SZŐCS MARCSA.
Este van, este van, hatot üt
az óra,
Minden asszony, leány, készül a fonóba;
Szegény Szőcs Marcsa is elindul magába’
Először megütik, leesett a hidra,
Másodszor megütik, elállott a szava,
Harmadszor megütik, véres volt a foka,
A kis balta foka.
«Kérlek rózsám, kérlek, kérlek az egekre,
Egy-két szavaimat vedd be a füledbe:
Szerelmes szivemnek gyémántos Marisa,
Mért levél, mért levél másnak hites társa,
Szivemnek gyilkosa?»
Zilahi Pistának nem kell a bokréta,
Szegény Szőcs Marcsának ő volt a gyilkosa.
«Vérem a vérével egy patakot mosson,
Testem a testével egy sirban nyugodjon,
Egy sirban nyugodjon!»
A torjai rétet körülfogta a köd,
Pistára, Marcsára most huzzák a földöt,
Főtül való fája ki vagyon rovázva,
Fekete pántlika van reá csukrozva.
Szépen rá csukrozva.
A torjai templom körül van árkolva,
Két szál szép rozmarin van belé plántálva,
Öntözzétek lyányok, hogy el ne hervadjon,
Szeretőtök szive meg ne háborodjon,
Meg ne háborodjon.
Minden asszony, leány, készül a fonóba;
Szegény Szőcs Marcsa is elindul magába’
Először megütik, leesett a hidra,
Másodszor megütik, elállott a szava,
Harmadszor megütik, véres volt a foka,
A kis balta foka.
«Kérlek rózsám, kérlek, kérlek az egekre,
Egy-két szavaimat vedd be a füledbe:
Szerelmes szivemnek gyémántos Marisa,
Mért levél, mért levél másnak hites társa,
Szivemnek gyilkosa?»
Zilahi Pistának nem kell a bokréta,
Szegény Szőcs Marcsának ő volt a gyilkosa.
«Vérem a vérével egy patakot mosson,
Testem a testével egy sirban nyugodjon,
Egy sirban nyugodjon!»
A torjai rétet körülfogta a köd,
Pistára, Marcsára most huzzák a földöt,
Főtül való fája ki vagyon rovázva,
Fekete pántlika van reá csukrozva.
Szépen rá csukrozva.
A torjai templom körül van árkolva,
Két szál szép rozmarin van belé plántálva,
Öntözzétek lyányok, hogy el ne hervadjon,
Szeretőtök szive meg ne háborodjon,
Meg ne háborodjon.
SZŐCS MÁRI.
(Változat.)
O de hideg, nedves
idő!
Hó esik-e, vagy az eső?
Hó sem esik, eső sem hull,
Az én kedvem csak elborul.
«Elmenek én, édes anyám,
Elteszi-e a vacsorám?»
– El is teszem a vacsorád.
Éjféltájig várok is rád.
Hó esik-e, vagy az eső?
Hó sem esik, eső sem hull,
Az én kedvem csak elborul.
«Elmenek én, édes anyám,
Elteszi-e a vacsorám?»
– El is teszem a vacsorád.
Éjféltájig várok is rád.
Este, este hét az
óra,
Szőcs Mári megy a fonóba,
Azért megyen a fonóba,
Hogy fonjon szemborítóra.
Szőcs Mári megy a fonóba,
Azért megyen a fonóba,
Hogy fonjon szemborítóra.
«Máris, Máris, te vagy-e
az?
Olyan könnyen hova ballagsz?
Elbucsuztál az anyádtól,
Szülő, növelő dajkádtól?»
«Elbúcsuztam, kérve jöttem,
Szivességét megköszöntem;
El is teszi a vacsorám,
Várni is fog éjfélig rám.»
Olyan könnyen hova ballagsz?
Elbucsuztál az anyádtól,
Szülő, növelő dajkádtól?»
«Elbúcsuztam, kérve jöttem,
Szivességét megköszöntem;
El is teszi a vacsorám,
Várni is fog éjfélig rám.»
«Reád ugyan hiába
vár,
Enyimnek kell lenned immár;
Ne siess úgy a fonóba,
Állj meg, állj meg csak egy szóra!»
«Egy szóra sem állhatok meg,
Mert a tied nem lehetek.
Egy szó annyi legyen, mint száz
Énutánam hiába vársz.»
Enyimnek kell lenned immár;
Ne siess úgy a fonóba,
Állj meg, állj meg csak egy szóra!»
«Egy szóra sem állhatok meg,
Mert a tied nem lehetek.
Egy szó annyi legyen, mint száz
Énutánam hiába vársz.»
Este, este, tiz az
óra,
Piros vér hull a friss hóra.
Odavan a Szőcsné lánya,
Jaj de hideg a párnája.
Piros vér hull a friss hóra.
Odavan a Szőcsné lánya,
Jaj de hideg a párnája.
«Lányom, lányom, édes
lányom!
Elhervasztott virágszálom,
Te elmentél a fonóba,
Hogy fonjál szemborítóra.»
Elhervasztott virágszálom,
Te elmentél a fonóba,
Hogy fonjál szemborítóra.»
«Csillag voltam,
lefutottam,
Rózsa voltam, elhullottam.
Az én éltem kimulása
Egész falu busulása.
A leányok hófehérbe,
A legények feketébe.
Ugy visznek a menyegzőre,
A nagy-kendi temetőbe;
Ott van az én ágyam vetve,
Ott leszek én eltemetve.»
Rózsa voltam, elhullottam.
Az én éltem kimulása
Egész falu busulása.
A leányok hófehérbe,
A legények feketébe.
Ugy visznek a menyegzőre,
A nagy-kendi temetőbe;
Ott van az én ágyam vetve,
Ott leszek én eltemetve.»
VILÁGSZÉP ERZSIKE.
Kiment a kisasszony arany
székre ülni,
Aranyszékre ülni, arany inget varrni.
Feltette a lábát egy kis arany székre,
S egy pár arany gyürű csördült az ölébe.
Aranyszékre ülni, arany inget varrni.
Feltette a lábát egy kis arany székre,
S egy pár arany gyürű csördült az ölébe.
Anyám, anyám, anyám, mi annak
a jele,
Egy pár arany gyürü csördült az ölembe?
«Lányom, édes lányom, az annak a jele,
Örökös urfinak adtalak kezébe.»
Egy pár arany gyürü csördült az ölembe?
«Lányom, édes lányom, az annak a jele,
Örökös urfinak adtalak kezébe.»
Anyám, anyám, anyám, minek
adott annak,
Inkább adott volna egy pujkapásztornak!…
Inasom, inasom, kezem táplálója,
Eredj föl a hegyre, ama nagy toronyba!
Inkább adott volna egy pujkapásztornak!…
Inasom, inasom, kezem táplálója,
Eredj föl a hegyre, ama nagy toronyba!
Nézz széjjel, nézz széjjel a
bécsi pusztába,
Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit!?
«Kisasszony, kisasszony, nem látok én senkit,
Nem látok én senkit, nem látok én semmit.»
Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit!?
«Kisasszony, kisasszony, nem látok én senkit,
Nem látok én senkit, nem látok én semmit.»
Pujkáim, pujkáim, kezem
nevelési,
Földre boruljatok, engem sirassatok,
Ruháim, ruháim, testem táplálói,
Szegről lehulljatok, engem sirassatok!
Földre boruljatok, engem sirassatok,
Ruháim, ruháim, testem táplálói,
Szegről lehulljatok, engem sirassatok!
Inasom, inasom, kezem
táplálója,
Eredj fel a hegyre, ama nagy toronyba;
Nézz széjjel, nézz széjjel a bécsi pusztába’,
Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit?
Eredj fel a hegyre, ama nagy toronyba;
Nézz széjjel, nézz széjjel a bécsi pusztába’,
Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit?
«Kisasszony, kisasszony, látok
már valakit,
Tizenkét kocsival, negyven szolgáival.»
Bárcsak Isten adná, mig ide jönnének,
Mig ide jönnének, ki is teritnének!
Tizenkét kocsival, negyven szolgáival.»
Bárcsak Isten adná, mig ide jönnének,
Mig ide jönnének, ki is teritnének!
– Jó napot, jó napot,
ismeretlen anyám!
Hol vagyon, hol vagyon Erzsébet szép mátkám?
«Elment ő a kertbe virágot szaggatni,
Bokrétát kötözni, urfiaknak adni.»
Hol vagyon, hol vagyon Erzsébet szép mátkám?
«Elment ő a kertbe virágot szaggatni,
Bokrétát kötözni, urfiaknak adni.»
– Nincsen ott sehol se,
ismeretlen anyám,
Hol van hát, hol van hát Erzsébet szép mátkám?
«Mit türöm, tagadom, már ki kell vallanom.
A nagy ebédlőben ki is van teritve…»
Hol van hát, hol van hát Erzsébet szép mátkám?
«Mit türöm, tagadom, már ki kell vallanom.
A nagy ebédlőben ki is van teritve…»
Csináltatsz-e nekem valami
koporsót?
– Csináltatok, rózsám, márványkő koporsót,
Behuzatod-e majd valami vászonnal?
– Behuzatom, rózsám, fekete fátyollal!
– Csináltatok, rózsám, márványkő koporsót,
Behuzatod-e majd valami vászonnal?
– Behuzatom, rózsám, fekete fátyollal!
Kivereted-e hát valami
szögekkel?
– Kiveretem, rózsám, aranynyal, ezüsttel!
Kivitetsz-e vajjon valami czigánynyal?
– Kivitetlek, rózsám, királyurfiakkal!
– Kiveretem, rózsám, aranynyal, ezüsttel!
Kivitetsz-e vajjon valami czigánynyal?
– Kivitetlek, rózsám, királyurfiakkal!
Meghuzatod-e majd a hármas
harangot?
– Meghuzatom, rózsám, mind a tizenhatot!
Kikisérsz-e rózsám, hacsak a kapuig?
– Kikisérlek, rózsám, a nyugodalomig!
– Meghuzatom, rózsám, mind a tizenhatot!
Kikisérsz-e rózsám, hacsak a kapuig?
– Kikisérlek, rózsám, a nyugodalomig!
AZ ÁSPIS KIGYÓ.
Lehajtám fejemet
Csipke bokor alá,
S kebelembe bujék
Egy nagy áspis kigyó.
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.
Csipke bokor alá,
S kebelembe bujék
Egy nagy áspis kigyó.
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.
«Vedd ki, apám, vedd
ki,
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.»
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.»
«Inkább elleszek
én
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül
Eridj az anyádhoz,
Majd talán kiveszi.»
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül
Eridj az anyádhoz,
Majd talán kiveszi.»
«Vedd ki, anyám, vedd
ki,
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.»
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakitja.»
«Inkább ellennék
én
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj a bátyádhoz,
Majd talán kiveszi.»
Az egy fiam nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj a bátyádhoz,
Majd talán kiveszi.»
«Vedd ki, bátyám, vedd
ki,
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót,
Szivem szorongatja stb.»
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót,
Szivem szorongatja stb.»
«Inkább elleszek
én
Az egy öcsém nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az ángyodhoz,
Majd talán kiveszi.»
Az egy öcsém nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az ángyodhoz,
Majd talán kiveszi.»
«Vedd ki ángyom, vedd
ki,
Kebelembe bújót stb.»
«Inkább elleszek én
Kisebb uram nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az öcsédhez,
Majd talán kiveszi.»
Kebelembe bújót stb.»
«Inkább elleszek én
Kisebb uram nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj az öcsédhez,
Majd talán kiveszi.»
«Inkább elleszek
én
Az egy bátyám nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj a rózsádhoz,
Majd talán kiveszi.»
Az egy bátyám nélkül,
Mint hogy már ellennék
Az egy kezem nélkül.
Eridj a rózsádhoz,
Majd talán kiveszi.»
«Vedd ki, rózsám, vedd
ki
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakítja.»
Kebelembe bújót,
Kebelembe bújót,
A nagy áspis kigyót!
Szivem szorongatja,
Piros vérem szíjja,
Gyenge derekamat
Majd átalszakítja.»
«Inkább elleszek
én
Az egy kezem nélkül,
Mintsem én ellennék
A galambom nélkül.»
Az egy kezem nélkül,
Mintsem én ellennék
A galambom nélkül.»
SZÉP ÖRZSÉBET.
«Lányom, édes
lányom,
Szép Örzsébet lányom,
Talán nem is tudod,
Hogy férjhez adtalak?»
Szép Örzsébet lányom,
Talán nem is tudod,
Hogy férjhez adtalak?»
«Anyám, édes
anyám,
Kedves szülő dajkám,
Milyen az, milyen az,
Kinek oda-adtál?»
Kedves szülő dajkám,
Milyen az, milyen az,
Kinek oda-adtál?»
Olyan az, olyan
az,
Mint a fehér hattyu,
Annál is fehérebb,
Mint az bárány gyapju!»
Mint a fehér hattyu,
Annál is fehérebb,
Mint az bárány gyapju!»
«Hol vagyon, hol
vagyon,
Én jegybeli mátkám?»
– Ékes kamarában
Csinosítja magát!
Én jegybeli mátkám?»
– Ékes kamarában
Csinosítja magát!
«Anyám, édes
anyám,
Kedves szülő dajkám,
Nem olyan, nem olyan,
Amilyennek mondtad!»
Kedves szülő dajkám,
Nem olyan, nem olyan,
Amilyennek mondtad!»
«Jó napot, jó
napot,
Én jegybeli mátkám!»
– Hozta isten, hozta
Kedves vőlegényem!
Én jegybeli mátkám!»
– Hozta isten, hozta
Kedves vőlegényem!
Azonnal felkapja
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
«Ne vigy már oly
nagyon
Kedves vőlegényem!
Szép fehér harisnyám
Térdig vérben úszik.»
Kedves vőlegényem!
Szép fehér harisnyám
Térdig vérben úszik.»
Annál jobban
hajtja,
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
Annál jobban
hajtja,
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
«Ne vigy már oly
nagyon
Kedves vőlegényem,
Szép piros pántlikám
Nyakig vérben van már.»
Kedves vőlegényem,
Szép piros pántlikám
Nyakig vérben van már.»
Annál jobban
hajtja,
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
«Ne vigy már oly
nagyon
Én jegybeli mátkám,
Megjeged a vérem
Mindjárt szörnyet halok!»
Én jegybeli mátkám,
Megjeged a vérem
Mindjárt szörnyet halok!»
Annál jobban
hajtja,
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
Kengyelbe szorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokról bokrokra.
«Fiam, édes fiam,
Kedves, édes fiam,
Mi’ menyasszonyt hoztál
Hogy nem szól én hozzám?
Se kezit nem nyujtja,
Se szavát nem adja.»
Kedves, édes fiam,
Mi’ menyasszonyt hoztál
Hogy nem szól én hozzám?
Se kezit nem nyujtja,
Se szavát nem adja.»
«Menyem, édes
menyem,
Szép Örzsébet menyem,
Nem is ismertelek,
Mégis szerettelek.
Szép Örzsébet menyem,
Nem is ismertelek,
Mégis szerettelek.
Sok szép
vendégeim
Gyászba öltöztetted,
Fiamat, magamat
Megkeserítetted!»
Gyászba öltöztetted,
Fiamat, magamat
Megkeserítetted!»
HALÁLTÁNCZ.
Tánczolnak,
tánczolnak
A sári legények
A sári ivóba.
Köztük van, köztük van
Darvas Kis Kelemen.
Nem eszik, nem iszik,
Sem a tánczba nem áll.
A sári legények
A sári ivóba.
Köztük van, köztük van
Darvas Kis Kelemen.
Nem eszik, nem iszik,
Sem a tánczba nem áll.
Elmentek,
elmentek
A sári legények
Sári birónéhoz,
Sallai Katához.
– Jó napot, jó napot,
Jó sári biróné,
Eljöttünk, eljöttünk
Sári birónéhoz,
Sallai Katához.
– Anyám, édes anyám,
Gazdag édes anyám,
Hozza be hát nekem
Azt a báli ruhám!
Aranyfejű pártám,
Kis kamuka szoknyám,
Keskeny talpu csizmám!
A sári legények
Sári birónéhoz,
Sallai Katához.
– Jó napot, jó napot,
Jó sári biróné,
Eljöttünk, eljöttünk
Sári birónéhoz,
Sallai Katához.
– Anyám, édes anyám,
Gazdag édes anyám,
Hozza be hát nekem
Azt a báli ruhám!
Aranyfejű pártám,
Kis kamuka szoknyám,
Keskeny talpu csizmám!
Elmentek,
elmentek
A sári legények
A sári ivóba.
– Gyere hát tánczolni
Sári biró lánya
Sallai szép Kata!
– Nem menek, nem menek
Darvas Kis Kelemen,
Piszkos a te ruhád,
Szennyes leszek tőle.
– Másodszor is mondom,
Gyere hát tánczolni
Sári biró lánya
Sallai szép Kata!
– Nem menek, nem menek,
Darvas Kis Kelemen,
Piszkos a te ruhád,
Szennyes leszek tőle.
A sári legények
A sári ivóba.
– Gyere hát tánczolni
Sári biró lánya
Sallai szép Kata!
– Nem menek, nem menek
Darvas Kis Kelemen,
Piszkos a te ruhád,
Szennyes leszek tőle.
– Másodszor is mondom,
Gyere hát tánczolni
Sári biró lánya
Sallai szép Kata!
– Nem menek, nem menek,
Darvas Kis Kelemen,
Piszkos a te ruhád,
Szennyes leszek tőle.
– Anyám, édes
anyám,
Hozza be hát nekem
Azt a báli ruhám!
A selyem kalapom,
A bársony kabátom;
A zsebit rakja meg
Aranynyal, ezüsttel.
Most harmadszor mondom,
Gyere hát tánczolni
Sári bíró lánya,
Sallai szép Kata!
Csufot tettél rajtam,
Csufot teszek rajtad!
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha este meghuzod,
Reggel legyen vége,
Ha reggel meghuzod,
Este legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen!
Aranyfejü pártám
A fejembe dagadt.
– Dehogy eresztelek!
Hétszer kérettelek,
Ha nekem nem adtak,
Másnak se adjanak!
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha reggel meghuzod,
Este legyen vége,
Ha este meghuzod
Reggel legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen!
Kis kamuka szoknyám
Derekamra dagadt.
– Dehogy eresztelek!
Hétszer kérettelek,
Ha nekem nem adtak
Másnak se adjanak.
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha reggel meghuzod
Este legyen vége,
Ha este meghuzod
Reggel legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen,
Vékony talpu csizmám
Teli aludt vérrel!
– Dehogy eresztelek!
Hétszer kérettelek,
Ha nekem nem adtak
Másnak se adjanak.
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha reggel meghuzod
Este legyen vége,
Ha este meghuzod
Reggel legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen!
Jaj, már oda vagyok,
Mindjárt szörnyet halok.
Fogjatok meg engem
Jó lány pajtásnéim!
Vigyetek el engem
Sári birónéhoz,
Az édes anyámhoz.
Nyisd ki anyám, nyisd ki
Leveles kapudat,
Vesd meg nekem, vesd meg
A fekvő ágyamat,
Keresd is ki nékem
A haló ruhámat!
Hozza be hát nekem
Azt a báli ruhám!
A selyem kalapom,
A bársony kabátom;
A zsebit rakja meg
Aranynyal, ezüsttel.
Most harmadszor mondom,
Gyere hát tánczolni
Sári bíró lánya,
Sallai szép Kata!
Csufot tettél rajtam,
Csufot teszek rajtad!
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha este meghuzod,
Reggel legyen vége,
Ha reggel meghuzod,
Este legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen!
Aranyfejü pártám
A fejembe dagadt.
– Dehogy eresztelek!
Hétszer kérettelek,
Ha nekem nem adtak,
Másnak se adjanak!
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha reggel meghuzod,
Este legyen vége,
Ha este meghuzod
Reggel legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen!
Kis kamuka szoknyám
Derekamra dagadt.
– Dehogy eresztelek!
Hétszer kérettelek,
Ha nekem nem adtak
Másnak se adjanak.
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha reggel meghuzod
Este legyen vége,
Ha este meghuzod
Reggel legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen,
Vékony talpu csizmám
Teli aludt vérrel!
– Dehogy eresztelek!
Hétszer kérettelek,
Ha nekem nem adtak
Másnak se adjanak.
Muzsikás, muzsikás,
Tizenkét muzsikás,
Ha reggel meghuzod
Este legyen vége,
Ha este meghuzod
Reggel legyen vége!
– Eressz el, eressz el,
Darvas Kis Kelemen!
Jaj, már oda vagyok,
Mindjárt szörnyet halok.
Fogjatok meg engem
Jó lány pajtásnéim!
Vigyetek el engem
Sári birónéhoz,
Az édes anyámhoz.
Nyisd ki anyám, nyisd ki
Leveles kapudat,
Vesd meg nekem, vesd meg
A fekvő ágyamat,
Keresd is ki nékem
A haló ruhámat!
FEHÉR ANNA.
Fehér László lovat
lopott,
A fekete halom alatt
Nagyot pattant az ostora,
A vármegye meghallotta,
A fekete halom alatt
Nagyot pattant az ostora,
A vármegye meghallotta,
A vármegye
meghallotta,
Fehér Lászlót megfogatta.
Fehér Lászlót hogy megfogták,
Szögedébe be is csukták,
Szögedéből a tömlöczbe,
A legnagyobb sötétségbe.
Fehér Lászlót megfogatta.
Fehér Lászlót hogy megfogták,
Szögedébe be is csukták,
Szögedéből a tömlöczbe,
A legnagyobb sötétségbe.
Meghallotta Fehér
Anna,
Fehér Anna szép viola,
Mindjárt mondja a kocsisnak:
«Fogd be, kocsis a lovamat,
Tegyél mellém tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hadd váltsam ki a bátyámat.
Vigy el engem Szögedébe,
Szögedéból a tömlöczbe;
A legnagyobb sötétségbe!»
Mindjárt megyen az ajtóra,
Tömlöcz ajtó rostélyára:
«Bátyám, bátyám, Fehér László,
Aluszol-e, vagy meghaltál?»
«Hugom, hugom, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Nem aluszom, nem nyugoszom,
Csak te rólad gondolkodom.»
Fehér Anna szép viola,
Mindjárt mondja a kocsisnak:
«Fogd be, kocsis a lovamat,
Tegyél mellém tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hadd váltsam ki a bátyámat.
Vigy el engem Szögedébe,
Szögedéból a tömlöczbe;
A legnagyobb sötétségbe!»
Mindjárt megyen az ajtóra,
Tömlöcz ajtó rostélyára:
«Bátyám, bátyám, Fehér László,
Aluszol-e, vagy meghaltál?»
«Hugom, hugom, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Nem aluszom, nem nyugoszom,
Csak te rólad gondolkodom.»
«Bátyám, bátyám, Fehér
László,
Kicsoda most itt a bíró?»
«Hugom, hugom, Fehér Anna,
Fehér Anna szép viola,
Horvát Miklós itt a bíró.»
Kicsoda most itt a bíró?»
«Hugom, hugom, Fehér Anna,
Fehér Anna szép viola,
Horvát Miklós itt a bíró.»
Mindjárt megyen Fehér
Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Mindjárt megyen az ajtóra
Horvát Miklós ajtójára.
«Miklós, Miklós, Horvát Miklós,
Eresztesd ki a bátyámat.
Adok néked tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt
Eresztesd ki a bátyámat!»
«Anna, Anna, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Nem kell nekem tál aranyod,
Tál aranyod, tál ezüstöd;
Hálj énvelem az éjszaka,
Kieresztem a bátyádat!»
Fehér Anna, szép viola,
Mindjárt megyen az ajtóra
Horvát Miklós ajtójára.
«Miklós, Miklós, Horvát Miklós,
Eresztesd ki a bátyámat.
Adok néked tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt
Eresztesd ki a bátyámat!»
«Anna, Anna, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Nem kell nekem tál aranyod,
Tál aranyod, tál ezüstöd;
Hálj énvelem az éjszaka,
Kieresztem a bátyádat!»
Mindjárt megyen az
ajtóra,
Tömlöczajtó rostélyára:
«Bátyám, bátyám, Fehér László,
Aszondotta itt a bíró:
Háljak vele az éjszaka,
Kieresztet, kedves bátyám!»
Tömlöczajtó rostélyára:
«Bátyám, bátyám, Fehér László,
Aszondotta itt a bíró:
Háljak vele az éjszaka,
Kieresztet, kedves bátyám!»
«Hugom, hugom, Fehér
Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Ne hálj véle, a hunczfuttal,
Az akasztani-valóval!
Szüzességedet elveszi,
Nekem penig fejem veszi.»
Fehér Anna, szép viola,
Ne hálj véle, a hunczfuttal,
Az akasztani-valóval!
Szüzességedet elveszi,
Nekem penig fejem veszi.»
Erre nem szól Fehér
Anna,
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosóról palotába,
Lefekszik a nyoszolyába.
Hát egyszer, úgy éjféltájba,
Csörgést hall az udvarába.
«Miklós, Miklós, Horvát Miklós,
Mi csörög az udvarodba?»
«Alugy, alugy, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Lovam viszik az ivóra,
Zablya csörög a szájába.»
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosóról palotába,
Lefekszik a nyoszolyába.
Hát egyszer, úgy éjféltájba,
Csörgést hall az udvarába.
«Miklós, Miklós, Horvát Miklós,
Mi csörög az udvarodba?»
«Alugy, alugy, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Lovam viszik az ivóra,
Zablya csörög a szájába.»
«Miklós, Miklós, Horvát
Miklós,
Nem birok én itt aludni
A nagy puska-csattogástól,
A nagy ágyu-csattogástól.»
«Alugy, alugy, Fehér Anna,
Lovat lopnak az halomnál.»
Nem birok én itt aludni
A nagy puska-csattogástól,
A nagy ágyu-csattogástól.»
«Alugy, alugy, Fehér Anna,
Lovat lopnak az halomnál.»
Alig várja Fehér
Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Alig várja, hogy virradjon,
Hogy a hajnal meghasadjon.
Mindjárt megyen az ajtóra,
Tömlöcz ajtó rostélyára:
«Fehér László, édes bátyám,
Megvagy-e még, vagy meghaltál?»
Meglátta őt egy katona:
«Anna, Anna, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Ne itt keresd a bátyádat:
Zöld erdőbe, zöld mezőbe,
Akasztófa tetejébe.»
Fehér Anna, szép viola,
Alig várja, hogy virradjon,
Hogy a hajnal meghasadjon.
Mindjárt megyen az ajtóra,
Tömlöcz ajtó rostélyára:
«Fehér László, édes bátyám,
Megvagy-e még, vagy meghaltál?»
Meglátta őt egy katona:
«Anna, Anna, Fehér Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Ne itt keresd a bátyádat:
Zöld erdőbe, zöld mezőbe,
Akasztófa tetejébe.»
Mindjárt megyen Fehér
Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Mindjárt megyen az ajtóra,
Horvát Miklós ajtójára.
«Miklós, Miklós, Horvát Miklós,
Átkozott légy, Horvát Miklós!
Gyöngykoszorúm letöretetted,
Szűzességem elvesztetted.
A kenyered kővé váljon,
Mosdó vized vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon,
Páros késed néked álljon!»
Fehér Anna, szép viola,
Mindjárt megyen az ajtóra,
Horvát Miklós ajtójára.
«Miklós, Miklós, Horvát Miklós,
Átkozott légy, Horvát Miklós!
Gyöngykoszorúm letöretetted,
Szűzességem elvesztetted.
A kenyered kővé váljon,
Mosdó vized vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon,
Páros késed néked álljon!»
«Anna Anna, Fehér
Anna,
Fehér Anna, szép viola,
Ne évelődj olyan nagyon,
Ne átkozódj olyan nagyon!
Szedek neked zöld istenfát,
Kötök neked szűz koszorút!»
«Szedhetsz is mán, köthesz is mán,
Éjjel-nappal kötheted mán –
Nem leszek én többet leány!»
Fehér Anna, szép viola,
Ne évelődj olyan nagyon,
Ne átkozódj olyan nagyon!
Szedek neked zöld istenfát,
Kötök neked szűz koszorút!»
«Szedhetsz is mán, köthesz is mán,
Éjjel-nappal kötheted mán –
Nem leszek én többet leány!»
BOGÁR IMRE.
Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni –
Az a hires Bogár Imre
Által akar menni.
Nem akar higgadni –
Az a hires Bogár Imre
Által akar menni.
Által akar menni,
Lovat akar lopni,
Kecskeméti zöld vásáron
Pénzt akar csinálni.
Lovat akar lopni,
Kecskeméti zöld vásáron
Pénzt akar csinálni.
Pénzt akar
csinálni,
Bölcsőt akar venni,
Azt a hires Duli Marcsát
El akarja venni.
Bölcsőt akar venni,
Azt a hires Duli Marcsát
El akarja venni.
«Korcsmárosné
hallja
Van-e barna lánya?»
«Barna lányom, vetett ágyom
Vendégek számára.»
Van-e barna lánya?»
«Barna lányom, vetett ágyom
Vendégek számára.»
«Korcsmárosné,
hallja,
Száz itcze bort adna,
Megkinálom a vármegyét,
Hogy ne lennék rabja.»
Száz itcze bort adna,
Megkinálom a vármegyét,
Hogy ne lennék rabja.»
Hunczut a
vármegye,
Nem iszik belőle,
Mert a szegény Bogár Imre
Most van a kezébe.
Nem iszik belőle,
Mert a szegény Bogár Imre
Most van a kezébe.
«Lánczot a
zsiványnak
Kezére, lábára!»
Duli Marcsa a babáját
Már hiába várja.
Kezére, lábára!»
Duli Marcsa a babáját
Már hiába várja.
«Nézz ki, rózsám, nézz
ki
Ablakod firhangján,
Most viszik a Bogár Imrét
Sárga paripáján.
Ablakod firhangján,
Most viszik a Bogár Imrét
Sárga paripáján.
Ezüst a kantárja,
Arany a zablája,
Az a hires Bogár Imre
Annak a gazdája!»
Arany a zablája,
Az a hires Bogár Imre
Annak a gazdája!»
Harangoznak
délre,
Pont tizenkettőre,
Hóhér mondja már Bogárnak:
Lépjék fel a székre!
Pont tizenkettőre,
Hóhér mondja már Bogárnak:
Lépjék fel a székre!
«Csináltatsz-e,
rózsám,
Valamely koporsót?»
– Csináltatok kedves rózsám
Diófa koporsót.
Valamely koporsót?»
– Csináltatok kedves rózsám
Diófa koporsót.
«Kivereted-e majd
Valamely szegekkel?»
– Kiveretem, kedves rózsám,
Aranynyal, ezüsttel.
Valamely szegekkel?»
– Kiveretem, kedves rózsám,
Aranynyal, ezüsttel.
«Kikisérsz-e
rózsám,
A falu végéig?»
– Kikisérlek, kedves rózsám,
A sirod széléig.
A falu végéig?»
– Kikisérlek, kedves rózsám,
A sirod széléig.
«Eltemetsz-e
aztán
Valamely hegyekre?»
– Eltemetlek, kedves rózsám,
Virágos kertembe.
Valamely hegyekre?»
– Eltemetlek, kedves rózsám,
Virágos kertembe.
Kiapadt a Tisza
Csak a sara maradt,
Meghalt szegény Bogár Imre,
Csak a hire maradt.
Csak a sara maradt,
Meghalt szegény Bogár Imre,
Csak a hire maradt.
A FŐCZINKOS.
Amott kerekedik
Egy fekete felhő,
Abba tollászkodik
Egy fekete holló.
Egy fekete felhő,
Abba tollászkodik
Egy fekete holló.
Hadd izenek tőled
Apámnak, anyámnak,
Apámnak, anyámnak,
Jegybeli mátkámnak.
Apámnak, anyámnak,
Apámnak, anyámnak,
Jegybeli mátkámnak.
Ha kérdik: hogy
vagyok
Mondjad, hogy rab vagyok,
Szegedi fogházba
Térdig vasban vagyok.
Mondjad, hogy rab vagyok,
Szegedi fogházba
Térdig vasban vagyok.
Térdig vasban
vagyok,
Könyékig bilincsbe,
Kiapadt a szemem
A nagy sötétségbe.
Könyékig bilincsbe,
Kiapadt a szemem
A nagy sötétségbe.
Az én fejem alja
Egy tégla-kövecske,
Takaródzó dunnám
Az tömlöcz teteje.
Egy tégla-kövecske,
Takaródzó dunnám
Az tömlöcz teteje.
Az én derekaljam
Az tömlöcz feneke,
Az én égő gyertyám
Kigyók, békák szeme.
Az tömlöcz feneke,
Az én égő gyertyám
Kigyók, békák szeme.
A szegedi fogház
Kőbűl van kirakva,
Az én édes anyám
Sirva jár alatta.
Kőbűl van kirakva,
Az én édes anyám
Sirva jár alatta.
Ne sirj, édes
anyám,
Igy kell ennek lenni,
A sok gonoszságért
Igy kell megszenvedni!
Igy kell ennek lenni,
A sok gonoszságért
Igy kell megszenvedni!
Ráhajlanék, de
már
Késő hull a könnyem,
Tizenkét rablónak
Főczinkossa lettem.
Késő hull a könnyem,
Tizenkét rablónak
Főczinkossa lettem.
Tizenkét rablónak
Főczinkossa lettem,
Szegedi fogházba
Ezt köll megszenvednem.
Főczinkossa lettem,
Szegedi fogházba
Ezt köll megszenvednem.
Szegedi törvénybe
Huszonnégyen vannak.
Mind a huszonnégyen
Rólam tanácskoznak.
Huszonnégyen vannak.
Mind a huszonnégyen
Rólam tanácskoznak.
A huszonötödik
Levelemet irja –
Az a hires dáma
A nevem diktálja.
Levelemet irja –
Az a hires dáma
A nevem diktálja.
No, te hires
dáma,
Ne diktáld a nevem,
Az istenre kérlek,
Hadd meg az életem!
Ne diktáld a nevem,
Az istenre kérlek,
Hadd meg az életem!
Adta volna isten:
Ne láttalak volna,
Hiredet, nevedet
Ne hallottam volna!
Ne láttalak volna,
Hiredet, nevedet
Ne hallottam volna!
Hiredet, nevedet
Ne hallottam volna,
Talán egypár évvel
Tovább éltem volna!
Ne hallottam volna,
Talán egypár évvel
Tovább éltem volna!
Egyik azt
kiáltja:
«Föl kell akasztani!»
Másik azt kiáltja:
«Fejét el kell venni!»
«Föl kell akasztani!»
Másik azt kiáltja:
«Fejét el kell venni!»
Uraim, uraim,
Felséges uraim,
Segítsetek rajtam,
Ha istent ismertek!
Felséges uraim,
Segítsetek rajtam,
Ha istent ismertek!
Uraim, uraim,
Felséges uraim!
Kár volna még nekem
Akasztófán csüggni!
Felséges uraim!
Kár volna még nekem
Akasztófán csüggni!
A göndör hajamat
Varjuknak kivájni,
Fekete szememet
Hollóknak kiszedni.
Varjuknak kivájni,
Fekete szememet
Hollóknak kiszedni.
Szép piros
orczámat
Napnak hervasztani,
Szép pamuk gatyámat
Szélnek lobogtatni!
Napnak hervasztani,
Szép pamuk gatyámat
Szélnek lobogtatni!
Szép szattyán
csizmámat
Szélnek összeverni,
Sárga sarkantyúmat
Szélnek megpengetni!
Szélnek összeverni,
Sárga sarkantyúmat
Szélnek megpengetni!
PÉNTEKI ÁLOM.
Pénteken jó
reggel
Olyan álmot láttam:
Vasárnap jó reggel
Fejemen történék.
Felmenék kertembe,
Lenézék kertemből.
Szebbik rózsafának
Lehajlik az ága;
Napkelettől fogva
Napnyugatig hajlott.
Akkor az én szivem
Gyászba felöltözött.
Odagyő édesem.
Azt kérdi éntőlem:
«Mért sírsz én édesem?»
«Nem sírok édesem.
Csak fáj az én szivem,
Azt sem tudom kiért,
Azt sem tudom miért.»
«Talán énérettem?»
«Találod édesem!» –
«Mikor lesétálok,
A szerelem utczán,
Ajtód előtt lássam
Gyászos koporsódat.
Abba benne lássam
Szép fehér testedet.
Az papot s a mestert
Az fejednél lássam;
Sok szép atyádfiát
Körülötted lássam.
Mi nem azért kértem
Szivem halálodat,
Hogy meguntam vóna
Veled lakásomat.
Ha velem nem tőtted
Semmi jó kedvedet,
Mással se tőthessed.
Semmi örömedet.»
Olyan álmot láttam:
Vasárnap jó reggel
Fejemen történék.
Felmenék kertembe,
Lenézék kertemből.
Szebbik rózsafának
Lehajlik az ága;
Napkelettől fogva
Napnyugatig hajlott.
Akkor az én szivem
Gyászba felöltözött.
Odagyő édesem.
Azt kérdi éntőlem:
«Mért sírsz én édesem?»
«Nem sírok édesem.
Csak fáj az én szivem,
Azt sem tudom kiért,
Azt sem tudom miért.»
«Talán énérettem?»
«Találod édesem!» –
«Mikor lesétálok,
A szerelem utczán,
Ajtód előtt lássam
Gyászos koporsódat.
Abba benne lássam
Szép fehér testedet.
Az papot s a mestert
Az fejednél lássam;
Sok szép atyádfiát
Körülötted lássam.
Mi nem azért kértem
Szivem halálodat,
Hogy meguntam vóna
Veled lakásomat.
Ha velem nem tőtted
Semmi jó kedvedet,
Mással se tőthessed.
Semmi örömedet.»
A MEGCSALT FÉRJ.
A minap, hogy haza mentem, ott
vala látom,
Egy nehány ló megnyergelve, egy, kettő, három.
Kérdém: édes feleségem! – Mi baj, angyalom? –
Mit keresnek itt e lovak? meg nem foghatom.
– No, lássa az ember az oktondit! ki lát itt lovakat?
Fejős tehenek azok, anyám küldte azokat. –
– Fejős tehenek! felkantározva!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Egy nehány ló megnyergelve, egy, kettő, három.
Kérdém: édes feleségem! – Mi baj, angyalom? –
Mit keresnek itt e lovak? meg nem foghatom.
– No, lássa az ember az oktondit! ki lát itt lovakat?
Fejős tehenek azok, anyám küldte azokat. –
– Fejős tehenek! felkantározva!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
A mint a tornáczba lépek,
kiterítve látom,
Egy nehány fehér köpenyeg, egy, kettő, három.
– Kedves feleségem! mondék. – Mi baj angyalom? –
Mit keres e sok köpönyeg, meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! hol itt a köpönyeg?
Ágyteritők, szárítani raktam ki azokat!
– Ágyterítők! Veres gallérral!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Egy nehány fehér köpenyeg, egy, kettő, három.
– Kedves feleségem! mondék. – Mi baj angyalom? –
Mit keres e sok köpönyeg, meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! hol itt a köpönyeg?
Ágyteritők, szárítani raktam ki azokat!
– Ágyterítők! Veres gallérral!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Amint a házba betekinték, ott
vala látom
Egy nehéz sarkantyús csizma, egy, kettő, három.
Kérdém: édes feleségem! – Mi baj angyalom? –
Mit keresnek itt e csizmák? meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt csizmákat?
Tejes fazekak azok, az anyám küldte azokat!
– Tejes fazekak! felsarkantyúzva!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Egy nehéz sarkantyús csizma, egy, kettő, három.
Kérdém: édes feleségem! – Mi baj angyalom? –
Mit keresnek itt e csizmák? meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt csizmákat?
Tejes fazekak azok, az anyám küldte azokat!
– Tejes fazekak! felsarkantyúzva!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Amint a fogasra tekinték, ott
vala látom
Egy nehány kard felakasztva, egy, kettő, három.
– Kedves feleségem! mondék. – Mi baj angyalom? –
Mit keresnek itt e kardok? meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt kardokat?
Pecsenyesütők azok, az anyám küldte azokat.
– Pecsenyesütők! Portupéval!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Egy nehány kard felakasztva, egy, kettő, három.
– Kedves feleségem! mondék. – Mi baj angyalom? –
Mit keresnek itt e kardok? meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt kardokat?
Pecsenyesütők azok, az anyám küldte azokat.
– Pecsenyesütők! Portupéval!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Amint az ágyba tekinték, ott
vala látom
Egy nehány huszár katona, egy, kettő, három.
Kérdém: édes feleségem? – Mi baj angyalom? –
Mit keresnek e katonák, meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt katonát?
Szolgáló lányok azok, az anyám küldte azokat.
– Szolgáló lányok! pödrött bajuszszal!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Egy nehány huszár katona, egy, kettő, három.
Kérdém: édes feleségem? – Mi baj angyalom? –
Mit keresnek e katonák, meg nem foghatom.
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt katonát?
Szolgáló lányok azok, az anyám küldte azokat.
– Szolgáló lányok! pödrött bajuszszal!
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Megcsalatott férj vagyok én,
Mint más sokak is még!
Mindezeket látva, elékapám
baltám,
Fejem felett megforgatva, egy, kettő, három.
Kérdé az én feleségem: Mi baj angyalom?
Mit tesznek e forgatások, meg nem foghatom?
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt forgatást?
Czirogatások ezek, a szerelem szűli ezeket.
– Czirogatások! Balta-éllel?
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Rászedett asszony vagyok én,
Mint más sokak is még.
Fejem felett megforgatva, egy, kettő, három.
Kérdé az én feleségem: Mi baj angyalom?
Mit tesznek e forgatások, meg nem foghatom?
– No lássa az ember az oktondit! ki lát itt forgatást?
Czirogatások ezek, a szerelem szűli ezeket.
– Czirogatások! Balta-éllel?
Oh ég, oh ég, oh én szegény,
Rászedett asszony vagyok én,
Mint más sokak is még.