NEGYEDIK KÉP.
Künn a városon túl, a földeken. Hátul vasúti töltés húzódik jobbról balra, amelynek közepén deszkaállványból piros-fehér vasúti jelzőtábla nyúlik ki, a tábla alatt kis piros lámpa, amely most még nem ég. Ezen a helyen falépcső vezet fel a töltésre. A töltés lábánál, jobb oldalon két-három darab korhadt talpfa egymásra rakva. Hátul egy távíró-pózna. A háttérben veteményes földeket, fákat, palánkokat, a messzeségben gyárkéményeket és néhány kis házat látni. Hat óra, kezd alkonyodni. Liliom és Ficsur a falépcsőn állva figyelnek a vonat után.
Liliom. Még hallani.
Ficsur. Figyelj csak. Figyelnek a vonat után.
Liliom. Ha a füledet a sínre teszed, Bécsig hallod, amint megy.
Ficsur. Ühüm!
Liliom. Bécsnek megy, amelyik most elment.
Ficsur Tovább nem?
Liliom. Tovább is. Szünet.
Ficsur. Most mindjárt hat óra. Liliom lejön a lépcsőről. Hová mégy?
Liliom. Sehova. Mindig félsz, hogy megugrok.
Ficsur. Már mért ugornál meg, mikor tizenhatezer korona van nála?
Liliom. Na hát!
Ficsur. Nahát. Szépen várni kell, amíg jön. Aztán szépen megkérdezed tőle.
Liliom. Jó estét kívánok. Kérem szépen, hány óra?
Ficsur. Aztán majd megmondja, hány óra.
Liliom. Hátha nem jön?
Ficsur. Muszáj neki. Minden szombaton fizeti a munkásokat. Ezalatt lejött a lépcsőről. Épen ma ne jöjjön? Liliom a lépcsőre ment s a sineket nézi. Mit nézel?
Liliom. Azt nézem, hogy ennek a sínnek sehol sincs vége.
Ficsur. Minek nézed?
Liliom. Csak nézem. A vonatot is mindig nézem. Mikor úgy este ott lent állok, erre jön, aztán leköp.
Ficsur. Leköp?
Liliom. Le, a mozdony. Lefröcsköl. Aztán megy tovább, én meg itt maradok leköpve. De a szememet, azt elhúzza.
Ficsur. Elhúzza?
Liliom. Úgy utána kell nézni, amíg csak látom.
Ficsur. Urak ülnek benne.
Liliom. Ujságot olvasnak.
Ficsur. Szivaroznak.
Liliom. Mellre szíjják. Szünet.
Ficsur. Gyön?
Liliom. Nem gyön. Szünet.
Ficsur. Már mint… nem a vonatot kérdezem, hanem a Linzmannt.
Liliom. Hát hiszen – szégyenkezve – én se a vonatra mondtam. Lejön. Csönd. Titokzatosan. Hallod a sürgönydrótot?
Ficsur. Ha fuj a szél.
Liliom. Ha nem fuj, akkor is hallom. Csöndesen morog. Beszélnek rajta.
Liliom. Zsidók.
Ficsur. Táviratoznak?
Liliom. Beszélnek, aztán felelnek, mind ebbe a vékony drótba. Aztán morog, morog.
Ficsur. Mit morog?
Liliom. Aszongya huszonhárom, huszonhárom, huszonhárom. Én meg hallgatom.
Ficsur. Minek hallgatod?
Liliom. A madár is hallgatja. Úgy nézi a fél szemével, hogy mit mondanak.
Ficsur. A madarat is nézed?
Liliom. Ő is néz engem.
Ficsur. Azér vagy te ilyen beteg, mert egy vasad sincs. A madár is azér néz téged, mer nincs pénze.
Liliom. Lehet.
Ficsur. Akinek pénze van, az nem néz.
Liliom. Hát mit csinál?
Ficsur. Hát épen azt, hogy csinál. Valamit csinál. Csak az dolgozik, akinek van pénze. Hát most aztán majd lesz pénz.
Liliom. Jó estét kívánok. Kérem szépen, hány óra?
Ficsur. Még se gyön. Van-e kártyád? Liliom szó nélkül átadja a pakli kártyát. Van-e pénzed?
Liliom. Tizenegy.
Ficsur lovagló ülésben ül le a talpfára úgy, hogy balfelé néz. Hatos?
Liliom. Krajcár. Ő is leül a talpfára lovagló ülésben, szembe Ficsurral.
Ficsur. Hát akkor tizenegy.
Liliom. Tedd ki!
Ficsur kiteszi a pénzt, aztán oszt neki kártyát, magának is vesz egyet. Huszonegyes lesz.
Liliom megnézi a kártyáját. Az. Hopp a bank!
Ficsur. Disznót kaptál. Oszt.
Liliom. Blatt. Kap egy kártyát. Blatt. Még egy kártyát kap. Fuccs!
Ficsur besöpri a pénzt.
Liliom. Hát… hát most…
Ficsur. Most nincs tovább. Nincs több pénzed?
Liliom. Nincs.
Ficsur. Hát akkor nincs tovább… Vagy ha akarod…
Liliom. Mit?
Ficsur. Becsületszóra.
Liliom. Hozomra?
Ficsur. Nem… Hanem… majd lefogom…
Liliom. Lefogod? Miből?
Ficsur kissé zavartan. Hát majd a pénzből. Vagy ha te nyersz, te fogod le. Aki nyer, az veszi el tőle a pénzt.
Liliom hátranéz, várja a pénztárnokot. És az fizeti ki a másikat.
Ficsur. Az.
Liliom zavartan, idegesen. Jó. Hát akkor mennyi a bank?
Ficsur. Hát ha van nála tizenhatezer, ebből nyolcezer az enyém, hát nyolcezer a bank.
Liliom. Jó.
Ficsur. Aki szerencsésebb, annak több lesz. Oszt.
Liliom. Hát száz korona. Ficsur kártyát ad neki. Reszto.
Ficsur kimutatja a saját kártyáját. Huszonegy. Gyorsan kever.
Liliom izgatottan közelebb lovagol a talpfán Ficsurhoz. Hát dupla vagy semmi.
Ficsur oszt neki. Dupla vagy semmi.
Liliom. Blatt. Kártyát kap. Reszto.
Ficsur. Huszonegy. Megmutatja és gyorsan kever.
Liliom ijedten. Te… nem csalsz te?
Ficsur. Én? Hát úgy nézek én ki? Oszt neki.
Liliom izgatottan hátranéz. Ezer.
Ficsur hidegen. Korona.
Liliom. Korona. Kártyát kap. Blatt! Még egy kártyát kap. Fuccs!
Liliom most már nagyon ideges, mint a kezdő kártyások, mikor sokat veszítenek. Kapkodva, zavartan, elvakultan játszik, látszik rajta, hogy most már semmi mással nem törődik, csak azzal, hogy visszanyerje a pénzét.
Ficsur. Kapok ezerkétszázat.
Liliom. Dupla vagy semmi. Izgatottan. Kártyát kap. Blatt. Kártyát kap. Blatt! A földre dobja három kártyáját.
Ficsur a földön összeolvassa. Tíz… tizennégy… huszonhárom… Kapok kétezernégyszázat.
Liliom. Hát most?…
Ficsur kiválaszt a pakliból egy kártyát és odaadja neki. Nesze itt van a piros ász, Duplázhatod.
Liliom mohón. Jó. Még. Még egy kártyát kap. Reszto.
Ficsur felmutatja a maga kártyáját. Tizenkilenc.
Liliom. Nyert. Szinte könyörögve. Még csak egyszer adj egy ászt. A zöld ászt add ide. Megkapja. Dupla vagy semmi.
Ficsur hidegen. Az nem lehet.
Liliom. Miért?
Ficsur. Mert ha elveszted, azt már nem tudod kifizetni. Az már összesen kilencezerhatszáz és neked csak nyolcezer koronád van.
Liliom nagyon izgatottan. Hát akkor… tudod ez disznóság.
Ficsur. Csak háromezerkétszázat tehetsz.
Liliom mohón. Hát háromezerkétszáz. Kártyát kap. Reszto.
Ficsur. Én is ászra megyek. De ezt már kigusztálom. Liliom is hozzáhajol és együtt gusztálnak. Huszonegy. Hirtelen zsebre vágja a paklit. Szünet.
Liliom. Hát mostan… tudod, most mindent elvesztettem, most megmondom… te egy utolsó… te egy utolsó…
E pillanatban belép jobbról Linzmann, 40–42 éves, hatalmas, tagbaszakadt, vörös szakállú zsidó, oldalán bőrtáska. Ficsur köhögéssel ad jelt, aztán elmegy Linzmann és a töltés közt jobb felé, Linzmann háta mögött előre jön és követi őt. Liliom meredten áll, a talpfarakástól balra 2–3 lépéssel, ahova hátrált, mikor Ficsur eltette a kártyát. Pontosan szemben találja magát Linzmannal.
Liliom egész testében reszketve. Jó… jó estét kívánok. Kérem szépen, hány óra? Ficsur némán Linzmann felé ugrik, jobb kezében a kis késsel, de Linzmann bal kezével megkapja Ficsur jobb kezét a csuklónál és így hirtelen leszorítja Ficsurt a földre, ahova az kényszerűségből letérdel. Jobb kezével hirtelen jobb kabátzsebéhez kap, onnan lassú mozdulattal Browning-revolvert húz elő és azt lassan, nyugodtan fölemelve a levegőbe, Liliom mellének szegzi, Liliom a revolvertől két lépésnyire áll. Nagy szünet.
Linzmann a lehető legtermészetesebb nyugodt hangon. Öt perc mulva fél hét. Szünet.
Linzmann gúnyosan néz Ficsurra. Ép a bicskás kezedet fogom. Még jó, hogy nem a másik kezedbe vetted. Szünet.
Linzmann egyikről a másikra nézeget. Szép két madár. Ficsurhoz. Úgy éljek, neked valamivel kisebb szerencséd van, mint Rótsildnak. Liliomhoz. Te meg, ha csak szemeddel pislogsz, körösztül vagy lőve kétszer egymás után. Nézheted a csövet, fiam. Van benne mag, van.
Ficsur. Eresszen el, nem csináltam semmit.
Linzmann gúnyosan megrázza Ficsurnak a kezét, amelyben még mindig benne van a bicska. Hát ez mi? Ja úgy, tudom már, Te tudod, hogy nekem van a zsebemben egy alma. Azt meg akartad hámozni. Most már tudom. Bocsánatot kérek a tévedésért. Pardon.
Liliom. De én… én…
Linzmann. Azt is tudom, fiam. No hát nem tudom? Hogy hány óra. Ja. Öt perc mulva fél hét.
Ficsur. Hagyjon minket, méltóságos úr. Nem bántottuk.
Linzmann. Először is, fiam, nem vagyok méltóságos úr. Másodszor ezért a pénzért már kegyelmes urat is mondhattál volna. És harmadszor, behízelegni most igazán nem fogod magad nálam.
Liliom. De én csak nem csináltam semmit, kérem.
Linzmann. Nézz csak hátra egy kicsit, fiam. Csak bátran. Nézz hátra, de ne hogy próbálj elszaladni, mert akkor lelőlek. Liliom lassan hátrafordítja a fejét. Kik jönnek ott olyan gyorsan?
Liliom Linzmann felé néz. A rendőrök.
Linzmann Ficsurhoz. Ne mozgasd a kezed, mert… Liliomhoz negédesen. Hányan vannak azok a rendőrök?
Liliom a földre sütve szemét. Ketten.
Linzmann. És min ülnek a rendőrök?
Liliom. Lovakon.
Linzmann. És mi tud jobban szaladni, egy ló, vagy egy ember?
Liliom. Egy ló.
Linzmann. Hát akkor most már hiába is szaladnál el. Nevet. Még én ilyen pehhes két rablógyilkost nem láttam. Becsületszavamra mondom, ennél nagyobb pehhet nem is lehet elképzelni. Direkt nálam volt a Browning és ha nincs nálam a Browning? Jöhettek volna négyen is Linzmann bácsi ellen. És ha még ez volna az egész! Nem is néztétek, marhák, hogy honnan jöttem. Hát honnan jöttem? Már visszajöttem a gyárból. Mikor odamentem, tizenhatezernégyszáz korona volt nálam. Most nincs nálam egy vas sem. Balfelé kikiált. Hé’, rendőrök. Jöjjenek már, mert ez itt nagyon mozog. Ficsur hatalmas rántással kiszabadítja magát és elrohan, mint a villám. Erre az első pillanatban Linzmann feléje fordul a revolverrel, de ezalatt a pillanat alatt Liliom felrohan a töltésre, mire Linzmann, látva, hogy ez mégis csak közelebb van hozzá, hirtelen feléje fordítja a revolverét.
Linzmann ordít. Meg ne mozdulj, mert keresztül lőlek. Balfelé kikiált a rendőröknek. Szálljon le a lóról. Revolverét Liliomra szegezve tartja, aki arccal a közönség felé fordulva, áll a töltésen. A töltés bal szélén megjelenik egy hatalmas rendőr, szintén revolverrel a kezében.
I. rendőr. Megálljunk!
Linzmann. Na, öregem, kérem szépen, hát hány óra? Tíz esztendő, de börtön!
Liliom. Én titeket itt hagylak mostan.
Linzmann hangosan nevet.
Liliom akitől a rendőr 3–4 lépésnyire van, Linzmann ugyanolyan távolságra, arcát az ég felé emelve, hangosan felzokog és kirántja a kését. Erre a mozdulatra a rendőr megáll. Liliom a zokogás közben harsányan felkiált. Juli… kis bogaram… Zeller Julia mindenes cseléd. Hirtelen oldalt fordul, a mellébe döfi a kést, megtántorodik, lebotorkál, lezuhan a töltés tulsó oldalán, eltűnik szem elől. Nagy csönd. A második rendőr elől balról bejön.
Linzmann. Mi az?
I. rendőr a töltésen a lépcsőig megy, ott lenéz hátra a töltés mögé, majd a töltés túlsó oldalán lemegy oda, ahova Liliom lezuhant.
Linzmann és a II. rendőr felsiet a töltésre. Lenéznek a túlsó oldalra.
Linzmann Megszúrta magát?
I. rendőr hangja. Meg az, alaposan.
Linzmann izgatottan a II. rendőrhöz. Én megyek, telefonozok a mentőknek. Lesiet és balra elszalad.
II. rendőr. A Heizler fűszereshez menjen, onnan telefonáljon a gyárba. Ott is van orvos. Aztán lekiált a töltés mögé. Megyek, odakötöm a lovakat egy fához. Lejön és balra elmegy. A színpad üres. Szünet. Besötétedett. Ebben a szünetben a kis piros jelzőlámpa magától kigyúlad.
I. rendőr hangja. Te Mihály!
II. rendőr hangja. Mi kell?
I. rendőr hangja. Kivegyem a melléből a kést?
II. rendőr hangja. Ne vedd ki, mert akkor elfolyik a vére. Szünet.
I. rendőr hangja. Te Mihály!
II. rendőr bejön balról. Mi kell?
I. rendőr megjelenik a töltésen. Sok itt a szúnyog.
II. rendőr. Igen.
I. rendőr. Nincs egy szivarod?
II. rendőr. Nincs. Szünet.
I. rendőr leül a falépcsőre és pipára gyujt. Lassan, csöndesen, szomorúan beszél. Hát ahogy mondom, Mihály, evvel az új fizetési rendezéssel úgy vagyunk, hogy a régi skála szerint én most már sokkal előbbre tartanék. De hát emelték a fizetést és így most nekem kevesebb van, mint vóna. De hát én hogy magyarázzam ezt meg a miniszternek? Kínlódok tovább. Döglődök, kínlódok, szomorkodok.
II. rendőr. Hja, ja!
I. rendőr. Bizony, bizony.
Nagyon messziről a vasúti őrház csengője szól.