TELEKI ÉVI.
Telekiné Évi
lánya,
Mind a legényeket várja.
Hej, de mind hiába várja,
Csak nem akad neki párja.
Várja, ha jő piros hajnal…
– S megérkeznek alkonyattal.
Zsebkendejök messze kéklik,
Úgy mennek azé utczán végig.
«Édes kedves szülő anyám,
Szemet vetett egy fiú rám.
Haja szőke, kék a szeme,
Palkó Pista igaz neve.»
Édes lányom, jól ismerem,
Sokat ette a kenyerem.‘
«Édes anyám fáj a lelkem,
Palkó Pistát megszerettem.
Ereszsz ki a kapu elé,
Mindjárt jőnek erre felé.»
‚Nem eresztlek, kedves lányom,
Mit is látnál a hitványon?
Apja jobbágy, nem külömb ő,
Hitvány paraszt mindakettő.‘
Telekiné lánya, Évi,
Anyját de hijába kéri.
Fájdalmába’, keservibe’,
Kimegyen a ház elibe.
Ház elibe, kerek dombra,…
Ott zuhog az Olt folyója.
Mind a legényeket várja.
Hej, de mind hiába várja,
Csak nem akad neki párja.
Várja, ha jő piros hajnal…
– S megérkeznek alkonyattal.
Zsebkendejök messze kéklik,
Úgy mennek azé utczán végig.
«Édes kedves szülő anyám,
Szemet vetett egy fiú rám.
Haja szőke, kék a szeme,
Palkó Pista igaz neve.»
Édes lányom, jól ismerem,
Sokat ette a kenyerem.‘
«Édes anyám fáj a lelkem,
Palkó Pistát megszerettem.
Ereszsz ki a kapu elé,
Mindjárt jőnek erre felé.»
‚Nem eresztlek, kedves lányom,
Mit is látnál a hitványon?
Apja jobbágy, nem külömb ő,
Hitvány paraszt mindakettő.‘
Telekiné lánya, Évi,
Anyját de hijába kéri.
Fájdalmába’, keservibe’,
Kimegyen a ház elibe.
Ház elibe, kerek dombra,…
Ott zuhog az Olt folyója.
*
«Édes anyám, jaj
énnekem!
Pistát el nem felejthetem.
S mintsább haragodat lássam,
Legyen az Olt hitestársam!»
Pistát el nem felejthetem.
S mintsább haragodat lássam,
Legyen az Olt hitestársam!»
VÁRADI JÓZSEF.
Tüzet fújt a pej
paripa,
Úgy vágtat egy tiszt úr rajta.
«Hová megyen hadnagy uram?»
‚Lovagolok, édes fiam!‘
«Ez sem igaz, hadnagy uram.
A ki megyen lovagolni,
Egy-két legényt viszen az csak.
Itt pedig van tizenkettő,
Ki kijedet kisérgeti.»
«Egy pajtásom bujdokol itt,
Azt indultam megkeresni.
Nagyot vétett urak ellen,
De én hozom a kegyelmet.
Nem tudod-e, merre leve?
Váradi az igaz neve.»
‚Hogy ne tudnám, hogy ne tudnám!
Ott a falu felső végén
Lakik az ő violája,
Leghamarább ott találja.‘
Pásztor-legény uton marad,
Hadnagy uram tovább halad.
A kicsi ház ott fejérlik,
Abba lakik Rofajiné,
A Váradi szeretője,
Most is ott vagyon mellette.
‚Szép jó estét, Rofajiné!‘
«Adjon Isten, vitéz uram!»
‚Udvarodon van-e vállu?
Ihatnék a kis pej lovam.‘
«Ha ihatnék, megitatom,
Ha ehetnék, abrakolom.»
Megy a hadnagy a szobába,
Váradit ott megtalálja,
‚Add meg magad, te gazember!‘
A katonák megrohanják,
Kezét lábát megvasazzák.
Úgy vágtat egy tiszt úr rajta.
«Hová megyen hadnagy uram?»
‚Lovagolok, édes fiam!‘
«Ez sem igaz, hadnagy uram.
A ki megyen lovagolni,
Egy-két legényt viszen az csak.
Itt pedig van tizenkettő,
Ki kijedet kisérgeti.»
«Egy pajtásom bujdokol itt,
Azt indultam megkeresni.
Nagyot vétett urak ellen,
De én hozom a kegyelmet.
Nem tudod-e, merre leve?
Váradi az igaz neve.»
‚Hogy ne tudnám, hogy ne tudnám!
Ott a falu felső végén
Lakik az ő violája,
Leghamarább ott találja.‘
Pásztor-legény uton marad,
Hadnagy uram tovább halad.
A kicsi ház ott fejérlik,
Abba lakik Rofajiné,
A Váradi szeretője,
Most is ott vagyon mellette.
‚Szép jó estét, Rofajiné!‘
«Adjon Isten, vitéz uram!»
‚Udvarodon van-e vállu?
Ihatnék a kis pej lovam.‘
«Ha ihatnék, megitatom,
Ha ehetnék, abrakolom.»
Megy a hadnagy a szobába,
Váradit ott megtalálja,
‚Add meg magad, te gazember!‘
A katonák megrohanják,
Kezét lábát megvasazzák.
*
Hát ez a fa miféle
fa?
Hogy egy betü sincsen rajta.
Ez a fa biz’ afféle fa:
Váradit akaszszák rajta.
Hogy egy betü sincsen rajta.
Ez a fa biz’ afféle fa:
Váradit akaszszák rajta.
*
Ifjak, lányok,
ügyeljetek,
A németnek ne higyetek!
Mer’ a német csuffá teszen,
Akasztófa alá viszen.
A németnek ne higyetek!
Mer’ a német csuffá teszen,
Akasztófa alá viszen.
SZŐKE MIHÁLY.
Szabó Juli, Szőke
Mihály,
Úgy szeretik egymást,
A mikor csak találkoznak,
Majd megeszik egymást.
Úgy szeretik egymást,
A mikor csak találkoznak,
Majd megeszik egymást.
«Hová mégy most gyönge
rózsám?»
– Kérdi Mihály tőle,
‚Édes kincsem, Szőke Mihály,
Megyek az erdőre.‘
– Kérdi Mihály tőle,
‚Édes kincsem, Szőke Mihály,
Megyek az erdőre.‘
Elment Julis az
erdőre,
De nincs gondja fára,
Három zsandár a cziher közt
Várakozik rája.
De nincs gondja fára,
Három zsandár a cziher közt
Várakozik rája.
Egyik teszi, másik
veszi…
Jaj, nem veszik észre!
Szőke Sándor megérkezett
Puskával kezébe.
Jaj, nem veszik észre!
Szőke Sándor megérkezett
Puskával kezébe.
«Hitvány személy!
életemet
Megkeseritetted!
Puska-golyó igazságot
Tegyen most feletted!…»
Megkeseritetted!
Puska-golyó igazságot
Tegyen most feletted!…»
SELYÖM SÁRI.
Selyöm Sári azt
álmodta;
Hogy a kedvese megcsalta.
Selyöm Sári jól álmodta,
Mert őt biz a rég megcsalta.
Hogy a kedvese megcsalta.
Selyöm Sári jól álmodta,
Mert őt biz a rég megcsalta.
Visszamondja erdő,
berek,
Selyöm Sári ugy kesereg.
A mikor csak eszibe jut,
Könyeitől ázik az ut.
Selyöm Sári ugy kesereg.
A mikor csak eszibe jut,
Könyeitől ázik az ut.
Kimegyen a zöld
erdőbe,
Zöld erdőből buzaföldre,
El akarja felejteni,
Búbánatát elrejteni.
Zöld erdőből buzaföldre,
El akarja felejteni,
Búbánatát elrejteni.
Fejér Imre, értted
lészen,
Én halálom, kora vesztem!
«Én Istenem verd meg értte,
A ki egygyel be nem érte.»
Én halálom, kora vesztem!
«Én Istenem verd meg értte,
A ki egygyel be nem érte.»
NÓTA DAKÓ SÁNDORRÓL.
«Megyek apám,
megyek,
Bé Madéfalvára,
Fényes uraságok
Nagy gyülést hirdettek –
Madéfalvi rétre,
Sok vitéz legények
Gyülekeznek oda,
Én is elmegyek hát.»
«Édes jámbor fiam,
Ne menj el te oda!
Német uraságok
Hirdették a gyülést,
Jaj lészen ott nékünk.
Német uraságok
Mindég rosszak voltak,
Szegény székely népre
Mindég terüt hoztak.
Sok anyának szivét,
Bánatba keriték,
Kinnal nevelt fiát
Katonának vitték,
Ne menj fiam oda!»
«Édes lelkem apám,
El kell nekem mennem,
Nem szabad én nekem
Hamar megijednem.
Fényes német tisztek
Ha eljesztenének,
Szép szőke leányok
Reám se néznének,
El kell nekem mennem!»
Bé Madéfalvára,
Fényes uraságok
Nagy gyülést hirdettek –
Madéfalvi rétre,
Sok vitéz legények
Gyülekeznek oda,
Én is elmegyek hát.»
«Édes jámbor fiam,
Ne menj el te oda!
Német uraságok
Hirdették a gyülést,
Jaj lészen ott nékünk.
Német uraságok
Mindég rosszak voltak,
Szegény székely népre
Mindég terüt hoztak.
Sok anyának szivét,
Bánatba keriték,
Kinnal nevelt fiát
Katonának vitték,
Ne menj fiam oda!»
«Édes lelkem apám,
El kell nekem mennem,
Nem szabad én nekem
Hamar megijednem.
Fényes német tisztek
Ha eljesztenének,
Szép szőke leányok
Reám se néznének,
El kell nekem mennem!»
*
Elment Dakó
Sándor,
El Madéfalvára.
Fényes német tisztek
Nagy gyülést hirdettek,
Madéfalvi réten
Összegyülekeztek.
Akkor méne oda
Dali Dakó Sándor
Szürke paripával,
Piros tarsolyával.
Dali szép legények
Kiállottak sorba,
Egytől-egyig mindeniknek
Vére hullott porba.
Dali Dakó Sándor,
Mért is jövél ide!?
Anyád fájdalmára,
Magadnak vesztire!
Jobb lett volna neked
Apádra hallgatni,
Otthon megmaradni;
Most a sasok jőnek
Rajtad mullatozni,
Husodból lakozni!
El Madéfalvára.
Fényes német tisztek
Nagy gyülést hirdettek,
Madéfalvi réten
Összegyülekeztek.
Akkor méne oda
Dali Dakó Sándor
Szürke paripával,
Piros tarsolyával.
Dali szép legények
Kiállottak sorba,
Egytől-egyig mindeniknek
Vére hullott porba.
Dali Dakó Sándor,
Mért is jövél ide!?
Anyád fájdalmára,
Magadnak vesztire!
Jobb lett volna neked
Apádra hallgatni,
Otthon megmaradni;
Most a sasok jőnek
Rajtad mullatozni,
Husodból lakozni!
ÁRVA GILICZÉRŐL.
Oh! mint búsul kis
gilicze,
A ki társát elvesztette;
Társát egy vad elkergette,
Talán eddig meg is ölte.
Én elmegyek arra helyre,
Hol kiomlott piros vére,
Hol szaggatták szálkás húsát,
Ott rakatok egy kápolnát;
A csontjából kirakatom,
A vérivel föliratom:
Hogy vagyon az árva dolga,
Ki hazáját rég elhagyta!
Én egy igaz árva voltam,
Ki hazámat rég elhagytam,
Viz mentére elindultam
Ha megtalálnám a társam.
A királyné ablakában
Egy kis arany galiczkában
Megtaláltam; de rabságban,
Igy énekel bánatában:
«Hej gilicze, kis gilicze,
Mért jöttél te ilyen messze!
Menj vissza te arra helyre,
Honnét jöttél ilyen meszsze!»
S visszafordult arra helyre,
Honnét jött ilyen messzire,
Fejét földre csüggesztette,
Szárnyát széjjel terjesztette,
Magát holttá eresztette:
Hogy a társát elvesztette.
A ki társát elvesztette;
Társát egy vad elkergette,
Talán eddig meg is ölte.
Én elmegyek arra helyre,
Hol kiomlott piros vére,
Hol szaggatták szálkás húsát,
Ott rakatok egy kápolnát;
A csontjából kirakatom,
A vérivel föliratom:
Hogy vagyon az árva dolga,
Ki hazáját rég elhagyta!
Én egy igaz árva voltam,
Ki hazámat rég elhagytam,
Viz mentére elindultam
Ha megtalálnám a társam.
A királyné ablakában
Egy kis arany galiczkában
Megtaláltam; de rabságban,
Igy énekel bánatában:
«Hej gilicze, kis gilicze,
Mért jöttél te ilyen messze!
Menj vissza te arra helyre,
Honnét jöttél ilyen meszsze!»
S visszafordult arra helyre,
Honnét jött ilyen messzire,
Fejét földre csüggesztette,
Szárnyát széjjel terjesztette,
Magát holttá eresztette:
Hogy a társát elvesztette.
DANCSUJ DÁVID.
Bodok felett vagyon egy kis
sürü berek,
Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg,
Nem jó Dávid, nem jó, sirni, keseregni,
Ha meglát valaki, hova tudsz ellenni?…
Az a fekete föld ketté hasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid belé ború’hatna.
De a fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé sem ború’hat.
«Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bölcsőmet megrenditette vót.
Köszönöm apámnak s az édes anyámnak,
Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,
Az ország rabjának.
Mennyi égen csillag, iró deák vóna,
Mennyi réten fűszál, mind pennaszár vóna.
Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna,
Veres tenger hobja mind tentalé vóna:
Az én sok bánatim még se’ férne réa,
Még se’ férne réa.»
Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg,
Nem jó Dávid, nem jó, sirni, keseregni,
Ha meglát valaki, hova tudsz ellenni?…
Az a fekete föld ketté hasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid belé ború’hatna.
De a fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé sem ború’hat.
«Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bölcsőmet megrenditette vót.
Köszönöm apámnak s az édes anyámnak,
Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,
Az ország rabjának.
Mennyi égen csillag, iró deák vóna,
Mennyi réten fűszál, mind pennaszár vóna.
Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna,
Veres tenger hobja mind tentalé vóna:
Az én sok bánatim még se’ férne réa,
Még se’ férne réa.»
GYÖRBIRÓ ÁRON.
Jaj de szépen
harangoznak
Az úzoni torony alatt!
Szegény Györbiró Áronnak,
Szegény Györbiró Áronnak.
Áron, Áron, mit gondolál,
Mikor a vizre indulál?
Én egyebet nem gondoltam:
Négy kerekemet megmostam.
Jó barátim! kik valátok,
Kik a viz szélin állátok,
Kezem nyujtám, nem szánátok,
Életem végét várátok.
A gát alól kifogának,
Lepedőbe takarának,
A nagy úton felvivének,
Györbiróni bétevének.
Édes anyám! nyisd kapudot,
Halva hozzák szép fiadot.
Készitsd fel a nyujtó padot,
Öltöztesd fel szép fiadot.
Engem anyám ne sirasson,
Értem könnyet ne hullasson!
Sirasson meg az én mátkám,
Az én Pünkösti Márikám!
Az úzoni torony alatt!
Szegény Györbiró Áronnak,
Szegény Györbiró Áronnak.
Áron, Áron, mit gondolál,
Mikor a vizre indulál?
Én egyebet nem gondoltam:
Négy kerekemet megmostam.
Jó barátim! kik valátok,
Kik a viz szélin állátok,
Kezem nyujtám, nem szánátok,
Életem végét várátok.
A gát alól kifogának,
Lepedőbe takarának,
A nagy úton felvivének,
Györbiróni bétevének.
Édes anyám! nyisd kapudot,
Halva hozzák szép fiadot.
Készitsd fel a nyujtó padot,
Öltöztesd fel szép fiadot.
Engem anyám ne sirasson,
Értem könnyet ne hullasson!
Sirasson meg az én mátkám,
Az én Pünkösti Márikám!
A RAB LEGÉNY.
Véremmel irattam
E kis czédulácskám,
De nincs oly követem,
Kitől elküldhessem.
Méhemtől küldeném,
Félek, mezőre száll,
Kedve szerint való
Virágjára talál.
Szarkától küldeném,
De igen cserregő,
Titkos bánatimat
Félek, kicserregi.
Készülj édes fecském!
Vidd el levelecském:
Se nem olyan közel,
Se nem olyan messze
Csak túl a tengeren
Harmincz mérfődnyire,
A hol nevekedik
Egy kerek dombocska.
Egy kerek dombocska,
Egy kicsi falucska,
Tudom megismered
Az én rózsám házát.
Ónos az ablaka,
Üveg az ajtaja,
Az ablak alatt van
Egy édes almafa.
Édes az almája,
Hamis a gazdája,
Adta vóna Isten,
Ne ismertem volna.
Fekete két szemem
Ki nem sirtam volna,
Gesztenyeszín hajam
Meg nem őszült volna.
Ha kérdi: hogy vagyok?
Mondd meg: hogy rab vagyok
Magam egészségben,
Szivem gyötrelemben!
E kis czédulácskám,
De nincs oly követem,
Kitől elküldhessem.
Méhemtől küldeném,
Félek, mezőre száll,
Kedve szerint való
Virágjára talál.
Szarkától küldeném,
De igen cserregő,
Titkos bánatimat
Félek, kicserregi.
Készülj édes fecském!
Vidd el levelecském:
Se nem olyan közel,
Se nem olyan messze
Csak túl a tengeren
Harmincz mérfődnyire,
A hol nevekedik
Egy kerek dombocska.
Egy kerek dombocska,
Egy kicsi falucska,
Tudom megismered
Az én rózsám házát.
Ónos az ablaka,
Üveg az ajtaja,
Az ablak alatt van
Egy édes almafa.
Édes az almája,
Hamis a gazdája,
Adta vóna Isten,
Ne ismertem volna.
Fekete két szemem
Ki nem sirtam volna,
Gesztenyeszín hajam
Meg nem őszült volna.
Ha kérdi: hogy vagyok?
Mondd meg: hogy rab vagyok
Magam egészségben,
Szivem gyötrelemben!
BAGI ANDRÁS.
Fölszállott a páva vármegye
házára,
Szegény Bagi András most esett rabságba:
Se nem a gulyáér’, se nem az ökörér’,
Hanem Sinka Pista fejbe csapásáér’.
Már Bagi Andrásnak minek a bokréta?
Mikor már ő is csak egy szál levendula,
Egy szál levendula, két szál tuba rózsa,
Mert Sinka Pistának ő volt a gyilkosa.
Egyszer ütött oda: véres lett fokosa,
Másszor ütött oda: elállott a szava.
Pátfalvi temető balra van bevetve,
Szegény Sinka Pista oda van temetve.
Már Sinka Pistának huzzák a harangot,
De Bagi Andrásnak csörgetik a lánczot.
Szegény Bagi András most esett rabságba:
Se nem a gulyáér’, se nem az ökörér’,
Hanem Sinka Pista fejbe csapásáér’.
Már Bagi Andrásnak minek a bokréta?
Mikor már ő is csak egy szál levendula,
Egy szál levendula, két szál tuba rózsa,
Mert Sinka Pistának ő volt a gyilkosa.
Egyszer ütött oda: véres lett fokosa,
Másszor ütött oda: elállott a szava.
Pátfalvi temető balra van bevetve,
Szegény Sinka Pista oda van temetve.
Már Sinka Pistának huzzák a harangot,
De Bagi Andrásnak csörgetik a lánczot.
VASÁRNAP DÉLUTÁN.
Mondta neki az
anyja,
Mondta neki az anyja:
«Pista fiam, gyüjj haza,
Pista fiam, gyüjj haza!»
Mondta neki az anyja:
«Pista fiam, gyüjj haza,
Pista fiam, gyüjj haza!»
«Édes anyám, nem
mögyök,
Édes anyám, nem mögyök,
Délután megfürödök,
Délután megfürödök.
Édes anyám, nem mögyök,
Délután megfürödök,
Délután megfürödök.
Nem a Tisza
szélibe,
Nem a Duna szélibe:
A csárda közepibe,
A csárda közepibe.
Nem a Duna szélibe:
A csárda közepibe,
A csárda közepibe.
De nem vizbe, ha’
vérbe,
De nem vizbe, ha’ vérbe –
A csárda közepébe,
A csárda közepébe…
De nem vizbe, ha’ vérbe –
A csárda közepébe,
A csárda közepébe…
Édes anyám,
édesem
Édes anyám, édesem,
Van-e ruhám szennyesen,
Van-e ruhám szennyesen?
Édes anyám, édesem,
Van-e ruhám szennyesen,
Van-e ruhám szennyesen?
Ha nincs ruhám
szennyesen,
Ha nincs ruhám szennyesen:
Hoztam egy párt véresen,
Hoztam egy párt véresen!»
Ha nincs ruhám szennyesen:
Hoztam egy párt véresen,
Hoztam egy párt véresen!»
SÁROSDI ILUS.
Sárosdi Ilusnak fekete a
szeme,
Jaj de szépen illik rá a szemöldöke!
Szőke legény, hogyha aztat megláthatja,
Jaj de szerelmesen mosolyog rá szája!
Jaj de szépen illik rá a szemöldöke!
Szőke legény, hogyha aztat megláthatja,
Jaj de szerelmesen mosolyog rá szája!
A földvári tömlöcz a
Dunaparton van,
Siák Jancsi régen már abban fogva van,
A Siák Jancsinak gyolcs inge, gatyája
Gyöngén lobog, ha áll a tömlöczajtóba.
Siák Jancsi régen már abban fogva van,
A Siák Jancsinak gyolcs inge, gatyája
Gyöngén lobog, ha áll a tömlöczajtóba.
A Siák Jancsinak helyes a
csizmája,
Ráverték a vasat piczinyke lábára.
A tömlöcz oldala vetett nyoszolyája,
A tömlöcz teteje takaró párnája.
Ráverték a vasat piczinyke lábára.
A tömlöcz oldala vetett nyoszolyája,
A tömlöcz teteje takaró párnája.
Kedden nyolcz órakor feláll az
ur széke,
A Siák Jancsinak jelen kell lennie;
Sárosdi Ilusnak szive majd meghasad,
Ha a Jancsi lábán meglátja a vasat.
A Siák Jancsinak jelen kell lennie;
Sárosdi Ilusnak szive majd meghasad,
Ha a Jancsi lábán meglátja a vasat.
A Sárosdi Ilus piros
czipellője
Nem sétál már többé a tömlöcz elébe;
Mert a Siák Jancsit itélték fogságra,
Csötörtökön viszik négy lovon Szegszárdra.
Nem sétál már többé a tömlöcz elébe;
Mert a Siák Jancsit itélték fogságra,
Csötörtökön viszik négy lovon Szegszárdra.
SZEGÉNY BIRÓ JANCSI.
Szegény Biró
Jancsi
Beh sokat szenvedett,
Hej, mikor a ladikból
A Dunába esett!
Beh sokat szenvedett,
Hej, mikor a ladikból
A Dunába esett!
Eleget
kajdászott,
De senki nem hallá,
Hej, csak egy molnár legény
Malomból siratá.
De senki nem hallá,
Hej, csak egy molnár legény
Malomból siratá.
BODÓ MARIS.
Bodó Maris
patyolatja,
Hábor Miska lobogtatja,
De mind addig lobogtatja,
A farsangon haza kapja,
A farsangon haza kapja.
Hábor Miska lobogtatja,
De mind addig lobogtatja,
A farsangon haza kapja,
A farsangon haza kapja.
Harangoznak,
harangoznak,
De nem délre harangoznak,
Szőke piros leányt hoznak,
Az elébe harangoznak,
Az elébe harangoznak.
De nem délre harangoznak,
Szőke piros leányt hoznak,
Az elébe harangoznak,
Az elébe harangoznak.
AZ ELKÉSETT ESKÜVŐ.
Felment a pap
pördikálni,
Szegény legényt kihirdetni.
Sötét az éjtszaka,
Babám kisérj el haza.
Szegény legényt kihirdetni.
Sötét az éjtszaka,
Babám kisérj el haza.
Szegény legényt
kihirdetni,
Barna kis lányt esküdtetni.
Sötét az – sat.
Barna kis lányt esküdtetni.
Sötét az – sat.
Alig várták a
bemenést,
A templombul a kigyüvést.
Sötét az – sat.
A templombul a kigyüvést.
Sötét az – sat.
KOZMA PISTA.
Jaj de rideg az egri vár
szobája!
Kozma Pista vagyon abba bezárva;
Kilencz golyó járta átal a testét:
Szánja-bánja elkövetett esöttét.
Kozma Pista vagyon abba bezárva;
Kilencz golyó járta átal a testét:
Szánja-bánja elkövetett esöttét.
Szomorufüz hajlik az
ablaktyára:
Talán az is Kozma Pistát sajnálja;
Kis madár is azt csevögi az ágon:
Pista, én is szabadulásod várom.
Talán az is Kozma Pistát sajnálja;
Kis madár is azt csevögi az ágon:
Pista, én is szabadulásod várom.
– Ne várd, ne várd az én
szabadulásom,
Inkább várjad az én gyászos halálom;
Nincsen pardon az én bünös fejemnek,
Jó éjtszakát mondok én az életnek!
Inkább várjad az én gyászos halálom;
Nincsen pardon az én bünös fejemnek,
Jó éjtszakát mondok én az életnek!
A MEGVERT KOMA.
Ha bemegyek, ha bemegyek a
csárdába borinnya,
Én utánam, én utánam ne járjon senki sirnya!
Ha betörik az én árva fejemet,
Ne mosogasd az én véres kendőmet.
Én utánam, én utánam ne járjon senki sirnya!
Ha betörik az én árva fejemet,
Ne mosogasd az én véres kendőmet.
Hiába is mosogatnád az én
véres kendőmet,
Hiába is kötögetnéd szegény árva fejemet;
Meglátszik a botja helye az én köröszt komámnak
Hej de csufja lettem én a világnak!
Hiába is kötögetnéd szegény árva fejemet;
Meglátszik a botja helye az én köröszt komámnak
Hej de csufja lettem én a világnak!
A MEGCSALT LEÁNY.
Egy asszonynak vagyon három
lánya:
Kettőnek van kivarrott szoknyája,
Harmadiknak szép ringó bölcseje,
Abba’ fekszik szép fattyú-gyermeke.
Kettőnek van kivarrott szoknyája,
Harmadiknak szép ringó bölcseje,
Abba’ fekszik szép fattyú-gyermeke.
A lábával el is
ringatgatja,
A szájával el is csicsigatja:
«Hejli, hujli, csicsijja babája,
Szerelemből jöttél a világra…»
A szájával el is csicsigatja:
«Hejli, hujli, csicsijja babája,
Szerelemből jöttél a világra…»
«Lányok, lányok, rólam
tanuljatok:
A legénynek csókot ne adjatok;
Mer’ az a csók nem esik hiába –
Könnyed csordul a bölcső gombjára.»
A legénynek csókot ne adjatok;
Mer’ az a csók nem esik hiába –
Könnyed csordul a bölcső gombjára.»
KATÓ.
«Sok jó estét, Kató
fiam!»
«Adjon isten, szivem uram!»
«Adjon isten, szivem uram!»
«Magas az ágy, Kató
fiam.»
«Fölvetettem, szivem uram.»
«Fölvetettem, szivem uram.»
«Mozog az ágy, Kató
fiam.»
«Egér van benn, szivem uram.»
«Egér van benn, szivem uram.»
Elvágta a Kató
nyakát,
Árván hagyta Jancsi fiát.
Árván hagyta Jancsi fiát.
A BETYÁR SZERETŐJE.
Ennek a kis lánynak nincs
babája,
Pandur-káplár jár az udvarára.
«Pandur-káplár jöjjön be,
Magam vagyok idebe
A szobába.»
Pandur-káplár jár az udvarára.
«Pandur-káplár jöjjön be,
Magam vagyok idebe
A szobába.»
SOBRI JÓZSI.
Sobri Józsi a
pinczében,
Kalamáris a kezében,
Csak azt irja levelében:
Porkolábné az ölében.
Kalamáris a kezében,
Csak azt irja levelében:
Porkolábné az ölében.
Porkolábné
aranybárány,
Aranybetű van a vállán;
A ki aztat elolvassa,
Sobri Józsi neve rajta.
Aranybetű van a vállán;
A ki aztat elolvassa,
Sobri Józsi neve rajta.
Porkolábné
fejketeje,
Aranycsipke az eleje;
Az sem az ő pénze ára:
Sobri Józsi vette rája.
Aranycsipke az eleje;
Az sem az ő pénze ára:
Sobri Józsi vette rája.
Sobri Józsi kaszát
lopott,
Abból sarkantyút vágatott;
– Udvaromban meg ne pendítsd,
Bús szivemet ne szomorítsd!
Abból sarkantyút vágatott;
– Udvaromban meg ne pendítsd,
Bús szivemet ne szomorítsd!
MIT SIRSZ?
«Mit sirsz, mit keseregsz,
édes feleségem?
Van nékem jószágom, sok szép gazdaságom,
Sok szép gazdaságom, szép szántóföldeim,
Szép szántóföldeim, jó termő szőleim,
Jó termő szőleim, három gulya marhám,
Három gulya marhám, négy szép hintós lovam,
Négy szép hintós lovam, kőből rakott váram,
Kőből rakott váram, szép eladó lányom!»
««Verje meg az Isten sok szép gazdaságod,
Hordja el az árvíz szép szántóföldeid,
Jégeső verje el jó termő szőleid;
A menykő csapja meg négy szép hintós lovad,
A dög eméssze meg három gulya marhád,
Szakadjon hegyibéd kőből rakott várad,
Magam se érjem meg a holnapi napot:
Hogyha nincsen néked ifjú legénységed!»»
Van nékem jószágom, sok szép gazdaságom,
Sok szép gazdaságom, szép szántóföldeim,
Szép szántóföldeim, jó termő szőleim,
Jó termő szőleim, három gulya marhám,
Három gulya marhám, négy szép hintós lovam,
Négy szép hintós lovam, kőből rakott váram,
Kőből rakott váram, szép eladó lányom!»
««Verje meg az Isten sok szép gazdaságod,
Hordja el az árvíz szép szántóföldeid,
Jégeső verje el jó termő szőleid;
A menykő csapja meg négy szép hintós lovad,
A dög eméssze meg három gulya marhád,
Szakadjon hegyibéd kőből rakott várad,
Magam se érjem meg a holnapi napot:
Hogyha nincsen néked ifjú legénységed!»»
A THURYNÉ LÁNYA.
Eresz alatt csicsereg a
fecske,
Párját híjja minden áldott este,
Párja elszállt messzi, messzi tájra,
Levelet vitt Talián országba.
Párját híjja minden áldott este,
Párja elszállt messzi, messzi tájra,
Levelet vitt Talián országba.
Éjfél után hármat ver az
óra,
– Szép virágszál, gyüjj ki csak egy szóra!
Vendéged gyütt messzi, messzi tájról,
Barna legény Talián országból.
– Szép virágszál, gyüjj ki csak egy szóra!
Vendéged gyütt messzi, messzi tájról,
Barna legény Talián országból.
– Barna legény, jaj be későn
gyüttél,
Jaj de nagyon hamar árva löttél!
A menyasszony vár má’ réges-régen,
Fehér ágyon kiterítve szépen.
Jaj de nagyon hamar árva löttél!
A menyasszony vár má’ réges-régen,
Fehér ágyon kiterítve szépen.
Megkondult a halotti
gyászének,
Összeomlott a kis fecskefészek;
Omlik-bomlik a Thuryné háza,
Rég elhervadt szép eladó lánya!
Összeomlott a kis fecskefészek;
Omlik-bomlik a Thuryné háza,
Rég elhervadt szép eladó lánya!
AZ ÚR JÉZUS-KRISZTUSRÓL.
(Krisztus-monda.)
Mikor az Úr Jézus ezen a
földön járt,
Elment Jeruzsálembe s ott szállást nem talált.
Bement egy házba, vendégfogadóba:
Elment Jeruzsálembe s ott szállást nem talált.
Bement egy házba, vendégfogadóba:
«Adj Isten jó estét, neked
édes Uram!
Adhatnál-e szállást a Jézus-Krisztusnak,
Az ő érdeméért, kinszenvedéséért?»
Adhatnál-e szállást a Jézus-Krisztusnak,
Az ő érdeméért, kinszenvedéséért?»
«Nem adhatok, szegény, mert
sok vendégem lesz,
Majd azok belőled majd csúfot űznének
A Jézus-Krisztusnak az ő érdeméért,
Kinszenvedéséért.»
Majd azok belőled majd csúfot űznének
A Jézus-Krisztusnak az ő érdeméért,
Kinszenvedéséért.»
«Menj el Péter, menj el a
város végére,
Ott lakik egy szegény özvegyasszony.»
Ott lakik egy szegény özvegyasszony.»
«Adj’ Isten jó estét, Veronika
asszony!
Adhatnál-e szállást a Jézus Krisztusnak,
Az ő érdeméért, kinszenvedéséért?»
Adhatnál-e szállást a Jézus Krisztusnak,
Az ő érdeméért, kinszenvedéséért?»
«Van énnekem házam, három
vetett ágyam,
A legszebbikébe lefektetem Jézust.»
A legszebbikébe lefektetem Jézust.»
Fejénél fölkelt ragyogó
napvilág,
Lábánál fölkelt tündöklő holdvilág…
Lábánál fölkelt tündöklő holdvilág…
NÉPBALLADÁK
HÁROM ÁRVA.
Temetőnek
bánatfája,
Az alatt sir három árva.
Az alatt sir három árva.
«Kelj föl, kelj föl, édes
anyám,
Lerongyollott az én ruhám!»
Lerongyollott az én ruhám!»
– Nem kelhetek, édes
lányom,
Szanaszét van minden csontom.
Szanaszét van minden csontom.
«Kelj föl, kelj föl, édes
anyám,
Szennyes az én ingem, gatyám.»
Szennyes az én ingem, gatyám.»
– Édes fiam, nem
kelhetek,
Megszítta föld a testemet.
Megszítta föld a testemet.
«Kelj föl, kelj föl, édes
anyám,
Ugy vágyom a csókod után!»
Ugy vágyom a csókod után!»
– Nem kelhetek, lelkem
ága,
Koporsóba vagyok zárva.
Koporsóba vagyok zárva.
«Ki visel majd gondot mi
ránk?
Kelj föl, kelj föl, édes anyánk!»
Kelj föl, kelj föl, édes anyánk!»
– Vagyon nektek
mostohátok,
A ki gondot visel rátok.
A ki gondot visel rátok.
«Mikor fehért ad
hátunkra:
Vérrel virágzik az alja.»
Vérrel virágzik az alja.»
«Mikor kenyért ád a
kézbe:
Hét ördög ül a szemébe.»
Hét ördög ül a szemébe.»
A KIRÁLYFI.
Egyszer egy
királyfi
Mit gondolt magában,
Egy bohó királyfi
Mit gondolt magában?
Lehányta magáról
Királyi ruháját,
Egy bohó királyfi
Királyi ruháját.
Rávette helyette
A kocsis gunyáját,
A bohó királyfi
A kocsis gunyáját.
Elindult megkérni
Szegény ember lányát –
Szegény kocsis legény
Szegény ember lányát.
Adj isten jó napot,
Szegény ember lánya!
Be szabad-e gyünnöm.
Szegény ember lánya?
Fogadj isten kendnek,
Szegény kocsis legény,
Hozta isten, hozta,
Szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
Nálunk kanapéra,
Szegény kocsis legény
Nálunk kanapéra.
Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leüljek,
Nem érek én arra,
Hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem:
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Szegény ember lánya,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Elmegyek én kendhez,
Szegény kocsis legény.
Illik kend én hozzám,
Szegény kocsis legény!
Akkor a királyfi
Mit gondolt magában,
Trallala, trallala,
Mit gondolt magában?
Elindult megkérni
Gazdag bíró lányát,
Trallala, trallala,
Gazdag bíró lányát.
Adj isten jó napot
Gazdag bíró lánya,
Trallala, trallala,
Gazdag bíró lánya!
Fogadj isten kendnek,
Szegény kocsis legény,
Trallala, trallala,
Szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
Nálunk a – lóczára,
Trallala, trallala,
Nálunk a – lóczára!
De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Trallala, trallala,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Gazdag leány vagyok,
Gazdag legényt várok,
Trallala, trallala,
Gazdag legényt várok!
Akkor a királyfi
Mit gondolt magában,
A bohó királyfi
Mit gondolt magában?
Lehányta magáról
A kocsisi gunyát,
Rávette helyette
A királyi pompát.
Elindult megkérni
Gazdag bíró lányát;
Be szabad-e gyünnöm,
Gazdag bíró lánya?
Hozta isten, hozta,
Fényes királyurfi,
Trallala, trallala,
Fényes királyurfi!
Üljön le hát nálunk
Selyem kanapéra,
Trallala, trallala,
Selyem kanapéra.
De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek;
Hanem azért jöttem:
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Gazdag bíró lánya,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Elmegyek én kendhez
Fényes királyurfi,
Illik kend én hozzám,
Fényes királyurfi!
Nem kellesz énnékem.
Gazdag bíró lánya…
Kell nékem, kell nékem
Szegény ember lánya!
Mit gondolt magában,
Egy bohó királyfi
Mit gondolt magában?
Lehányta magáról
Királyi ruháját,
Egy bohó királyfi
Királyi ruháját.
Rávette helyette
A kocsis gunyáját,
A bohó királyfi
A kocsis gunyáját.
Elindult megkérni
Szegény ember lányát –
Szegény kocsis legény
Szegény ember lányát.
Adj isten jó napot,
Szegény ember lánya!
Be szabad-e gyünnöm.
Szegény ember lánya?
Fogadj isten kendnek,
Szegény kocsis legény,
Hozta isten, hozta,
Szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
Nálunk kanapéra,
Szegény kocsis legény
Nálunk kanapéra.
Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leüljek,
Nem érek én arra,
Hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem:
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Szegény ember lánya,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Elmegyek én kendhez,
Szegény kocsis legény.
Illik kend én hozzám,
Szegény kocsis legény!
Akkor a királyfi
Mit gondolt magában,
Trallala, trallala,
Mit gondolt magában?
Elindult megkérni
Gazdag bíró lányát,
Trallala, trallala,
Gazdag bíró lányát.
Adj isten jó napot
Gazdag bíró lánya,
Trallala, trallala,
Gazdag bíró lánya!
Fogadj isten kendnek,
Szegény kocsis legény,
Trallala, trallala,
Szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
Nálunk a – lóczára,
Trallala, trallala,
Nálunk a – lóczára!
De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Trallala, trallala,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Gazdag leány vagyok,
Gazdag legényt várok,
Trallala, trallala,
Gazdag legényt várok!
Akkor a királyfi
Mit gondolt magában,
A bohó királyfi
Mit gondolt magában?
Lehányta magáról
A kocsisi gunyát,
Rávette helyette
A királyi pompát.
Elindult megkérni
Gazdag bíró lányát;
Be szabad-e gyünnöm,
Gazdag bíró lánya?
Hozta isten, hozta,
Fényes királyurfi,
Trallala, trallala,
Fényes királyurfi!
Üljön le hát nálunk
Selyem kanapéra,
Trallala, trallala,
Selyem kanapéra.
De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek;
Hanem azért jöttem:
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Gazdag bíró lánya,
Jösz-e hozzám, vagy sem?
Elmegyek én kendhez
Fényes királyurfi,
Illik kend én hozzám,
Fényes királyurfi!
Nem kellesz énnékem.
Gazdag bíró lánya…
Kell nékem, kell nékem
Szegény ember lánya!
GYÖNGYVÁRI KATICZA.
„Istenem,
istenem!
Ugyan mi lelt engem?
Három rőf pántlika
Körül nem ér engem;
Eddig egyet vettem,
Bokorra kötöttem,
De már hármat vettem:
Bokrot nem köthettem.“
Ugyan mi lelt engem?
Három rőf pántlika
Körül nem ér engem;
Eddig egyet vettem,
Bokorra kötöttem,
De már hármat vettem:
Bokrot nem köthettem.“
‚Lányom, édes
lányom,
Gyöngyvári Katiczám!
Hogy’ van a te ruhád?!
Elől rövidedik,
Hátul hosszabbodik.‘
Gyöngyvári Katiczám!
Hogy’ van a te ruhád?!
Elől rövidedik,
Hátul hosszabbodik.‘
„Anyám, édes
anyám,
Kedves édes anyám!
Szabó nem jól szabta,
Varró nem jól varrta.“
Kedves édes anyám!
Szabó nem jól szabta,
Varró nem jól varrta.“
‚Lányom, édes
lányom.
Gyöngyvári Katiczám!
Szabó is jól szabta,
Varró is jól varrta…
Verje meg az isten
A te roszvoltodat!‘
Gyöngyvári Katiczám!
Szabó is jól szabta,
Varró is jól varrta…
Verje meg az isten
A te roszvoltodat!‘
„Anyám, édes
anyám,
Kedves édes anyám!
A ki a nagy hétben
Hétszer megkéretett:
Attól van énnekem
Hét hónapos terhem!“
Kedves édes anyám!
A ki a nagy hétben
Hétszer megkéretett:
Attól van énnekem
Hét hónapos terhem!“
‚Lányom, édes
lányom
De nagy szajha lettél,
Engem a házamba’
Megszégyenitettél…
Vigyétek, vigyétek,
Katonák, vigyétek!
Mélységes tömlöczöm
Mélyére tegyétek!‘…
De nagy szajha lettél,
Engem a házamba’
Megszégyenitettél…
Vigyétek, vigyétek,
Katonák, vigyétek!
Mélységes tömlöczöm
Mélyére tegyétek!‘…
‚Lányom, édes
lányom
Gyöngyvári Katiczám,
Ugyan mit álmodtál
E hosszu éjtszakán?‘
Gyöngyvári Katiczám,
Ugyan mit álmodtál
E hosszu éjtszakán?‘
„Az én sárga
keztyüm
Az én kezemen volt,
Az én piros czipőm
Az én lábamon volt.“
Az én kezemen volt,
Az én piros czipőm
Az én lábamon volt.“
‚Lányom, édes
lányom,
Gyöngyvári Katiczám!
A te sárga keztyűd:
Lesz a kimulásod,
A te piros czipőd
Lesz a vérontásod!‘
Gyöngyvári Katiczám!
A te sárga keztyűd:
Lesz a kimulásod,
A te piros czipőd
Lesz a vérontásod!‘
«Engedjetek
egyet:
Hadd irok levelet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Az én hüvelyk újjam
Az én iró pennám,
Az én könnyhullásom
Az én iró tentám. –
Hollóm, édes hollóm
Vidd el levelemet,
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!»
Hadd irok levelet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Az én hüvelyk újjam
Az én iró pennám,
Az én könnyhullásom
Az én iró tentám. –
Hollóm, édes hollóm
Vidd el levelemet,
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!»
A hollótúl ne
küld,
Mert a holló olyan:
A hol dögöt talál,
Ott mindenütt leszáll.
Mert a holló olyan:
A hol dögöt talál,
Ott mindenütt leszáll.
«Szarkám, édes
szarkám.
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!»
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!»
A szarkától se
küld,
Mert a szarka csacska,
Titkos verseidet
Nem igen tagadja.
Mert a szarka csacska,
Titkos verseidet
Nem igen tagadja.
«Fecském, édes
fecském,
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Ha útban találod:
Tedd a jobb vállára,
Ha otthon találod:
Tedd a tányérjára!»…
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Ha útban találod:
Tedd a jobb vállára,
Ha otthon találod:
Tedd a tányérjára!»…