MÁSODIK KÉP.
(Egy városligeti gyorsfényképész műhelye. Áll pedig ez egy deszkafallal körülkerített kis udvarból, amely mögött a mutatványos telep bódéi látszanak. Hátul deszkapalánk, amelyen függönnyel elzárható bejárat van. Ugyanezen a hátsó deszkafalon rozoga ablak. Balról fedett bódé határolja a kis udvart, a bódéba két ajtó nyílik. Az elülső a szobába, amelyben Liliomék laknak, hátrább egy másik a sötét kamrába. Jobbról szintén deszkapalánk, amelyre fotografus háttér van akasztva. Az egyik sarokban fotografáló gép. A hátsó deszkafalnak támasztva balról rozoga kanapé. Délelőtt. Juli és Mari vannak ott.)
Mari. Azt mondod: megverte a Hózlingert.
Mari. Pedig a Hózlinger sokkal erősebb.
Juli. Mégis megverte. Úgy fogta meg, hogy megverte. Mert az nem az erőben van, hanem a fogásban.
Mari. És elvitték a rendőrök.
Juli. Elvitték, de másnap hazajött. Most már két hónapja, hogy itt lakunk a fényképésznél, már kétszer vitték el a rendőrök. De nem tudták megbüntetni.
Mari. Miért?
Juli. Mert igaza volt.
Hollunderné. Nagyon öreg asszony, egy csomó fát cipel keresztül az udvaron, hátul jön be és balfelé igyekszik. Csak a pofája jár, mindig a pofája jár, se nem dolgozik, se nem lop, a más szegény ember keserves fájával tüzelnek. Nem sül le a bőr az arcáról, egészséges, erős ember.
Juli. Köszönöm.
Hollunderné. Az ilyet kellene eltoloncolni, rongyos csibészt, nem a tisztességes munkást. El.
Juli. Ez a fényképész. A Liliomnak valami rokona. Ő adott lakást nekünk itt a bódéban ingyen.
Mari. Minek hoz fát?
Juli. Mindent hoz. Ha ő nem hozna, levegőt ebédelnénk. Nagyon jó asszony, csak jár a szája.
Szünet.
Mari kicsit szégyenlősen. Mán most tudom, hogy nem katona.
Juli. Még összegyösz vele?
Mari. Össze.
Juli. Sokat?
Mari. Sokat. Elvesz.
Juli. Feleségnek?
Mari. Feleségnek.
Juli. Na látod, hogy nem katona. Szünet.
Mari szégyenlősen, de kissé dicsekedve. Most kacérkodok vele.
Juli. Hogyan kacérkodsz vele?
Mari. Mondja, hogy menjek a ligetbe. Aztán nem megyek a ligetbe. Aztán kendőt igér, még se nem megyek. Akkor szépen haza kisér és nem történik semmi erkölcs.
Juli. Így kell kacérkodni?
Mari. Csak így. Tilos, tilos, de szívem joga.
Juli. Nem veszekedtek soha?
Mari. Csak mikor érzékiség van.
Juli. Érzékiség?
Mari. Megfogja a kezemet és úgy sétálunk. Aztán lóbálni akarja a kezemet, én meg nem hagyom. Aszondom: maradhasson. Ő meg aszongya: mér olyan dacos? Megin akarja lóbálni, megin nem hagyom. Aztán sokáig nem hagyom, addig, amíg egyszer csak hagyom. Akkor lóbáljuk a kezünket. Föl, le, föl, le, és ez az érzékiség. Ez is tilos, de szívem joga.
Juli. Így élsz boldogan.
Mari. Meg még boldogabban is. A legszebb a szívszerelme.
Juli. Az is van?
Mari. Az úgy van, hogy most már háromkor virrad. Hát akkor már megvolt a kacérság is, meg az érzékiség is, szívem joga, hát elkövetkezik a szívszerelme. A padra ülök és a Hugó fogja a kezemet. Bort nem iszunk, csak piros lemonádét. Hát nem részeg a Hugó. Hát a pofáját az arcomhoz támasztja és hallgatunk. Aztán leragad a szeme és akkor lecsúszik az arcomról, mert elalszik. De azért fogja a kezemet álmában. És én nézdegélek jobbra-balra és szagulom a virágszagot, mer az is hajnalban van. De ő nem érzi, mer alszik. És én is szeretnék aludni, de nem alszok. Csak úgy megvagyunk ott ketten. És ez a szívszerelme. Nagy szünet.
Juli. Már este elment és még mindig nem jött haza.
Mari. Itt van tizenhat krajcár. Villamos nyóc oda, nyóc vissza. Kisasszonyér a zenedébe. De gyalog gyöttünk. Itt van, tedd el. Átadja.
Juli. Most már három forint negyvenhat.
Mari. Három forint negyvenhat.
Juli. Nem megy munkába.
Mari. Lusta?
Juli. Mesterséget nem tud. Napszámot nem vállal. Fekszik a hasán.
Mari. Nem szép tőle.
Juli. Nem szép tőle. Kólicséknál új lány van?
Mari. Már a harmadik, mióta te elmentél. A Hugó hivatalszolga lesz. Egy állami ügyvéd beszerezte. Lakást is kap.
Juli. A körhintához nem megy vissza. Kérdezem, mért, nem mondja. Mult hétfőn megütött.
Mari. Visszaütötted?
Juli. Nem.
Mari. Minek nem hagyod ott?
Juli. Nem hagyom ott.
Mari. Minek nem hagyod ott? Szünet.
Hollunderné fazék vizet hoz ki a szobából. Dörmögve. Kártyázni, azt tud, meg verekedni, azt is tud, meg cselédektől a pénzt elszedni, mert a rendőrség az ilyet eltűri. Itt volt az esztergályos.
Hollunderné. Itt volt az esztergályos. Szép, barna ember. Özvegy ember. Két gyereke van. Pénze van. Üzlettye van.
Juli Marihoz. Nem is negyvenhat. Három forint hatvanhat.
Mari. Én is azt számoltam. Hatvanhat.
Hollunderné. Elviszi a hivatalba és elveszi. Már ötször volt itt. Két gyereke van.
Juli. Ne fáradjon, Hollunder néni, én majd hozok vizet.
Hollunderné. Ott kint vár.
Juli. Nem köll.
Hollunderné. Majd elgyön megint. Majd ha megint megveri. Indul kifelé. Dörmögve. Mer verekedni, azt tud, szép kis asszonyt fejbeütni, azt tud. A bőr, az nem sül le az arcáról, mert a rendőrség, az az ilyet… tűri… Hátul el.
Mari. Esztergályos el akar venni téged?
Juli. El.
Mari. Minek nem mész hozzá?
Mari. De ha ver is. Fejbe is üt. Csak mind azér, mert ő a Liliom?
Juli. Mer ő a Liliom.
Mari. De hiszen csibész.
Juli. Olyannak is kell lenni.
Mari. Mikor ott ült a padon veled… én néztem… akkor szelíd volt.
Juli. Szelíd volt.
Mari. Aztán vad lett?
Juli. Vad is lett. De mikor ott ültünk, szelíd volt. Most is néha szelíd. Nagyon szelíd. Délután ide hallatszik a verkli. Azt sajnálja. Akkor szelíd.
Mari. Mit mond?
Juli. Nem mond az semmit, csak olyan szép, szelíd. Csúnya nagy szeme van. Aztán úgy néz vele.
Mari. Szemedbe néz?
Juli. Inkább úgy mellé. Én se tudom nézni, mer ő nem szereti, hogy nem dolgozik. Azér vert meg hétfőn.
Mari. Mer ő nem dolgozik? Hát az aljas, ha nem dolgozik, azér megver?
Mari. Fájt?
Juli. Nem. Szünet.
Muskátné nagyon kiöltözve jön be hátul. Jó napot! A Liliom itthon van?
Juli. Nincs.
Muskátné Elment?
Juli. Még nem gyött haza.
Muskátné. Akkor megvárom. Leül.
Mari. Hát hogyan mer maga ide bejönni?
Muskátné. Maga itt a háziasszony, lelkem? Vigyázzon, mer a szájára ülök.
Mari. Hogyan mer maga ide bejönni a Julihoz?
Muskátné Julihoz. Ne feleljen neki, lelkem. Látom, hogy maga tudja, mért jöttem. Annak a rongyosnak akarok kenyeret adni.
Mari. Annak nem kell a maga kenyere.
Muskátné Julihoz. Ne feleljen neki, lelkem. Butába még ilyen ostobát nem is láttam.
Mari. Szerbusz.
Mari a hátsó ajtóból. Hatvanhat.
Juli. Igen.
Mari. Szerbusz. Elmegy.
Juli a szobaajtó felé megy.
Muskátné. Nálam kapott mindennap egy koronát. Vasárnap forintot. Sört, szivart fizetett neki a publikum.
Juli megáll az ajtóban és nem felel neki.
Muskátné. Inkább éhen hal, mint bocsánatot kér. De nem bánom. Visszaveszem anélkül is.
Juli nem felel.
Muskátné. Bevallom, nagyon kérdezik a népek, hogy hova lett. Nekem muszáj nézni, hogy az üzletem menjen. Tőlem éhen is halhat, nem jönnék utána, ha az üzletbe nem volna jó.
A hátsó ajtón bejön Liliom Ficsurral. Szünet.
Juli. Itt van a Muskátné.
Liliom. Látom.
Juli. Azt csak mondhatnád, hogy jó napot.
Liliom. Minek az neked? Minek macerálsz?
Juli. Nem macerállak.
Liliom. Hát fogd be a szád. Mer most mingyár az jön, hogy egész éjjel lumpoltam, nincs keresetem, nincs ebéd.
Juli. Nem mondok én semmit.
Liliom. De látom az orrodról, hogy akarod mondani. Erigy innen, mer megint lesz mejjpor. Haragosan járkál. Mindenki fél tőle, aki mellett elmegy, az félreáll.
Ficsur ide-oda cammog, a földön keresgél.
Muskátné hirtelen ráripakodik Ficsurra. Maga viszi kártyázni a cehellibe, magát becsukatom.
Ficsur. Maga nekem fiatal. A hátsó ajtón kimegy és kint járkál. Szünet.
Juli. Itt van a Muskátné.
Liliom. Ő beszéljen, ha akar valamit.
Muskátné. Minek jársz a Ficsurral? Egyszer majd magával visz, mikor lopni megy.
Liliom. Avval járok, akivel akarok. Mit akar?
Liliom. Nem tudom én.
Muskátné. Hát minek volnék itt? Azt hiszed, rongyos, vizitelek nálad?
Liliom. Tartozok valamivel?
Muskátné. Tartozol is, de azt nem számítom. Majd tehozzád jövök pénzér. Mer olyan sok jövedelmed van. Tudod te jól, minek vagyok itt.
Liliom. Hiszen fölfogadta a Hózlingert.
Muskátné. Hát fölfogadtam.
Liliom. Tud az úgy, mint én.
Muskátné. Tud, ne félj. Nem is küldöm el. Csak kevés az ember. Kettő is elférne.
Liliom. Sohse volt kettő. Mindig én voltam egyedül csalogató.
Muskátné. Hát kidobhatom a Hózlingert.
Liliom. Minek azt kidobni, ha olyan jól tud.
Muskátné vállat von. Hát tud. Eddig még nem nézett Liliomra.
Liliom Julihoz. Erigy, kérj a fényképésztől kávét. Juli hátul kimegy. Hát olyan jól tud az a Hózlinger?
Muskátné feléje fordul, ránéz. Mér nem alszol éjszaka? Hiszen úgy nézel ki, hogy köpedelem.
Liliom. Hát… olyan jól tud az a Hózlinger?
Muskátné. Simítsd ki a hajad a homlokodból. Liliom hajához nyúl.
Liliom. Hagyja csak maga az én hajamat.
Muskátné. Hagyom, ne félj. Ha azt mondtam volna, hogy lógasd a szemedbe, hát félresimítottad volna. Hallom, megverted ezt a… ezt a…
Liliom. Semmi köze hozzá.
Muskátné. Szép kis bátorság. Ilyen véznát verni. Ha meguntad, hadd ott, de gyönge teremtést nem üt meg az ember.
Liliom. Hogy hagyjam ott?… Kéne?
Muskátné. Haj… de nagyra vagy megint… Nagy zavarban van… Úgy köll nekem, minek jövök utánad. Az ember ki van téve… hogyha szívén viseli az üzletet. Csak el tudnám adni azt a hintát, sose láttál volna.
Liliom. Nem jól megy?
Muskátné. Ha van eszed, visszagyösz. Jól megfizetek.
Liliom. Hiszen tele van úgy is.
Muskátné. Tele van, tele van. De az nem az igazi.
Liliom. Csak szépen mondja meg, hogy én hiányzok.
Muskátné. Nekem nem hiányzol, csak a cselédek… azok buknak rád… kérdezik… ha van eszed visszagyösz.
Liliom. Hogy itt hagyom ezt a…
Muskátné. Hiszen vered.
Liliom. Nem verem. Micsoda beszéd az, hogy verem. Hát egyet odasóztam neki, aztán tele van vele a város. Azér még nem verem.
Muskátné. Jó, jó, jó, jó, nem szóltam semmit. Nem avatkozok bele.
Liliom. Verem!
Muskátné. Nem tudom, mit szeretsz rajta. Két hónapja ülsz itt vele… már az életedet is megunhattad. Mikor ott a… hinta… meg színház… meg pénz is volna… valaki ilyen buta legyen… a szép, gyönyörű életet ott hagyja… Ránéz… hol jártál megin az éjjel, hogy így nézel ki?
Liliom. Hagyja csak.
Muskátné. Sohse néztél így ki. Itt eszed magad. Szünet. Új verklit vettem.
Liliom csöndesen. Tudom.
Muskátné. Honnan tudod?
Liliom. Ide hallatszik.
Muskátné. Jó, mi?
Liliom. Nagyon jó. Olyan jó… jól vágja.
Muskátné. Jól fordul rá a hinta. Négy új tükör is van rajta. Meg kidobtam azt a két fekete lovat, aminek a füle már úgy is le volt törve.
Liliom. Mi van helyette?
Muskátné. Na találd ki.
Liliom. Zebra.
Liliom. Automobil?
Muskátné. Az. Olyan fujóval. Nálam van az első. Szép, piros automobil, mind abba akarnak ülni, mert fujója is van. Aztán nyomják, járatják, divatba van.
Liliom. Automobil…
Muskátné. Az. Ha van eszed visszagyösz. Minek rágod itt magadat? Ott a szépművészet, az való neked. Művész vagy te. Nem vagy te tisztességes ember.
Liliom. Hogy hagyjam itt ezt a kis…
Muskátné. Mi az annak? Visszamegy szolgálni.
Liliom. Rongyos kis bogár
Muskátné. Ott a szépművészet, az való neked. Sör, virzsinia, egy korona hétköznap, kettő vasárnap. Meg vettem én már neked órát is.
Liliom. Nem olyan ez, hogy visszamenne szolgálni.
Muskátné. Ne félj, nem iszik gyufát. Ha mind gyufát innának…
Liliom miután egy kicsit nézte, nagy elégtétellel. Hát nem köll a publikumnak a Hózlinger!?
Muskátné. Tudod, te rongyos, nagyon jól tudod.
Liliom. Hát…
Muskátné. Jókedv, az is valami. Jó, szép, könnyű élet, csupa jó, szép lányok, meg sör, meg szivar, meg muzsika, meg jó, szép, könnyű élet, meg boldogult férjem gyűrűjét is neked adom, na, mit akarsz még?
Liliom. Nem olyan az, hogy visszamegy szolgálni. Hát… hát… nem bánom, hogy ha… azér itt megvagyok vele… hát itt maradhat azér… ha én a művészetbe megyek…
Muskátné. Ajjaj!
Liliom. Mi az, hogy ajjaj?
Muskátné. Kicsúfolnak a lányok… Hazaviszed a pénzt az asszonynak… Még sohse hallottam, hogy feleséges ember… hiszen ha tudják, kinevetnek.
Liliom. Tudom ám én, maga mit akar.
Muskátné lesütött szemmel. Hencegni, azt tudsz.
Liliom. Hát nekem adja a gyűrűt.
Muskátné végigsimítja a haját. Neked.
Liliom. Nagyon rosszul vagyok ám idehaza.
Muskátné mint fenn. Nem vigyáz rád senki. Szünet.
Juli bejön és letesz egy bögre kávét.
Muskátné elkapja a kezét Liliom fejéről. Szünet.
Liliom. Akarsz valamit?
Juli. Nem. Szünet.
Juli el balra a bódéba.
Muskátné. Az öreg asszony azt mondja, hogy egy esztergályos van itt, valami özvegy ember.
Liliom. Tudom, tudom.
Juli bejön balról. Liliom… nehogy elfelejtsem, majd aztán mondok valamit.
Liliom. Jó.
Juli. Mer azt… meg akarom mondani… már tegnap akartam…
Juli. De négyszemközt. Gyere be egy kicsit… megmondom…
Liliom. Most dolgom van, látod.
Juli. Csak egy percig tart az egész.
Liliom. Na erigy, mer…
Juli. Hát hadd mondom meg.
Liliom. Nem takarodsz mindgyár, ha mondom…
Juli erősen. Nem.
Liliom feláll. Micsoda?
Juli. Nem.
Muskátné feláll. Na ne kezdj itten. Én majd kimegyek addig a fényképészhez, aztán visszagyövök a válaszér. Kisiet hátul.
Juli. Nem bánom, ha meg is ütsz. Ne nézz így rám, mer nem ijedek meg tőled. Én most nem ijedek meg senkitől. Én azt mondtam, hogy mondani akarok neked valamit.
Liliom. Hát ki vele. De hamar.
Juli. Azt nem lehet hamar. Mér nem iszod meg a kávét?
Juli. Nem. Idd addig ki, addig majd megmondom.
Liliom a kávéhoz megy és issza. Na?
Juli. Hát hogy kérdezted tegnap, hogy a fejem fájt.
Liliom. Igen.
Juli. Nahát ez.
Liliom. Beteg vagy?
Juli. Nem. Csakhogy kérdezted, hogy a fejem fájt. És hogy mondtad, hogy másféle kedvem van.
Liliom. Hát azt is mondtam. Talán az esztergályos?
Juli. Én nekem… mi? Dehogy az esztergályos. Csak… azt nehezen tudom megmondani, de neked azt tudni kell… én… én nem ijedtem meg tőle mer annak úgy kell lenni…
Liliom leteszi a kávét. Mi?
Juli. Ha az ember férfival van.
Liliom. Igen.
Juli. Énnekem gyerekem lesz. Nagyon gyorsan siet ki a hátsó ajtón. Szünet. Ficsur benéz az ablakon.
Liliom. Ficsur!
Ficsur bejön.
Liliom. Te Ficsur… a Julinak gyereke lesz.
Ficsur. Hát aztán?
Liliom. Semmi. Hirtelen. Erigy ki. Ficsur kimegy. Kis szünet.
Muskátné hátul bejön. Láttam, kiment.
Liliom. Kiment, igen.
Muskátné pénzt vesz elő. Adok neked tíz koronát előlegbe.
Liliom. Igen.
Muskátné. Mér nem veszed el?
Liliom. Menjen haza, Muskátné.
Muskátné. Ejnye… mi van veled?
Liliom. Menjen haza, nagysága. Visszamegy a kávéhoz. Hagyjon engem reggelizni. Nem látja, hogy reggelizek?
Muskátné. Bolond vagy te.
Liliom. Nem méc?! Feléje fordul.
Muskátné visszateszi a pénzt. Többé az életbe Muskátnét nem látod.
Liliom Hát nem látom.
Liliom. Isten áldja meg. Muskátné el. Ficsur!
Ficsur bejön.
Liliom. Hát mi az… hogy mondtad, hogy pénzt lehetne…
Ficsur. Hát lehetne.
Liliom. Mennyit?
Ficsur. Pár forintot. Öreg csibész vagyok én. Velem jöhetsz.
Hollunderné bejön… Reggel kávét, délbe levest, este megint kávét, tüzifát, azt mind én adjam… adja vissza a bögrémet… Megkezdődik a délutáni élet a ligetben. Megszólal a távolban a verkli.
Liliom. Hollunder néni. A felvonás végéig látni rajta, hogy idegessé teszi a verkli hangja.
Hollunderné Ficsurhoz. Nem méc innen, te rongyos! Mindjárt hívom a fiamat.
Ficsur. Fiatal nekem a maga fia. Kisompolyog.
Hollunderné. Mi köll?
Liliom. Mikor magának a fia született… mikor magának a fia született…
Hollunderné. Na?
Liliom. Semmi.
Hollunderné dörmögve, kimenőben. Aludja ki magát, rongyos csibész. Éjjel részegeskedni, meg kártyázni, azt tud, más ember nyakán élni, azt is tud. El hátul.
Liliom. Ficsur.
Ficsur besompolyog. Hát a Julinak gyereke lesz. Ezt már hallottam.
Liliom. Hát hogy mondtad… hogy lehetne pénzt… a bőrgyári pénztárnoktól…
Ficsur. Hát bizony… de akkor… Odahúzódik hozzá. Csak úgy, hogy együtt.
Liliom. Igen. Elgondolkozik. Idegesen. Erigy ki, Ficsur. Majd… majd aztán gyere vissza.
Ficsur kisompolyog és végleg el.
A verkli egyre szól, Liliom hallgatja egy kicsit, aztán a hátsó ajtóhoz megy.
Liliom az ajtóból kiordít. Hollunder néni… Naiv örömmel… A Julinak gyereke lesz! Bejön, feláll a kanapéra a hátsó deszkafal mellett és a deszkafal tetejére könyökölve, elbámul a liget felé, hallgatja a verklit, aztán egyszerre túlordítja. Nekem gyerekem lesz! Fölemeli a két karját.
Juli a bódéból jön. Mi az? Mi van itt?
Liliom leszáll a diványról. Semmi. Aztán ráveti magát a kanapéra, arcra.
Juli nézi egy kicsit, aztán odamegy és betakarja. Lábujjhegyen a hátsó ajtóig megy, a küszöbre áll, az ajtófélfának támaszkodik, a liget felé néz és hallgatja a verklit.
Kis szünet.