31.
Barna kis lány megy az Isten
házába,
Hova lépik, virág nyílik nyomába.
Imádságos kis könyv van a kezébe,
Tündérország tündöklik a szemébe.
Hova lépik, virág nyílik nyomába.
Imádságos kis könyv van a kezébe,
Tündérország tündöklik a szemébe.
Virágoskert szentannai nagy
templom,
Te vagy benne legszebb virág angyalom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál
Soh’ se tudom, hogy a pap mit prédikál.
Te vagy benne legszebb virág angyalom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál
Soh’ se tudom, hogy a pap mit prédikál.
32.
Barna pej paripa,
Selyem kantár rajta,
Ott a kútnál rózsám
A lovát itatja.
Selyem kantár rajta,
Ott a kútnál rózsám
A lovát itatja.
33.
Beteg az én rózsám
szegény,
Én vagyok a doktor legény.
Szedek százféle virágot,
Abból főzök urusságot.
Én vagyok a doktor legény.
Szedek százféle virágot,
Abból főzök urusságot.
Beteg az én szivem
tája,
Te vagy annak patikája.
Ne szedj százféle virágot,
Ne főzz nekem urusságot.
Te vagy annak patikája.
Ne szedj százféle virágot,
Ne főzz nekem urusságot.
34.
Bolond volnék, ha
búsulnék,
Ha szeretőt nem tartanék;
Tartok biz én ötöt-hatot,
Mert én olyan legény vagyok.
Ha szeretőt nem tartanék;
Tartok biz én ötöt-hatot,
Mert én olyan legény vagyok.
Valamit sugok
magának,
Vállaljon el galambjának,
Hisz én úgyis olyan vagyok:
Szeretőnek való vagyok!
Vállaljon el galambjának,
Hisz én úgyis olyan vagyok:
Szeretőnek való vagyok!
35.
Bús az idő, bús vagyok én
magam is,
Valamennyi szép leány van, mind hamis.
Szeretete nem állandó,
Mint az idő változandó, ihaja!
Valamennyi szép leány van, mind hamis.
Szeretete nem állandó,
Mint az idő változandó, ihaja!
Felettem is mért borult be ily
korán?
Mert elhagyott, kit szerettem igazán.
Másnak hódolt a hitetlen,
Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!
Mert elhagyott, kit szerettem igazán.
Másnak hódolt a hitetlen,
Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!
36.
Csak azért szeretek falu végén
lakni,
Hogy az én galambom arra jár itatni.
Arra jár itatni, magát fitogtatni,
Magát fitogtatni, a lovát ugratni.
Mig a lova iszik, lehet vele szólni,
Piros két orczáját meg lehet csókolni.
Hogy az én galambom arra jár itatni.
Arra jár itatni, magát fitogtatni,
Magát fitogtatni, a lovát ugratni.
Mig a lova iszik, lehet vele szólni,
Piros két orczáját meg lehet csókolni.
37.
Csak titokban akartalak
szeretni,
De ki kellett annak világosodni.
No de sebaj! hadd tudja meg a világ,
Igy is, ugy is hű leszek én tehozzád.
De ki kellett annak világosodni.
No de sebaj! hadd tudja meg a világ,
Igy is, ugy is hű leszek én tehozzád.
Száraz ágról messze száll el a
madár,
Addig repül, mig zöld ágra nem talál.
A kis madár elmaradt a párjátúl,
Ugy maradunk mi el, rózsám, egymástúl.
Addig repül, mig zöld ágra nem talál.
A kis madár elmaradt a párjátúl,
Ugy maradunk mi el, rózsám, egymástúl.
Sárga dinnye ráfutott a
görögre,
Meg kell válni, kedves rózsám örökre.
A kék eget sötét felhő borítja,
Megválásom még az ég is siratja.
Meg kell válni, kedves rózsám örökre.
A kék eget sötét felhő borítja,
Megválásom még az ég is siratja.
38.
Cserebogár, sárga
cserebogár,
Nem kérdem én tőled: mikor lesz nyár?
Azt sem kérdem: sokáig élek-e?
Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e?
Nem kérdem én tőled: mikor lesz nyár?
Azt sem kérdem: sokáig élek-e?
Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e?
39.
Csillagok,
csillagok,
Szépen ragyogjatok!
Annak a legénynek
Utat mutassatok.
Szépen ragyogjatok!
Annak a legénynek
Utat mutassatok.
Mutassatok utat
Annak a legénynek,
Ki nem tudja házát
A szeretőjének.
Annak a legénynek,
Ki nem tudja házát
A szeretőjének.
40.
Csillagos az ég,
csillagos,
Rózsafa levele harmatos;
Rózsafa levele, szakadj rám,
Kedves, édes rózsám, nézz reám.
Rózsafa levele harmatos;
Rózsafa levele, szakadj rám,
Kedves, édes rózsám, nézz reám.
Csillagos az ég,
csillagos,
Bú szállt a szivemre, bánatos.
Akárhova hajtsam fejemet:
Seholsem találom helyemet.
Bú szállt a szivemre, bánatos.
Akárhova hajtsam fejemet:
Seholsem találom helyemet.
41.
Csipkés a szőlő
levele,
Vártalak rózsám az este,
Váratlanul jöttél hozzám,
Áldjon meg az isten, rózsám.
Vártalak rózsám az este,
Váratlanul jöttél hozzám,
Áldjon meg az isten, rózsám.
Kék eres a
szőlő-level,
A szép asszony szép lányt nevel;
Mióta fölcseperedtem,
Mindig a szépet szerettem.
A szép asszony szép lányt nevel;
Mióta fölcseperedtem,
Mindig a szépet szerettem.
42.
Ez a kis lány de
hamis,
Nevetne meg sirna is.
Lelkem, ha fáj a szive,
Boruljon a keblemre!
Nevetne meg sirna is.
Lelkem, ha fáj a szive,
Boruljon a keblemre!
43.
Csütörtökön este
Három legény leste,
Hogy a kis lány a szoknyáját
Pántlikába szegte.
Három legény leste,
Hogy a kis lány a szoknyáját
Pántlikába szegte.
Tej, turó,
tejfel,
Fehér gatya, pendel, –
Azért a kis barna lányért
Majd meghal az ember.
Fehér gatya, pendel, –
Azért a kis barna lányért
Majd meghal az ember.
44.
Czin tányéron, czin tányéron
pogácsa,
Fáj a szivem, fáj a szivem magára.
Én rám bizony, én rám bizony ne fájjon,
Ugy sem leszek a magáé a nyáron.
Fáj a szivem, fáj a szivem magára.
Én rám bizony, én rám bizony ne fájjon,
Ugy sem leszek a magáé a nyáron.
Czin tányéron, czin tányéron
pogácsa,
Fáj a szivem, fáj a szivem magára;
Nem kell nekem, nem kell nekem pogácsa,
Csak az a ki, csak az a ki csinálta.
Fáj a szivem, fáj a szivem magára;
Nem kell nekem, nem kell nekem pogácsa,
Csak az a ki, csak az a ki csinálta.
Három bokor, három bokor
saláta,
Három kis lány, három kis lány kapálta;
Nem kell nekem, nem kell nekem saláta,
Csak az a ki, csak az a ki kapálta.
Három kis lány, három kis lány kapálta;
Nem kell nekem, nem kell nekem saláta,
Csak az a ki, csak az a ki kapálta.
45.
Aranyhaju kis
leány.
Gyere által a Dunán.
– Mindjárt megyek, angyalom,
A szoknyámat fodrozom.
Gyere által a Dunán.
– Mindjárt megyek, angyalom,
A szoknyámat fodrozom.
Három rojtu a
szoknyám,
Ugy-e, babám, illik rám?
Azt is azért vettem rám,
Hogy több legény nézzen rám!
Ugy-e, babám, illik rám?
Azt is azért vettem rám,
Hogy több legény nézzen rám!
46.
Édes alma terem
Az édes almafán, –
Amikor szerelmes
Akkor szép a leány.
Az édes almafán, –
Amikor szerelmes
Akkor szép a leány.
Fehér kendőt tesz
föl
Két tűzes szemére,
Ugy megy göndörhaju
Galambja elébe.
Két tűzes szemére,
Ugy megy göndörhaju
Galambja elébe.
Megérik az alma,
Leesik a fárul, –
Hej, ez a kis lány is
Megérik magátul.
Leesik a fárul, –
Hej, ez a kis lány is
Megérik magátul.
Olyan vagy te,
rózsám,
Mint az engedelem,
Piros két orczádon
Nyílik a szerelem!
Mint az engedelem,
Piros két orczádon
Nyílik a szerelem!
47.
Édes anyám, adjon isten jó
estét!
Haza hoztam a szép barna szüzecskét,
Ha megtetszik, kössön neki koszorút,
Sárga czitrom- s rozmaringból két sorút.
Haza hoztam a szép barna szüzecskét,
Ha megtetszik, kössön neki koszorút,
Sárga czitrom- s rozmaringból két sorút.
Édes anyám, adjon isten jó
estét!
Haza hoztam a szép barna menyecskét,
De nem azért vettem el, hogy szeressem,
Kedves szülém könnyebbségét kerestem.
Haza hoztam a szép barna menyecskét,
De nem azért vettem el, hogy szeressem,
Kedves szülém könnyebbségét kerestem.
48.
Édes anyám nem fonok már több
szálat,
Gerendába feldugom a rokkámat,
Hej, elhagyott az én régi szeretőm,
Holnap délre künn leszek a temetőn.
Gerendába feldugom a rokkámat,
Hej, elhagyott az én régi szeretőm,
Holnap délre künn leszek a temetőn.
Édes anyám, valjon ismer-e
kend még?
Valjon engem lányának hí-e kend még?
Ha kend engem nem hí többet lányának,
Én se mondom soha többet anyámnak!
Valjon engem lányának hí-e kend még?
Ha kend engem nem hí többet lányának,
Én se mondom soha többet anyámnak!
49.
Édes anyám sok szép
szava,
Kit fogadtam, kit nem soha;
Megfogadnám még valaha,
Kit fel nem találok soha.
Kit fogadtam, kit nem soha;
Megfogadnám még valaha,
Kit fel nem találok soha.
Édes anyám mondta
nekem,
Mire a szerető nekem?
De én arra nem hajtottam,
Titkon szeretőt tartottam.
Mire a szerető nekem?
De én arra nem hajtottam,
Titkon szeretőt tartottam.
Édes anyám
rózsafája,
Engem nyitott utoljára;
Bár engem se nyitott volna,
Maradtam volna bimbóba.
Engem nyitott utoljára;
Bár engem se nyitott volna,
Maradtam volna bimbóba.
50.
Egész éjjel nem aludtam egy
órát,
Hallgattam a kedves rózsám panaszát.
Éjfél félé elfáradt a jobb karom,
Bal karommal öleltem a galambom.
Hallgattam a kedves rózsám panaszát.
Éjfél félé elfáradt a jobb karom,
Bal karommal öleltem a galambom.
Ha meguntál, kedves rózsám,
szeretni,
Szabad neked más szeretőt keresni.
Adjon isten szebbet, jobbat nálamnál,
Hej, de nekem csak olyat mint te voltál!
Szabad neked más szeretőt keresni.
Adjon isten szebbet, jobbat nálamnál,
Hej, de nekem csak olyat mint te voltál!
51.
Egy fekete holló szállott
ablakomra,
Az ablakrostélyon mind csak az koccsintsa,
Nem leszel te babám szabad soha,
Szabad soha.
Az ablakrostélyon mind csak az koccsintsa,
Nem leszel te babám szabad soha,
Szabad soha.
Azt is súgta holló a
fülembe,
Azt is súgta holló a fülembe,
Nem ülsz többé rózsám, az ölembe,
Az ölembe.
Azt is súgta holló a fülembe,
Nem ülsz többé rózsám, az ölembe,
Az ölembe.
52.
Elmennék én tihozzátok egy
estve,
Ha az anyád a kapuban nem lesne,
Ott sem tennék, kedves rózsám, egyebet:
Szűz válladra hajtanám bús fejemet.
Ha az anyád a kapuban nem lesne,
Ott sem tennék, kedves rózsám, egyebet:
Szűz válladra hajtanám bús fejemet.
Nem járok én többet kurta
subába,
Nem járok én a rózsám udvarába!
A minap is, hogy ott voltam egy estve
Már az anyja az ablaknál kileste.
Nem járok én a rózsám udvarába!
A minap is, hogy ott voltam egy estve
Már az anyja az ablaknál kileste.
53.
Elment az én
rózsám
Idegen országra;
Azt izente vissza,
Hogy menjek utána.
Idegen országra;
Azt izente vissza,
Hogy menjek utána.
Hogy ha én azt
tudnám:
Melyik uton ment el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.
Melyik uton ment el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.
Azt én be is
vetném
Apró szemű gyöngygyel,
El is boronálnám
Sürü könyeimmel.
Apró szemű gyöngygyel,
El is boronálnám
Sürü könyeimmel.
Azt én
meggyászolnám
Délig feketével,
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.
Délig feketével,
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.
54.
Elment messze az én
párom,
Szerencsés útakon járjon.
Csendes folyóvizet igyék,
Ott is rólam gondolkozzék.
Szerencsés útakon járjon.
Csendes folyóvizet igyék,
Ott is rólam gondolkozzék.
55.
Elmész úgy-e? el bizony
én.
Itt hagysz úgy-e? itt bizony én.
Elmentedet nem kivánom.
Visszajöttöd holtig várom.
Itt hagysz úgy-e? itt bizony én.
Elmentedet nem kivánom.
Visszajöttöd holtig várom.
De te elmész, engem itt
hagysz,
Szivemre nagy bánatot hagysz.
Ha elmész, csendesen járjál,
Csendes folyóvizet igyál.
Szivemre nagy bánatot hagysz.
Ha elmész, csendesen járjál,
Csendes folyóvizet igyál.
Akkor jussak én
eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
56.
Elvesztettem
lovam
A bükkös erdőben,
Elszakadt a csizmám,
A nagy keresésben.
A bükkös erdőben,
Elszakadt a csizmám,
A nagy keresésben.
Ismerem a lovam
Csengője szaváról,
Ismerem a babám,
Kevély járásáról.
Csengője szaváról,
Ismerem a babám,
Kevély járásáról.
Ne keresd a
lovat,
Be van az már hajtva,
A székház udvarán
Szól a csengő rajta.
Be van az már hajtva,
A székház udvarán
Szól a csengő rajta.
Ne keresd a
babád,
Szavát már nem tartja,
A biró fiával
Lakodalmát tartja.
Szavát már nem tartja,
A biró fiával
Lakodalmát tartja.
57.
Elvirágzott már a búza,
kaszálják,
Búza között búzavirág, levágják;
Viszik már a regementet,
Vágják ott is már a rendet,
Hej, csak az én virágomat ne bántsák!
Búza között búzavirág, levágják;
Viszik már a regementet,
Vágják ott is már a rendet,
Hej, csak az én virágomat ne bántsák!
58.
(Csángó dal.)
Elvirult már az én kincsem,
kedvesem,
Fáj a szivem érette nagy szüvesen,
Elsirattuk a falevél-éréssel,
Há! mit teszek árván maradt szüvemmel.
Fáj a szivem érette nagy szüvesen,
Elsirattuk a falevél-éréssel,
Há! mit teszek árván maradt szüvemmel.
Virágáért szomorkodik a
mező,
Koronáját busulgatja az erdő,
Én meg téged szomorgatlak, jó lélek,
Szivecskédet, szerető lelkecskédet.
Koronáját busulgatja az erdő,
Én meg téged szomorgatlak, jó lélek,
Szivecskédet, szerető lelkecskédet.
Kertecskémben hangicsáló kis
madár,
Árva vagyok, te is csak úgy maradtál.
Csáljunk egyet, menjünk a temetőbe,
Nagy búbánat van úgy is a szivünkbe.
Árva vagyok, te is csak úgy maradtál.
Csáljunk egyet, menjünk a temetőbe,
Nagy búbánat van úgy is a szivünkbe.
Énekeljünk egy szomorút
szivünkből,
Sirassuk meg kedvesemet mindkettűl,
Hadd hallja meg halhatatlan álmába,
Há! hogy örökké sir a lelkem utána!
Sirassuk meg kedvesemet mindkettűl,
Hadd hallja meg halhatatlan álmába,
Há! hogy örökké sir a lelkem utána!
59.
Én vagyok a falu rossza
egyedűl
Engem ugat meg a kutya messziről.
Bepanaszlom az Istennek magának:
Mért tartanak engem világ rosszának.
Engem ugat meg a kutya messziről.
Bepanaszlom az Istennek magának:
Mért tartanak engem világ rosszának.
Nem szerettem életemben csak
egyet,
Azt is elvették tőlem az irigyek.
Nem kivánok én azoknak egyebet:
Próbálják meg az én bús életemet!
Azt is elvették tőlem az irigyek.
Nem kivánok én azoknak egyebet:
Próbálják meg az én bús életemet!
60.
Én vagyok az a
gerlicze,
A ki párját elvesztette;
Egy vadgalamb elkergette
Szerelmünket irígyelte.
A ki párját elvesztette;
Egy vadgalamb elkergette
Szerelmünket irígyelte.
61.
Erdő, erdő, de magas
vagy,
Szép galambom, de messze vagy!
Azt az erdőt levághatnám,
Szép galambom megláthatnám!
Szép galambom, de messze vagy!
Azt az erdőt levághatnám,
Szép galambom megláthatnám!
Szép galambom
megláthatnám,
Kalitkámba bézárhatnám,
Környöskörül csókolgatnám,
Könyeimmel áztatgatnám.
Kalitkámba bézárhatnám,
Környöskörül csókolgatnám,
Könyeimmel áztatgatnám.
62.
Erre kakas, erre
tyúk,
Erre van a gyalogút.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Erre van a gyalogút.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Egyszer voltam
nálatok,
Letörött az ágyatok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Letörött az ágyatok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Ha még elmék
hozzátok,
Jól megcsináltassátok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Jól megcsináltassátok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
63.
Esik eső, nől a
sár,
Ránczig sáros a csizmám.
Megérdemli az a lány,
Kiért sáros a csizmám.
Ránczig sáros a csizmám.
Megérdemli az a lány,
Kiért sáros a csizmám.
A kutyák is
ugatnak,
Talán meg is harapnak,
Ne félj, babám, nem hagylak,
Subám alá takarlak.
Talán meg is harapnak,
Ne félj, babám, nem hagylak,
Subám alá takarlak.
64.
Esteledik, a nap
halad,
Tőlem a rózsám elmarad.
Esteledik, a nap nyugszik,
Tőlem a rózsám búcsuzik.
Gyászba borút az hajnalom,
Nincs szivembe nyúgodalom,
Mert elhagyott a kegyetlen,
Verje meg őtet az Isten.
Vár’ meg, vár’ meg te kegyetlen,
Mert megvér téged az Isten.
Verjen is meg, azt kivánom:
Szeretetlen társat adjon,
Lelked vele ne nyugodjék,
Bággyadt tested ne aludjék,
Szived rólam gondolkozzék;
Lábad akárhol sétáljon,
Szemed mind utánam járjon.
Szemed akárkit szeressen,
Szived engem ne felejtsen.
Tőlem a rózsám elmarad.
Esteledik, a nap nyugszik,
Tőlem a rózsám búcsuzik.
Gyászba borút az hajnalom,
Nincs szivembe nyúgodalom,
Mert elhagyott a kegyetlen,
Verje meg őtet az Isten.
Vár’ meg, vár’ meg te kegyetlen,
Mert megvér téged az Isten.
Verjen is meg, azt kivánom:
Szeretetlen társat adjon,
Lelked vele ne nyugodjék,
Bággyadt tested ne aludjék,
Szived rólam gondolkozzék;
Lábad akárhol sétáljon,
Szemed mind utánam járjon.
Szemed akárkit szeressen,
Szived engem ne felejtsen.
65.
Ez a csepi utcza,
Márványkő az alja;
Mikor benne járok,
Rózsa nyilik rajta.
Márványkő az alja;
Mikor benne járok,
Rózsa nyilik rajta.
Nem az ám a
rózsa,
Mely kis kertben nyilik,
Hanem az a rózsa,
Kik egymást szeretik.
Mely kis kertben nyilik,
Hanem az a rózsa,
Kik egymást szeretik.
Mi vagyunk a
rózsák,
Mi szeretjük egymást,
Szép piros hajnalban
Megcsókoljuk egymást!
Mi szeretjük egymást,
Szép piros hajnalban
Megcsókoljuk egymást!
66.
Ez a kis lány csak egyre
tagadja,
Hogy ő nem járt sehol az éjszaka;
Megmutatja kis piros orczája,
Mind kihányta a szerelem lángja.
Hogy ő nem járt sehol az éjszaka;
Megmutatja kis piros orczája,
Mind kihányta a szerelem lángja.
67.
Ez a szemem, ez az
egyik,
Jobban kacsint, mint a másik,
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám!
Jobban kacsint, mint a másik,
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám!
Ez a karom, ez az
egyik,
Jobban ölel mint a másik,
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám!
Jobban ölel mint a másik,
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám!
68.
Ez az utcza
bánat-utcza
Bánat-kővel van kirakva,
Az én babám rakatta ki,
Hogy ne járjon arra senki.
Bánat-kővel van kirakva,
Az én babám rakatta ki,
Hogy ne járjon arra senki.
Ez az utcza
bánat-utcza
Bánat-kővel van kirakva,
Bánat-kővel van kirakva,
Hogy én sirva járjak rajta!
Bánat-kővel van kirakva,
Bánat-kővel van kirakva,
Hogy én sirva járjak rajta!
69.
Ezt a kerek erdőt járom
én,
Azt a barna kis lányt várom én;
Az a barna kis lány viola,
Én vagyok a vigasztalója.
Azt a barna kis lányt várom én;
Az a barna kis lány viola,
Én vagyok a vigasztalója.
Ezt a kerek pusztát járom
én,
Azt a barna legényt várom én;
Az a barna legény czédrusfa,
Én vagyok a viruló ága.
Azt a barna legényt várom én;
Az a barna legény czédrusfa,
Én vagyok a viruló ága.
70.
Fakó lovam fel van
kantározva,
El is megyek a rózsámhoz rajta,
Repülj fakó, szikrázzék a patkó,
Az a kis lány be kedvemre való!
El is megyek a rózsámhoz rajta,
Repülj fakó, szikrázzék a patkó,
Az a kis lány be kedvemre való!
Az a kis lány be kedvemre
való!
Nem hiába fáradt érte hat ló;
Mind a hatnak kese volt a lába,
Barna legény azoknak gazdája.
Nem hiába fáradt érte hat ló;
Mind a hatnak kese volt a lába,
Barna legény azoknak gazdája.
Suba, suba, göndör szőrü
suba,
Hat ökörért nem adnálak oda.
Mert az ökör csak járomba való,
De a suba szép leány takaró.
Hat ökörért nem adnálak oda.
Mert az ökör csak járomba való,
De a suba szép leány takaró.
71.
Fehér ruha a
fejemen,
Fekete gyász a szivemen,
Mert a kit én ugy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.
Fekete gyász a szivemen,
Mert a kit én ugy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.
Édes anyám sok szép
szava!
Kit fogadtam, kit nem soha.
Most ha élne, megfogadnám,
Kezét, lábát megcsókolnám!
Kit fogadtam, kit nem soha.
Most ha élne, megfogadnám,
Kezét, lábát megcsókolnám!
72.
Fekete pántlikám
Fujdogálja a szél,
Köszönöm galambom,
Hogy eddig szerettél.
Nem én voltam első,
Mással is igy tettél,
Verje meg az isten!
Hamar megvetettél.
Fujdogálja a szél,
Köszönöm galambom,
Hogy eddig szerettél.
Nem én voltam első,
Mással is igy tettél,
Verje meg az isten!
Hamar megvetettél.
A bazsarózsának
Lehajlott a szára,
Hej! én is hajlottam
A rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa
Piros bimbó nélkül?
Mit ér a szerelem
Igaz hűség nélkül?
Lehajlott a szára,
Hej! én is hajlottam
A rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa
Piros bimbó nélkül?
Mit ér a szerelem
Igaz hűség nélkül?
Istenem! nagy
dolog
Ki egymást szereti,
Mégis a jó isten
Össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog:
Ki egymást gyülöli,
Mégis két vénasszony
Összeköszörüli.
Ki egymást szereti,
Mégis a jó isten
Össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog:
Ki egymást gyülöli,
Mégis két vénasszony
Összeköszörüli.
Nehéz a kis
hangyát
Kősziklán nyomozni,
Két kelletlen párnak
Egy ágyban nyugodni;
Mikor ölelni kell:
Karjait fájlalja,
Mikor csókolni kell:
Könyeit hullatja.
Kősziklán nyomozni,
Két kelletlen párnak
Egy ágyban nyugodni;
Mikor ölelni kell:
Karjait fájlalja,
Mikor csókolni kell:
Könyeit hullatja.
73.
Fekete városban fehér torony
látszik,
Az én kis angyalom más ölében játszik;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja.
Az én kis angyalom más ölében játszik;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja.
Fehér falu felett fekete gyász
borul,
Az én kis angyalom más ölébe borul;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja!
Az én kis angyalom más ölébe borul;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja!
74.
Felfogadtam az
egekre,
Mind a három istenekre,
Atyja, fiú, szentlélekre:
Tied maradok örökre!
Mind a három istenekre,
Atyja, fiú, szentlélekre:
Tied maradok örökre!
Boldog az a
szentpillantás,
Melyben megismertük egymást,
Szerelmünkről tettünk vallást,
Hogy sohasem szeretünk mást.
Melyben megismertük egymást,
Szerelmünkről tettünk vallást,
Hogy sohasem szeretünk mást.
75.
Felleg sincsen, mégis esik az
eső,
Látom, rózsám, nem vagy igaz szeretőm,
Mert ha igaz szeretőm lettél volna,
Közel laktam, felkereshettél volna.
Látom, rózsám, nem vagy igaz szeretőm,
Mert ha igaz szeretőm lettél volna,
Közel laktam, felkereshettél volna.
Ugy állottam tegnap este
kapudba’,
Mint valami elszáradott darabfa,
De hogyha te, rózsám, kijöttél volna,
Száraz ágam mindjárt kihajtott volna.
Mint valami elszáradott darabfa,
De hogyha te, rózsám, kijöttél volna,
Száraz ágam mindjárt kihajtott volna.
76.
Felsütött a
hajnalcsillag,
Nekem soha meg nem virrad.
Dehogy virrad, még hajnal sincs,
Bánatomnak még vége sincs.
Nekem soha meg nem virrad.
Dehogy virrad, még hajnal sincs,
Bánatomnak még vége sincs.
Jaj de nagy volt az a
mérték,
Mivel a bánatot mérték.
Talán bizony elvétették,
S nékem igen megtöltötték.
Mivel a bánatot mérték.
Talán bizony elvétették,
S nékem igen megtöltötték.
77.
Felsütött a
holdvilág,
Elmehetsz már gyöngyvirág.
Elmehetsz már el, el, el,
A szerelmed már nem kell.
Elmehetsz már gyöngyvirág.
Elmehetsz már el, el, el,
A szerelmed már nem kell.
Felsütött a
napvilág,
Elmehetsz már kis virág,
Elmehetsz már utadra,
Nem vágyom a csókodra.
Elmehetsz már kis virág,
Elmehetsz már utadra,
Nem vágyom a csókodra.
Az ajtómba jösz
vissza.
A jegygyürüm add vissza.
Vége, vége mindennek,
Vége a szerelemnek.
A jegygyürüm add vissza.
Vége, vége mindennek,
Vége a szerelemnek.
78.
Felszállott a páva vármegye
házára,
Sok szegény legénynek szabadulására.
Sok szegény legénynek szabadulására.
Ha kérdik: hogy vagyok?
Mondjad, hogy rab vagyok.
A jó isten tudja, mikor szabadulok.
A jó isten tudja, mikor szabadulok.
Rab vagy rózsám, rab vagy, én
meg beteg vagyok,
Ha el nem jösz hozzám, talán meg is halok.
Ha el nem jösz hozzám, talán meg is halok.
79.
Felszántom a berek
alját,
Vetek bele bazsarózsát.
Vetek bele bazsarózsát.
Bazsarózsa ne
virágozz’,
Barna legény ne várakozz’,
Barna legény ne várakozz’,
Mert ha én rám
várakozol,
Soha meg nem házasodol!
Soha meg nem házasodol!
80.
Fecském, fecském, édes
fecském!
Vidd el az én levelecském;
Vidd el, vidd el messze földre,
Tedd a rózsám kebelére.
Vidd el az én levelecském;
Vidd el, vidd el messze földre,
Tedd a rózsám kebelére.
Ha kérdi, hogy honnan
jöttél,
Kinek a póstása lettél:
Mondd meg, hogy egy árva szivtől,
A régi szeretőjétől.
Kinek a póstása lettél:
Mondd meg, hogy egy árva szivtől,
A régi szeretőjétől.
81.
Földváron, a hegy
aljba,
Megakadtam egy galyba;
Rózsafa galyba
Vagyok akadva,
Piros rózsafa galyba.
Megakadtam egy galyba;
Rózsafa galyba
Vagyok akadva,
Piros rózsafa galyba.
82.
Gyenge harmat harmatozik a
rétre,
Ez a kis lány a szivem megigézte.
Szabaditsd meg a szivemet, galambom,
Inkább, ha kell, neked ingyen od’adom!
Ez a kis lány a szivem megigézte.
Szabaditsd meg a szivemet, galambom,
Inkább, ha kell, neked ingyen od’adom!
– Nem kell nekem a kend szíve,
tartsa meg,
Verje meg az a kénköves fergeteg,
Sokat megcsalt, sokat hagyott faképnél,
Azért mind kend felelős az istennél!
Verje meg az a kénköves fergeteg,
Sokat megcsalt, sokat hagyott faképnél,
Azért mind kend felelős az istennél!
83.
Gyere be, gyere be, gyönyörü
kis madár,
Csináltattam neked aranyból kaliczkát,
Aranyból kaliczkát, ezüstből ajtaját,
Ezüstből ajtaját, gyémántból váluját.
Csináltattam neked aranyból kaliczkát,
Aranyból kaliczkát, ezüstből ajtaját,
Ezüstből ajtaját, gyémántból váluját.
– Nem szoktam, nem szoktam
kaliczkában lakni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben lakni,
Zöld erdőben lakni, zöld ágakra szállni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben lakni,
Zöld erdőben lakni, zöld ágakra szállni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
84.
Gyi, fel, sárga, a
tetőre!
Veled megyek menyegzőre.
Iha, czin, czináron –
Szeret a virágom!
Veled megyek menyegzőre.
Iha, czin, czináron –
Szeret a virágom!
Ha megfázom, ha
meghülök,
Mellette felmelegülök.
Iha, czin, czináron –
Szeret a virágom!
Mellette felmelegülök.
Iha, czin, czináron –
Szeret a virágom!
85.
Gyenge kezem
fázik,
A szavam hibádzik.
Piros csizmám sarka
Ablakodnál ázik.
A szavam hibádzik.
Piros csizmám sarka
Ablakodnál ázik.
86.
Ha bemegyek, ha bemegyek a
templomba,
Rávetem szemem galambomra;
Teszek neki olyan fogadást,
Soha, soha, soha el nem hagyjuk egymást.
Rávetem szemem galambomra;
Teszek neki olyan fogadást,
Soha, soha, soha el nem hagyjuk egymást.
Ha bemegyek, ha bemegyek a
templomba,
Rávetem a szemem a papra;
Teszek neki olyan kacsintást,
Elfelejti, elfelejti a létániát.
Rávetem a szemem a papra;
Teszek neki olyan kacsintást,
Elfelejti, elfelejti a létániát.
Ha kimegyek, ha kimegyek a
tanyára,
Ránézek a kevély ispánra;
Mondok néki olyan jóestét.
Elfelejti, elfelejti a keresztnevét.
Ránézek a kevély ispánra;
Mondok néki olyan jóestét.
Elfelejti, elfelejti a keresztnevét.
87.
Ha elmészsz is rózsám, ne
hagyj itt engemet,
Ne vidd el magaddal minden jó kedvemet.
Elejted orsódat, nem lesz ki feladja,
Bánatos szivedet ki megvigasztalja.
Nem lesz, ki kapudnak küszöbét őrizze,
Nem lesz, ki lepergő könnyed letörölje.
Ne vidd el magaddal minden jó kedvemet.
Elejted orsódat, nem lesz ki feladja,
Bánatos szivedet ki megvigasztalja.
Nem lesz, ki kapudnak küszöbét őrizze,
Nem lesz, ki lepergő könnyed letörölje.
88.
Ha én rózsa
volnék,
Hamar elhervadnék,
Senki rám nem nézne,
Senki nem szeretne.
Hamar elhervadnék,
Senki rám nem nézne,
Senki nem szeretne.
Ne mondj hát
rózsának,
Engem violának,
Egy viola-szegfüt
A nyári nap elsüt.
Engem violának,
Egy viola-szegfüt
A nyári nap elsüt.
Bizony, ha
lehetnék,
Én csak galamb lennék;
Oh hová nem mennék,
Ha most repülhetnék!
Én csak galamb lennék;
Oh hová nem mennék,
Ha most repülhetnék!
89.
Ha én tudtam
volna
Szived álnokságát;
Elkerültem volna
Szerelmed hálóját.
Szived álnokságát;
Elkerültem volna
Szerelmed hálóját.
De el nem
kerültem,
Haj, belemerültem!
Mint csikó kantárba
Bele keveredtem.
Haj, belemerültem!
Mint csikó kantárba
Bele keveredtem.
Azért én nem
bánom,
Ha megvetettél is,
Parancsol az Isten
Szeretőt nékem is!
Ha megvetettél is,
Parancsol az Isten
Szeretőt nékem is!
90.
Haja, haja! hajnal akar
lenni,
A szeretőm haza akar menni;
Az ajtóját be nem tudja tenni,
Az ágyára le sem tud feküdni.
A szeretőm haza akar menni;
Az ajtóját be nem tudja tenni,
Az ágyára le sem tud feküdni.
Haja, haja! ha én oda
mennék,
Az ágyára haj! én lefeküdnék:
Két karomat alá rakogatnám,
Két orczáját körülcsókolgatnám.
Az ágyára haj! én lefeküdnék:
Két karomat alá rakogatnám,
Két orczáját körülcsókolgatnám.
91.
Hallod-e te, barna
menyecske,
Mi van a kötődbe bekötve?
– Piros alma, gömbö-gömbö-gömbölyü,
Kóstolja csak, jaj, de jó izü!
Mi van a kötődbe bekötve?
– Piros alma, gömbö-gömbö-gömbölyü,
Kóstolja csak, jaj, de jó izü!
Mit tagadod, rózsám, hogy
szeretsz,
Hisz te arról semmit nem tehetsz.
De minek is taga-taga-tagadnád,
Ugy is tudja az egész világ!
Hisz te arról semmit nem tehetsz.
De minek is taga-taga-tagadnád,
Ugy is tudja az egész világ!
92.
Ha nem voltál jó
szerető,
Boritson el a temető.
Vigyen el a sárga halál,
Takaríjjon szárnya alá.
Boritson el a temető.
Vigyen el a sárga halál,
Takaríjjon szárnya alá.
Ha nem voltál igaz
hozzám,
Mért csókoltad meg az orczám?
Hagytál volna békét, rózsám,
Ne is szóltál volna hozzám!
Mért csókoltad meg az orczám?
Hagytál volna békét, rózsám,
Ne is szóltál volna hozzám!
93.
Haragszik a rózsám
anyja,
Hogy engem szeret a fia;
Ha haragszik, tegyen róla,
Vessen békót a lábára!
Hogy engem szeret a fia;
Ha haragszik, tegyen róla,
Vessen békót a lábára!
Pányvázza ki
mályvafára,
Szivárványszin-pántlikára,
Engem hivjon istrázsára,
Ott is én leszek a párja.
Szivárványszin-pántlikára,
Engem hivjon istrázsára,
Ott is én leszek a párja.
94.
Három csillag van az égen egy
sorba,
Három szeretőm van nékem egyforma.
Három között azt az árvát szeretem,
Édes anyja árván hagyta énnekem.
Három szeretőm van nékem egyforma.
Három között azt az árvát szeretem,
Édes anyja árván hagyta énnekem.
Három dinnye van egy száron,
mind sárga,
Három szeretőm van mostan, mind árva,
Három közül a legszebbik halovány,
Arra illik az én csókom igazán.
Három szeretőm van mostan, mind árva,
Három közül a legszebbik halovány,
Arra illik az én csókom igazán.