HATODIK KÉP.
A másvilágon. Fehér hivatalszoba egy kopott íróasztallal. Hátul lóca. Hátul középen ajtó. Hátul nagy ablak, amelyen át rózsaszínben gomolygó felhőtengerre látni. Jobbról elől vasajtó, rácsos lyukkal. Balról elől ajtó. A hátsó ajtó fölött csengő. A lócán két ember ül, egy úriruhás és egy kopottas. Nagyon messze egy angyalt hallani, amint trombitál. Azt fújja lassú tempóban, hogy: Ott jön már a zsarú. Látni, amint Liliom és utána a két detektiv jön künn az ablak előtt. Aztán csöngetnek, meglódul az ajtó fölött a csengetyű. Jobbról belép egy rendőr, hosszú fehér szakálla van, kopasz. Rendes pesti rendőri ruha van rajta. Félméteres kulcs a kezében. A hátsó ajtóhoz megy, kinyitja, némán vált üdvözletet a két detektivvel s megint bezárja az ajtót. Liliom körülnéz.
Első az öreg rendőrhöz. Értesítse a fogalmazó urat.
Öreg rendőr. A fogalmazó úr mindjárt itt lesz. Ezek ketten már régóta várják. Tessék csak leülni. Balra elmegy.
Liliom. Szóval itt vagyunk?
Második. Itt, fiam.
Liliom. Ez az a rendőrség?
Első. Ez az, fiam.
Liliom. Aztán, ha szabad kérdeznem, mit csinálok én itt?
Első. Elszámolsz, fiam. Ülj le a lócára. Liliom leül a két ember mellé. A két detektiv az íróasztal közelében áll.
Úri ruhás halkan. Szintén öngyilkos?
Liliom. Szintén.
Úri a kopottasra mutat. Szintén.
Kopottas. Nevem Kádár István.
Úri. Doktor Reich vagyok.
Liliom nézi őket.
Úri. És ön? Hogy hívják?
Liliom csirkefogósan. Semmi közötök hozzá.
Úri és Kopottas egymásra néznek.
Úri. Én részemről nyomasztó adósságok miatt. És ön?
Liliom. Bicskával.
Úri félrébb húzódik. Revolver jobb.
Liliom. Ha én nekem pénzem lett volna revolverre.
II. Detektiv. Csönd! Balról belép a fogalmazó, egyenruhában, sapka nélkül. Hosszú fehér szakálla van, kopasz és hófehér az a kis haja, amely oldalt van. Utána visszajön a rendőr és leül a lócára. A fogalmazó írások közt lapoz. Mikor bejött, mindenki felállt.
Fogalmazó. Üljenek le. Mindenki leül.
Öreg rendőr. Fogalmazó úrnak alássan jelentem, ezek itt a tegnapiak. A számok már be vannak írva a könyvbe.
Fogalmazó. 16472. szám.
Első noteszébe néz. 16472. Az úriruháshoz. Álljon fel.
Úri felkel.
Fogalmazó. Neve?
Úri. Doktor Reich.
Fogalmazó. Kora?
Úri. Negyvenkét éves.
Fogalmazó. Az öngyilkosság neme?
Úri. Revolver.
Fogalmazó. Browning? Clement?
Úri. Nem. Webly Scott.
Fogalmazó beírja.
Fogalmazó. Cselekedett valami jót a földi életben?
Úri nagy elbeszélésbe kezd. Én, kérem, ügyvéd voltam…
Fogalmazó nagyot köhög és leinti. Akkor hagyjuk ezt most, kérem. Hát én mindenekelőtt megkérdezem, akar-e, mielőtt a nap felkel, visszamenni a földre? Értésére adom, hogy ehhez joga van. Értette?
Úri. Igen.
Fogalmazó. Aki természetesen halt meg, az elvégezte. De aki maga vetett véget az életének, az a sietségben, az izgatottságban el szokott felejteni valamit. Van valakije, akinek mondani akar valamit, van, amit el akar intézni?
Úri. Az adósságaim…
Fogalmazó. Azok itt nem számítanak. Itt másról van szó. Itt az ön lelkéről van szó.
Úri. Akkor kérem… akkor hát az, hogy… mikor éjjel elszöktem hazulról, a kis Oszkár fiam aludt. Nem mertem felkölteni, hogy elbúcsúzzam tőle. Szerettem volna megcsókolni. De nem mertem. Féltem, hogy felébred.
Fogalmazó. II. detektivhez. Doktor Reich visszamegy és Oszkár fiát megcsókolja. Mehet.
Úri. Evvel az úrral megyek?
II. Detektiv. Igen.
Úri. Nagyon köszönöm. Meghajol és a II. detektivvel el hátul.
Fogalmazó beírja, aztán megszólal. 16473.
I. Detektiv noteszébe néz. 16473. Liliomhoz. Állj fel.
Liliom. Doktor Reichnak azt mondta: álljon fel. Mért vagyok én csak: állj fel? Feláll.
Fogalmazó. Neve?
Liliom. Liliom.
Fogalmazó. Ez a csúfneve.
Liliom. Igen.
Liliom. Endre.
Fogalmazó. A vezetékneve?
Liliom. Závoczki. Az anyám után.
Fogalmazó. Mi jót cselekedett a földi életében?
Liliom hallgat.
Fogalmazó. Mért ölte meg magát?
Liliom hallgat.
Fogalmazó a detektivhez. Vegye el tőle a kést.
A detektiv elveszi Liliomtól a konyhakést.
Fogalmazó. Ha visszamegy a földre, visszakapja a tárgyait.
Liliom. Visszamegyek a földre?
Fogalmazó. Akkor feleljen, ha kérdezem.
Liliom. Kérem, én nem feleltem, én kérdeztem.
Fogalmazó. Itt nincs kérdezés. Itt már csak felelet van. Závoczki Endre! Mindenekelőtt megkérdezem, akar-e most elintézni valamit, visszamenni, ha valamit…
Fogalmazó. Mit csináljak vele? Nincs valakije, akit álmában…
Liliom. Eljöttem, hát eljöttem. Minek menjek vissza?
Fogalmazó beírja. Nem él a jogával.
Liliom a lóca felé megy.
Fogalmazó. Maradjon itt. Feleljen a kérdéseimre. Tisztában van azzal, hogy lenn hagyta a feleségét támasz, kenyér nélkül?
Liliom. Tisztában vagyok vele.
Fogalmazó. Megbánta ezt?
Liliom. Nem.
Fogalmazó. Tudja-e, hogy a felesége várandós és hat hónap mulva gyermeket fog szülni?
Liliom. Tudom.
Fogalmazó. Az is támasz és kenyér nélkül marad. Ezt se bánja?
Liliom. Eljöttem, hát eljöttem.
Fogalmazó. Itt nem kell makacskodni, mert én keresztül látok magán, mint egy darab üvegen.
Liliom. Akkor mért kérdeznek? Mért nem hagynak pihenni?
Fogalmazó. Itten tisztulni és javulni kell. Az emléket, amit lenn hagyott, széppé kell tenni.
Liliom. Hagyjanak aludni.
Fogalmazó. Itt hiába makacskodik, mert itt már végtelen a türelem. Mi ráérünk.
Liliom. Egyet kérdeznék. Tessék nekem megmondani… nagyságos uram… a kis gyerek… hogy az… fiú lesz, vagy lány?
Fogalmazó. Meg fogja látni.
Liliom. Látni fogom a kis gyereket?
Fogalmazó. Akkor már nagy gyerek lesz. De tartsunk szépen rendet.
Liliom. Látni fogom a gyereket?
Fogalmazó. Ismétlem a kérdést. Megbánta-e, hogy hűtlenül elhagyta őket, hogy rossz férj és rossz apa volt?
Liliom. Én rossz férj voltam?
Fogalmazó. Az.
Fogalmazó. Az.
Liliom. Mert én nem tudtam dolgozni… én nem tudtam nézni, hogy a Juli mindig… mindig…
Fogalmazó. Mit szégyenli kimondani? Hangosan. Mindig sírt. Mit fél ettől a szótól? Mért szégyelli, hogy szereti?
Liliom vállat von. Nem… szégyellem… mindig… nem tudtam azt nézni… és én azért rossz voltam, mert utáltam a ringlihöz visszamenni?… mert hagytam magamat a Ficsurtól rábeszélni?… és jött egyszerre minden… a rendőrség… a zsidó a revolverrel… pedig én ott ártatlanul álltam… már a pénzt el is kártyáztam… és mégis bezártak volna… Támadólag. Rossz voltam, mert nem mentem lopni? Lopni kellett volna menni a Juliért?
Fogalmazó erősen. Bizony, öcsém.
Szünet.
Liliom miután nagyot bámult. Hát ezt nem tudtam.
Fogalmazó. Megütötted a szegény kis cselédet. Szegény, árva kis cselédet ütötted, mert szeretett téged. Mért ütötted?
Liliom. Mert úgy összegyöttünk… ő is mondott valamit, aztán én is mondtam… és neki igaza volt… és én nem tudtam rá mit felelni… és akkor… a torkát mutatja… itt úgy fölment nekem… és megütöttem.
Fogalmazó. Megbántad?
Liliom. Mikor arra a kis vékony nyakára ráütöttem… akkor, tetszik tudni… hát hogy ahogy mondunk… ránéz a fogalmazóra.
Fogalmazó tollal a kezében írásra készen. Megbántad?
Liliom mereven nézi. Nem is bántam meg.
Fogalmazó. Te rajtad nehéz segíteni.
Liliom. De legalább nem is köll.
Fogalmazó. Az Aradi-utcában házmesteri állást kínáltak… Az iratokba néz. Hol van ez?
Öreg rendőr. Az iktatókönyvben, nagyságos uram.
Fogalmazó kikeresi egy nagy könyvből. Egy szoba, konyha, negyedpénzek, tyúkot is szabad volt tartani. Mért nem fogadtad el?
Liliom. Én nem vagyok házmester. A házmester… ahhoz házmesternek köll lenni.
Fogalmazó. Ha azt mondanám: Liliom, menj vissza az ágyadba, reggelre meggyógyultan ébredsz fel benne, elmennél házmesternek?
Liliom. Nem.
Fogalmazó. Mért nem?
Liliom. Mert… mert ezért haltam meg.
Fogalmazó. Nem igaz, fiam. Te azért haltál meg, mert szeretted a kis cselédet és a gyerekedet.
Liliom. Nem.
Fogalmazó. Nézz a szemembe.
Liliom bátran a szemébe néz. Nem.
Fogalmazó szigorúan. Ülj vissza a helyedre, azonnal. Haszontalan fráter, ez még az én türelmemet is próbára teszi. 16474.
I. Detektiv noteszébe néz. Kádár.
Kopottas föláll.
Fogalmazó. Most jött meg?
Kopottas. Most.
Fogalmazó. Mennyi ideig égett a tisztító tűzben?
Kopottas. Tizenhárom évig.
Fogalmazó. Detektiv, maga volt vele?
I. Detektiv. Igenis, kérem.
Fogalmazó. Kádár István, maga tizenhárom évi tisztulás után hazalátogatott a családjához a földre, hogy bebizonyítsa nekünk, hogy megjavult. Mi szépet cselekedett?
Kopottas. Elmentem haza, aludtak szépen szegény árváim. De esett az eső és becsurgott a kis házba. Akkor én nekiálltam és megfódoztam a háztetőt, hogy meg ne ázzanak a szegények. A kopogásra felébredtek, megijedtek, de bement hozzájuk az anyjuk és mert sírtak, azt mondta nekik: ne féljetek, ne sírjatok, szegény apátok jött vissza a másvilágról, ő kopog, fódozza a háztetőt.
Fogalmazó. Detektiv.
I. Detektiv. Igaz, nagyságos uram.
Fogalmazó. Kádár, maga gyönyörűt cselekedett. Kádár, maga a legszebb jutalomban részesül. És ez olyan szép, hogy benne lesz az olvasókönyvekben, hogy meg legyenek hatva a gyerekek, mikor tanulják. Kádár, menjen be ezen az ajtón balfelé mutat… magára örök fényesség vár.
Öreg rendőr nagy tisztelettel balra kibocsátja a kopottast. Mikor ez kimegy, a bal ajtó mögül vakító fehér fény sugárzik be a szobába. Aztán az ajtó becsukódik a kopottas ember mögött, aki szemét eltakarta a nagy fény láttára.
Fogalmazó. Liliom.
Liliom feláll és odamegy hozzá.
Fogalmazó. Hallottad ezt?
Liliom. Hallottam.
Fogalmazó. Ez az ember úgy került ide, mint te. De megtisztult, megjuhászodott és a vizsgát kiállotta. Gyönyörű szépet cselekedett.
Liliom. Megfódozta a házat. Hát aztán? Háztetőt fódozni minden cserepes tud. Kikiáltónak menjen, a ligetbe!
Fogalmazó. Liliom, te tizenhat esztendeig fogsz égni a rózsaszínű tűzben, amíg meg nem nő a gyermeked. Addigra belőled is kiég a büszkeség és a dac. És amikor tizenhat éves lesz a lányod…
Liliom. A lányom?
Fogalmazó. A lányod.
Liliom a földre néz, aztán eltakarja a szemét és sírni akarna, de hangos és szomorú nevetésbe kezd.
Fogalmazó. Mikor tizenhat éves lesz a lányod, te is lemégy a földre egy napra.
Liliom csodálkozva emeli rá a szemét. Én?
Fogalmazó. Igen, te. Olvashattad versekben és mesékben, hogy az elhaltak néha megjelennek a földön.
Liliom. Azt hittem, ez hazugság.
Fogalmazó. Láthattad, hogy igaz. Az elhalt anyáról hallottad-e, hogy éjjel megjelent az árváinál és betakarta őket?
Liliom. Szavaltam is.
Fogalmazó. Úgy-e, milyen szép volt ez tőle?
Liliom. Szép volt, hát szép volt.
Fogalmazó. És hallottad most Kádár Istvánt, hogy megfódozta a háztetőt.
Liliom. Hát megfódozta. Hát aztán?
Fogalmazó. Ejnye, fiam. Hát ezek mind előbb itten kiégtek, kitisztultak a rózsaszínű tűzben, aztán visszaküldtük őket egy napra a földre, hogy mutassák meg, mennyit haladtak.
Liliom. Hát ez olyan vizsga?
Fogalmazó. Ez olyan vizsga.
Liliom. És megmondják, mit kell csinálni?
Fogalmazó. Azt már nem.
Liliom. Hát?
Fogalmazó. Azt neked kell kitalálnod. Azért tisztulsz itt tizenhat évig. És ha valami nagyon szépet, nagyon gyönyörűt csinálsz a gyermekeddel, akkor…
Liliom szomorúan mosolyogva… Akkor? Mindenki feláll és lehajtja a fejét.
Fogalmazó. Most pedig el fognak téged vinni innen. Most én elbúcsúzom tőled és tizenhat esztendő telik el, amíg újra látlak. De én elém már csak akkor kerülsz, ha a földről visszajöttél. Hát vigyázz magadra, valami nagyon szépet gondolj ki, mert ettől függ, hogy melyik ajtót nyitom ki előtted. Most elmehetsz.
Az öreg rendőr kinyitja a bal-ajtót, amelyen át ismét besugárzik a fehér fény. Az öreg rendőr feszes haptákban áll. A fogalmazó kimegy, méltóságteljesen. Bátran néz a fénybe.
Szünet.
I. detektiv Liliomhoz lép. Erre, fiam. A jobb-ajtóra mutat. Ő maga elmegy, hátul.
Liliom az öreg rendőrhöz. Kérem szépen.
Öreg rendőr. Mit akar?
Liliom. De nem haragszik meg?
Öreg rendőr. Mit akar?
Liliom súgva. Egy cigarettát.
Szünet.
Öreg rendőr egy kicsit habozik, aztán rosszalólag csóválja a fejét, de előkapar a zsebéből egy cigarettát, óvatosan körülnéz és titokban odacsúsztatja Liliom kezébe. Nesze… te haszontalan!
Liliom rágyujt.
Most kitárul a jobb-ajtó, erős rózsás fény dől be rajta. Liliom megdöbbenve egyenesedik ki, aztán ismét a foga közé kapja a cigarettát, mindkét kezét nadrágzsebbe sülyeszti, meghajolva, lábujjhegyen lopózik ki az ajtón, a fénybe, miközben halkan, tisztelettel mondja: «Ujjé…»
Az öreg rendőr katonásan masirozik ki utána.