czél nélküli utazási viszketegnek vagy kalandvadászatnak hajlandók tulajdonitani. Sajnálom, hogy ezeket az ellenkezőről nem egykét nap alatt győzhetem meg.
Nyelvészeti tanulmányaim ezen utat mulhatlanul szükségessé tették, s fáradságomat a szerzett tapasztalatokban dúsan látom megjutalmazva.
A szomj s éhhalál, rabság, kínpad, tikkasztó homokfergeteg és más ezernyi veszély, csak igen csekély árnak látszanak, ha eszembe jut azon örömteljes remény, hogy az őstörténetünk homályát oszlató fáklyához tán még én is járulhatok egy szerény szikrával. Szerény ugyan, de létrehozása nem egy, hanem száz ezer élettel felér.
Meglehet, hogy prózai századunkban az „Antiquam exquirite matrem“ ilyes felfogása soknak majd nagyon különösnek tünik fel. Az irány egyoldalunak látszhatik ugyan, de bátorkodom figyelmeztetni, hogy a magyar nyelv és őstörténet terén tett nyomozások, mint elődeim fényesen bebizonyitották, az általános európai ismeretekre is kisebb nagyobb eredménynyel lehetnek. Vajha minden ilyes kisérletünket siker koronázná!
Azon időnek mindenesetre be kell következnie, mikor a méltányos Európa elismeri, hogy hazánk természeti fekvése és történeténél fogva, a keleti és nyugati világ közti érintkezésben lényeges szolgálatot tehetünk, és hogy csak azon kar lehet a legbiztosabb közvetitő a nyugati czivilizatiónak Keletre való átszállitásában, mely Europát a Kelet ellen századokon át védelmezte.
A magyar olvasó utazásom kalandjainak ezen leirása helyett bizonyosan inkább annak tudományos eredményét óhajtja ismerni. Nyelvészeti tapasztalataim minőségét a Magyar Tudományos Akademiához még Teheránból intézett levelemben már rövideden érintém. Azoknak részletes kidolgozása éltem egyik feladata, és már most is legkedvesebb foglalkozásom.
A török-magyar nyelvrokonság kérdése iránt már kora ifjuságomtól fogva a legnagyobb érdekeltséggel s előszeretettel viseltetem, s annak tanulmányozását s tisztába hozatalát életem feladatává tettem. Immár leghőbb vágyam csak az, hogy az eredményeket, melyekhez eddig is e fontos tárgyban jutottam, hazámnak s a többi tudós világnak minélelőbb bemutathassam.
Pesten, deczember hóban 1864.