Egy író belső válságát és ambícióit követi: kétségbeesetten vágyik sikerre és megélhetésre, ezért provokatív színmű megírásába kezd, amely kritikát fogalmaz meg a polgári értékekkel, tekintélyekkel és intézményekkel szemben. A művészi lelkiismeret és a gyakorlati érdek közti feszültség, valamint a színházi intézmény pragmatizmusa alakítja a döntéseket, amikor a rendezés és cenzúra miatt módosítások merülnek fel. A szöveg a kreatív kompromisszumok, a társadalmi képmutatás és az alkotói önérvényesítés dilemmáit tárja fel.