Michelangelo élete

1) „Olykor sokat epekedem, mindenféle okból, mint olyan, aki távol van hazulról.“ (Levél 1497 augusztus 19.-ről Rómából).

2) Önmagára gondolt, midőn barátjának, Cecchino dei Braccinak, a Rómában élő firenzei számüzöttek egyikének e szókat adta szájába:

(Michelangelo költeményei, kiad. Carl Frey, LXXIII, 24.)

3) A Buonarroti Simoniakat, akik Settignanóból származtak, a firenzei krónikák a tizenkettedik századtól kezdve említik. Tudta ezt Michelangelo, aki ismerte családfáját. „Mi is igen nemes törzsből származott polgárok vagyunk.“ (Levél unokaöccséhez Lionardóhoz, 1546 december). Midőn unokaöccse arra gondolt, hogy nemességet szerez, Michelangelo ezt rossz néven vette: „Nem valami megtiszteltetés, ha azt mondja, hogy mintha nemesíttetni akarnád magad, mert tudhatja, hogy régi firenzei polgárok vagyunk, époly nemesek, mint bármely más család.“ (1549 február). Megkisértette nemzetségét talpraállitani, övéinek a Simoniak régi nevét visszaszerezni, Firenzében patriciusi házat alapítani, de mindig-beleütközött testvérei középszerűségébe. Szégyelte, hogy egyikök (Gismondo) az ekeszarvát fogta és paraszt módjára élt. 1520-ban Alessandro, Canossa grófja azt írta neki, hogy családi levéltárában bizonyítékokat talált, amely szerint rokonok. Az értesülés téves volt, de Michelangelo hitt benne és meg akarta szerezni Canossa várkastélyt, nemzetségének vélt bölcsőjét. Életírója Condivi az ő adatai alapján ősei között felsorolja Beatricét, II. Henrik testvérét és Matildot, a nagy grófnőt.

1515-ben, abból az alkalomból, midőn X. Leo Firenzébe érkezett, Buonarroto, Michelangelo öccse, comes palatinus-sá neveztetett ki és a Buonarrotiak megkapták a jogot, hogy címerükbe felvegyék a Mediciek pallá-ját, három liliommal és a pápa monogrammját.

4) „… sohasem voltam festő vagy szobrász, mint azok, akik árúba bocsájtják művészetüket. Én mindig őrizkedtem ettől, atyám és testvéreim iránt való tiszteletből…“ (Levél Lionardóhoz, 1548 május 2.)

5) Condivi.

6) Levél atyjához, 1497 augusztus 19. – Atyja csak 1508 március 13.-án „szabadította fel“, midőn harminchárom éves volt (március 8.-án beiktatott okirat).

7) Levelek 1507, 1509, 1512, 1513, 1525, 1547-ből.

8) Halála után római házában 7–8000 aranyat találtak, ami ma 4–500.000 franknak felel meg. Ezenfelül Vasari azt mondja, hogy unokaöccsének két ízben 7000 tallért adott és 2000-et szolgájának, Urbinónak. Nagy tőkéi voltak Firenzében elhelyezve. Az 1534. évi Denunzia dei beni szerint hat háza és hét földbirtoka volt, Firenzében, Settignanóban, Rovezzanóban, Stradellóban, San Stefano di Pozzolaticóban, stb. A földbirtok szenvedélye volt. Állandóan vásárolt ilyet: 1505-ben, 1506-ban, 1512-ben, 1515-ben, 1517-ben, 1518-ban, 1519-ben, 1520-ban, stb. Ez paraszti örökség volt nála. Különben, ha vagyont gyűjtött, úgy ezt nem magának tette: másokra költött, magától pedig mindent megvont.

9) Néhány egészségügyi tanács következik, mely jellemző ama kor barbár felfogására: „Első sorban is ápold fejedet, tartsd magad egyenletes melegen és ne mosdjál soha: tisztíttasd le magad, de ne mosdjál soha.“ Levelek, 1500 december 19.

10) Levelek, 1506.

11) Az 1517. év szeptemberében, midőn a San Lorenzo-templom homlokzatával és a Sta Maria sopra Minerva Krisztusával foglalkozik, „beteg, halálán van.“ 1518 szeptemberében, a seravezzai kőbányákban, túlerőltetéstől, boszúságtól megbetegszik. Újabb betegség 1520-ban, Ráfael halála idején. Az 1521. év végén egy barátja, Lionardo sellajo, szerencsét kíván hozzá, „hogy oly betegségből gyógyult fel, amelyből kevesen lábalnak ki.“ 1531 júniusában, Firenze bevétele után, sem aludni, sem enni nem képes, baja van fejével és szívével; ez az állapot egész az év végéig elhúzódik s barátai azt hiszik, hogy el van veszve. 1539-ben leesik a Sixtus-kápolna állványáról és lábát töri. Az 1544. év júniusában igen súlyos lázban szenved; a Strozziak firenzei házában barátja, Luigi del Riccio ápolja. 1545 decemberében és a következő év január hónapjában a láz veszedelmes alakban ismétlődik és igen elgyengíti; újból Riccio ápolja a Strozziaknál. Az 1549. év márciusában kegyetlenül szenved kőbántalmaitól. 1559 júliusában ugyanebben és mindenféle egyéb bajokban szenved; igen elgyengült. 1561 augusztusában roham lepi meg „önkivületben összeesik, görcsös rángatózásokkal“.

12) „Febbre, fianchi dolor’, morbi ochi e denti.“ Költemények, LXXXII.

13) 1517 július. Carrarából Domenico Buoninsegninek írt levél.

14) 1523 július. Levél Bart. Angiolinihoz.

15) Atyjához intézett leveleiben minduntalan: „Ne gyötörje magát…“ (1509 tavaszán.) – „Rosszul esik nekem, hogy ilyen aggodalomban él; könyörgök, ne gondoljon többé erre.“ (1509 január 27.) – „Ne ijedjen meg, ne okozzon magának egy szemernyi szomoruságot se“ (1509 szeptember 15).

Ugy látszik, hogy az öreg Buonarrotit is, mint fiát, páni rettegés krizisei lepték meg. 1521-ben – mint látni fogjuk – hirtelen elmenekül saját házából, azzal a panaszszal, hogy fia üldözte el.

16)

(LXXIV. szonett, barátjához, Luigi del Riccióhoz, aki épen akkor, 1509-ben mentette meg súlyos betegségéből.)

Lásd a tisztázásra szolgáló szép levelet, amelyet 1561 november 15.-én írt neki hű barátja Tommaso de’ Cavalieri, akit igazságtalanúl gyanúsított meg: – „Teljesen biztos vagyok benne, hogy soha meg nem sértettem; de túlságos könnyen hisz olyanoknak, akiknek legkevésbbé kellene hinnie…“

17) „Folytonos bizalmatlanságban élek… Ne bízzatok senkiben, aludjatok nyitott szemmel.“

18) 1515 szeptemberében és októberében öccséhez, Buonarrotóhoz intézett levelek: „… Ne gúnyolódj afölött, amit neked írok… Nem szabad senkit se kifigurázni és a mai időkben nem árthat, ha félünk és testünkről, lelkünkről gondoskodunk… Mindenkor helyes nyugtalankodni…“

19) Leveleiben gyakran nevezi magát „búskomornak és bolondnak“, – „vén bolondnak“, – „bolondnak és gonosznak“. – Másutt védekezik a bolondság ellen, amit szemére hánytak, kiemelve, „hogy az soha sem ártott senkinek, csak saját magának.“

20) Költemények, XLII.

21)

22) Így ír: „Minden elszomorít… Még a jó is túlságosan rövid tartama miatt nem kevésbbé búsítja és nyomja lelkemet, mint maga a rossz.“

23) Költemények, LXXXI.

24) Költemények, LXXIV.

25) Tudjuk, hogy a San Lorenzo-templom homlokzata miatt éveket töltött el a seravezzai kőbányákban.

26) Ilyen a Sta Maria sopra Minerva Krisztus-a, melyre a megrendelést 1514-ben fogadta el és 1518-ban azon kesereg, hogy még el sem kezdte. „Meghalok bánatomban… Mintha csak tolvaj lennék…“ – A sienai Piccolomini-kápolna esetében 1501-ben írta alá a szerződést, azzal a kikötéssel, hogy munkáját három éven belül szállítani fogja. Hatvan évvel később, 1501-ben, még mindig bántotta, hogy kötelezettségének nem tett eleget!

27) „Facte paura a ognuno insino a’ papi“, – írja neki Sebastiano del Piombo 1520 október 27-én.

28) Vasarival folytatott beszélgetésben.

29) Igy 1534-ben, midőn menekülni akar III. Pál elől, végre is beletörődik feladatába.

30) Ilyen Giulio de’ Medici biboros (utóbb VII. Kelemen pápa) lealázó levele 1518 február 2.-áról, amelyben meggyanusítja, hogy a carraraiakkal megvásároltatta magát. Michelangelo meghajol, belenyugszik, azt írja, „hogy a világon semmi egyebet sem akar, csak hogy tetszését elnyerje.“

31) Lásd leveleit és azokat a leveleket, amelyeket Sebastiano del Piombóval irat neki Firenze bevétele után. Nyugtalankodik egészségi állapota, kellemetlenségei miatt. 1531-ben brevét bocsájt ki, hogy megvédje azoknak alkalmatlankodásaitól, akik visszaéltek szívességével.

32) Hasonlítsuk össze Michelangelónak 1533 decemberében Febóhoz intézett alázatos levelét Febo 1534 januárjában kelt kunyoráló, közönséges levelével.

33) „… Ha nem leszek képes hatalmas elméjének hullámain hajózni, az meg fog nekem bocsájtani és nem fog azért haragudni, hogy nem vagyok hozzá hasonlatos és nem fog tőlem olyat kivánni, ami nincs meg bennem: mert aki mindenben páratlan, annak semmiféle dologban sem lehetnek társai.“ (Michelangelo Tommaso de’ Cavalierihez, 1533 január 1.-én.)

34) „… Már mai napig is őrizkedtem attól, hogy a számüzöttekkel beszéljek és érintkezzem, de jövőre még inkább őrizkedem majd… Mindig egyedül vagyok, keveset járok ki és senkivel sem beszélek, legkevésbbé firenzeiekkel. Ha az utcán köszönnek nekem, nem állhatom meg, hogy szíves szavakkal ne válaszoljak és tovább megyek, de ha tudnám, kik azok a számüzöttek, sehogysem válaszolnék.“ (Rómából 1548-ban unokaöccséhez, Lionardóhoz intézett levél, miután az tudomására hozta azt a vádat, amelylyel Firenzében illették, hogy tudniillik érintkezésben van a számüzöttekkel, akik ellen II. Cosimo éppen akkor igen szigoru rendeletet bocsájtott ki.)

De még tovább is megy. Megtagadja azt a vendégszeretetet, amelyben, betegsége alatt, a Strozziaknál részesült:

„Ami azt illeti, hogy betegen Strozziék házában voltam, én nem úgy fogom föl, hogy az ő házukban voltam, hanem Luigi del Riccio uram szobájában, aki jó barátom vala.“ (Luigi del Riccio a Strozziak szolgálatában állott). – Oly kevéssé volt kétséges, hogy Michelangelo a Strozziak vendége volt és nem Riccióé, hogy ő maga két évvel előbb a jelenleg a Louvreban levő két rabszolga-szobrot elküldte Roberto Strozzinak, hogy meghálálja vendégszeretetét.

35) 1531-ben, Firenze bevétele után, miután Michelangelo alávetette magát VII. Kelemennek és Valorihoz közeledett.

36) Költemények, XLIX. (Valószinűleg 1532 körül.)

37) Ugyanott, VI. (1504 és 1511 között).

38) Ugyanott, LVIII. (Atyjának halálára, 1534).

39) Ugyanott, CXXXV.

40) A következő leírás Michelangelo különböző arcképeiből van merítve, főleg Jacopo del Conte festményéből (1544–45), amely a firenzei Uffizi-képtárban van és amelyről Marcello Venusti módosított ismétlést készített (a capitoliumi múzeumban), Francisco d’Ollanda (1538–39) és Giulio Buonasone metszeteiből (1546), valamint Condivi leírásából (1553). Daniele da Volterra, tanítványa és barátja, halála után elkészítette mellszobrát. Leone Leoni 1561-ben érmet készített arcképével.

41) Igy látták még azok, akik 1564-ben koporsóját felnyittatták, midőn testét Rómából elvitték Firenzébe. Mintha csak aludt volna, fején nemezkalappal, lábain sarkantyús csizmákkal.

42) Condivi, Venusti arcképén szemei meglehetős nagyok.

43) 1490–92 körül.

44)

45) „Szobrásznak“ nevezte magát, nem „festőnek“. „Ma“ – írja 1508 március 10.-én – „én, Michelagniolo, szobrász, elkezdtem a Kápolna (Sixtus-kápolna) festményeit“. – Egy évvel utóbb, 1509 január 27.-én így ír: „Ez nem az én mesterségem. Haszon nélkül vesztegetem el időmet.“ – E tekintetben sohasem változtatta meg véleményét.

46) Költemények, CXLVII.

47) Dante: Paradiso, XXIX. 91.

48) Költemények, I. (a Louvreban őrzött lapon, a Dávid-ra vonatkozó vázlatok mellett).

49) Michelangelo azt szokta volt mondogatni, hogy géniuszát „az arezzovidéki finom levegőnek“ köszönheti.

50) Lodovico di Lionardo Buonarroti Simoni. – A család valódi neve Simoni volt.

51) Francesca di Neri di Miniato del Sera.

52) Néhány évvel utóbb, 1485-ben atyja ujból megnősült és elvette Lucrezia Ubaldinit, aki 1497-ben halt meg.

53) Lionardo 1473-ban született, Buonarroto 1477-ben, Giovan Simone 1479-ben, Sigismondo 1431-ben. – Lionardo szerzetesnek ment és igy Michelangelo lett a legidősebb fiú, a család feje.

54) Condivi.

55) Valójában alig hihetünk az oly hatalmas művész féltékenységében. Semmi esetre sem gondolom, hogy az lett volna Michelangelo hirtelen távozásának oka. Öregségéig megőrizte az első mestere iránt való tiszteletet.

56) Ezt az iskolát Bertoldo, Donatello tanítványa igazgatta.

57) A Kentaurok és lapithák küzdelme a firenzei Casa Buonarrotiban van. Ugyanabból az időből való a Nevető faun maszkja, mely megszerezte Michelangelónak Lorenzo de’ Medici barátságát és a Madonna a lépcsőnél domborműve a Casa Buonarrotiban.

58) 1491 felé történt.

59) Kevéssel utóbb, 1494-ben meghaltak: Poliziano azzal a kéréssel, hogy mint dominikánust temessék el a San Marco templomban, Savonarola templomában; – Pico de la Mirandolára halála előtt reáadták a dominikánus szerzetesek csuháját.

60) 1491-ben.

61) Lorenzo de’ Medici 1492 április 8.-án halt meg; fia Piero következett utána. Michelangelo elhagyta a palotát, visszatért atyjához és egy darabig foglalkozás nélkül maradt. Utóbb Piero visszafogadta szolgálatába és megbizta, hogy vásároljon számára vésett és metszett köveket. Ekkor faragta Herakles nagy márványszobrát, amely először a Strozzi-palotában volt, majd 1529-ben I. Ferenc megvásárolta és Fontainebleauban helyezte el, ahonnan a tizenhetedik században eltünt. Ebből az időből való a Santo Spirito-kolostor számára készült fából faragott feszület, amelyhez Michelangelo oly hévvel tanulmányozta hullákról az anatómiát, hogy belebetegedett (1494).

62) Condivi. – Michelangelo szökése 1494 október hónapjában történt. Egy hónappal utóbb Piero de’ Medici is elmenekül a nép felkelése elől. Firenzében népkormány alakul Savonarola támogatásával, aki megjósolta, hogy Firenze az egész világba be fogja vinni a köztársaságot. Ez a köztársaság azonban mégis elismert egy királyt: Jézus Krisztust.

63) Bolognában a nemes Giovanni Francesco Aldovrandinak volt vendége, aki a rendőrséggel való némely kellemetlenségeiben segitségére volt. Ekkor dolgozott San Petronio szobrán és egy kis angyalszobron San Domenico ereklyetartó koporsója (arca) számára. Ezek a munkák azonban legkevésbbé sem vallásos jellegűek. A büszke erő uralkodik bennük.

64) Michelangelo 1496 júniusában érkezett Rómába. A Részeg Bacchus, a Haldokló Adonis (a Bargello múzeumában) és a Cupido (South-Kensington) 1497-ből valók. – Úgy látszik, ugyanekkor rajzolta meg Szent Ferenc stigmatizációjá-nak kartonját a San Pietro in Montorio számára.

65) 1498 május 23.-án.

66) Mai napig mindig azt mondták, hogy a Pietà egy francia biboros, Jean de Groslaye de Villiers, Saint-Denis apátja, VIII. Károly követe számára készült, aki Michelangelónál a francia királyoknak a Szent Péter templomban levő kápolnája számára rendelte meg (szerződés 1498 augusztus 27.-én). Samaran Charles, La Maison d’Armagnac au XV-e siècle cimű dolgozatában megállapította, hogy a francia biboros, aki a Pietà-t faragtatta, Jean de Bilhères pessani apát, lombezi püspök, saint-denisi apát volt. Michelangelo 1501-ig dolgozott rajta.

Michelangelónak Condivivel folytatott beszélgetése lovagias miszticizmusból fakadó gondolattal magyarázza a Szűz fiatalságát, mely annyira eltér Donatello, Signorelli, Mantegna és Botticelli heves, fonnyadt, fájdalomtól rángatott Mater Dolorosá-itól.

67) Levél atyjához, 1500 december 19.

68) Levél atyjához 1509 tavaszán.

69) Levél atyjához, 1521.

70) 1501 augusztus. – Az előző hónapokban a sienai székesegyház Piccolomini-oltárának diszítésére Francesco Piccolomini biborossal szerződést kötött, de ennek sohasem tett eleget.

71) Vasari.

72) Michelangelo igy szólt egy szobrászhoz, aki azzal vesződött, hogy oly módon irányitsa a világosságot műhelyében, hogy műve előnyösen tünjék fel: „Ne törd magad annyira, csak az számit, hogy milyen világosság lesz a téren.“

73) A tárgyalások részletei fennmaradtak (Milanesi: Contratti artistici, 620. köv. II.)

A Dávid 1873-ig azon a helyen maradt, amelyet Michelangelo jelölt ki számára, a Signoria palotája előtt. Akkor a szobrot, amelyet az eső nyugtalanító módon megtámadott, a firenzei Academia di Belle Artiba, külön kerek terembe (Tribuna del David) vitték át. A firenzei Circolo Artistico mostanában ajánlja, hogy készítsenek róla fehér márvány másolatot és állítsák fel régi helyén, a Palazzo Vecchio előtt.

74) Egykorú tudósítás és Pietro di Marco Parenti: Storie Fiorentine.

75) Jegyezzük még meg, hogy a Dávid szűzies meztelensége megbotránkoztatta Firenze szemérmét. Aretino, Michelangelo szemére vetvén Utolsó itélet-ének illetlenségét, 1545-ben ezt írja neki: „Utánozza a firenzeiek szemérmességét, akik aranylevelekkel takarják el szép Kolosszusuk elrejtendő részeit.“

76) Célzás Francesco Sforza lovasszobrára, melyet Leonardo befejezetlenül hagyott és amelynek gipszmintáját XII. Lajos ijjászai mulatságából összelődöztek.

77) Egykorú tudósítás (a Maglabecchiana Anonymusa).

78) Az a megalázó feladat jutott neki, hogy a firenzeieknek barátain, a milanóiakon aratott győzelmét örökítse meg.

79) Vagy a Pisai csata.

80) Michelangelo kartonja – csak ez készült el 1505 óta – 1512-ben a Mediciek visszatérése által Firenzében előidézett zavargások alkalmából tünt el. A művet csak töredékes másolatokból ismerjük, amelyek közül a leghíresebb Marcontonio metszete (A kúszók). – Ami Leonardo freskóját illeti, maga Leonardo okozta romlását. Tökéletesiteni akarta a freskó-festés eljárását, olajos réteggel próbálkozott meg, amely azonban nem tartott és a festmény, amelyet elkedvetlenedve 1506-ban abbahagyott, 1550-ben már nem volt meg.

Michelangelo életének ebből a korszakából (1501 – 1505) valók még: a Madonna és a kis Jézus kerek domborművei a londoni Royal Academyben és a firenzei Bargello múzeumában; – a Brüggei Madonna, melyet flamand kereskedők 1506-ban szereztek meg és a Szent családot ábrázoló nagy temperafestmény az Uffizi-képtárban, Michelangelo legszebb és leggondosabban kimunkált képe. Puritán méltósága, heroikus hangulata éles ellentétben áll Leonardo művészetének nőies lágyságával.

81) Condivi.

82) Legalább Bramante. Ráfael sokkal inkább barátja és lekötelezettje volt, semhogy ne állott volna melléje, de nincs bizonyitékunk, hogy személyesen is Michelangelo ellen cselekedett volna. Ez ugyan határozott formában megvádolja: „Minden egyenetlenség, ami köztem és Julius pápa között támadt, az urbinói Bramante és Ráfael irigységéből származott: ez volt az oka hogy életében nem folytatta síremlékét, hogy tönkretegyen. És Ráfaelnak volt is oka reá, mert amit a művészetből tudott, az tőlem eredt.“ (1542 októberében ismeretlenhez intézett levél. – Levelek, kiad. Milanesi, 489.–494. II.)

83) Condivi, akit Michelangelo iránt táplált vak barátsága kissé gyanussá tesz, igy szól: „Az irigységen kívűl az is sarkalta Bramantét, hogy félt Michelangelo ítéletétől, aki sok hibáját fedezte fel. Mert Bramanténak, aki – mint mindenki tudja – minden fajta élvezeteket keresett és sokat költött, nem volt elég az a fizetés, amit a pápától kapott, noha bőséges volt. Igyekezett tehát munkáiból hasznot húzni, oly módon, hogy a falakat rossz anyagból építtette, miáltal azok nagyságukhoz és kiterjedésükhöz képest kevésbbé voltak szilárdak és biztosak. Mindenki világosan felismerheti ezt a Szent Péter-templom építkezésében, a San Pietro ad Vincula kolostorában és egyéb épületeiben. Mindezeket újból kellett alapozni és kapcsokkal, támaszokkal megerősíteni, mert már düledeztek vagy rövid időn belűl bedőltek volna.“

84) „… Midőn Julius pápa megmásította szándékát, vagyis hogy a síremléket életében elkészíttesse és az általam már korábban Carrarában megrendelt márványnyal megrakott hajók a Ripára érkeztek, nem voltam képes a pápától pénzt kapni, mert megbánta az egészet és nekem kellett a hajókat kifizetnem… És ugyanazon időtájt Firenzéből megérkeztek a kőfaragók, akiket a síremlék végett fogadtam fel és akik közül némelyek még ma is élnek. Felszereltem számukra ágyakkal és egyéb bútorokkal a házat, amelyet Julius adott nekem Santa Caterina mögött… Pénz nélkül maradtam, nagy zavarban…“ (már idézett levél, 1542 október).

85) 1506 április 17.-én.

86) Ez az egész elbeszélés szószerint Michelangelo 1542. évi októberi leveléből van véve.

87) Erre az időpontra teszem, amelyet a legvalószínűbbnek tartok, noha Frey – kellő ok nélkül – a szonett keletkezését 1511 táján keresi.

88) Költemények III.

A „száraz fa“ célzás a zöldelő tölgyre, mely a della Rovere család (II. Julius családja) címerében szerepel.

89) „Ez nem volt távozásom egyedüli oka; más dolog is volt, amiről azonban nem akarok írni. Elég az ahhoz, hogy ez a dolog azt a gondolatot keltette föl bennem, hogy ha Rómában maradok, az én síremlékem még előbb el talál készülni, mint a pápáé. És ez volt hirtelen távozásom oka.“

90) 1506 április 18.-án.

91) Levél, 1542 október.

92) Ugyanott.

93) 1506 augusztus végén.

94) Condivi. – Michelangelo már 1504-ben gondolt arra, hogy Törökországba megy, 1519-ben pedig érintkezett „Drinápoly urával“, aki felszólította, hogy menjen oda számára festményeket készíteni.

Tudjuk, hogy Leonardo da Vinci is Törökországba készült.

95) Condivi.

96) Atyjához intézett levél, 1507 február 8.

97) Öccséhez intézett levél, 1507 szeptember 29 és november 10.

98) Legalább ezt állítja Condivi. Mégis megjegyzendő, hogy már mielőtt Michelangelo Bolognába menekült, szó volt róla, hogy vele festessék ki a Sixtus-kápolnát, de akkor ez a terv kevéssé volt Bramante ínyére, aki el akarta távolítani Rómából vetélytársát (Pietro Rosselli levele Michelangelóhoz, 1506 május).

99) 1508 április és szeptember között kifestette a Stanza della Segnaturá-t (Athéni iskola és Disputa).

100) Vasari.

101) Az 1510. évben atyjához intézett leveleiben panaszkodik egyik segédje miatt, aki semmire sem használható, „csak arra, hogy kiszolgáltassa magát… Még csak ez a foglalkozás hiányzott nekem! Mintha nem lett volna elég!… Szerencsétlenné tesz, mint egy állatot.“

102) Levél atyjához 1509 január 27.

103) Levelek atyjához, 1509–1512.

104) Giovan Simone durván bánt atyjával, akinek Michelangelo így ír:

„Utolsó leveléből értesültem róla, hogy miként mennek otthon a dolgok és Giovan Simone hogy viselkedik. Tíz év óta nem kaptam rosszabb hírt… Ha tehettem volna, még ugyanaznap, midőn levelét megkaptam, lóra ültem volna és mostanáig mindent rendbe hoztam volna. Minthogy azonban nem tehettem, megírom neki véleményemet és ha ezentúl nem javul meg, vagy elvisz valamit a házból, még ha csak egy hajítófát ér is, avagy más kellemetlenséget okoz, legyen szíves értesíteni; majd igyekszem a pápától szabadságot kapni, elmegyek oda és majd rápirítok.“