GÉP MELLETT.
Mária görnyedt fiatal teste fölmagasodott a gép fölé, keskeny háta megnyúlt, csontos vállai nyújtózkodtak, gyönge alakja megzökkent és mukkanás nélkül pihent a kattogó, csörömpölő zajban.
Körülötte a szövő-fonó-gépek mind motolláztak, fiatal lányok a fogantyúk, emeltyűk, kerekek között hajladoztak, kis padkákon megültek és a fonalak sikló kígyóit a gép bordáin, karjain által ügyesen vezetgették, bomolt, morgott a munka, az esti árnyék robotoló lányokat, lüktető gépeket, a hodályos termet egy darabba összenyalábolta, izgatott kohó képe komorkodott az alkonyatban, fonalak sietős végtelen útjáról porzott a hám, a szálka, az eltünt napsütés visszfénye táncoló, piszkos szőnyegeket rántott a lányok, a gépek fölé…
Mária megcsudálta társait, a forgó masinákat, az estének orv leszállását, a gépek fölött ringó porlejtőket s bámész álmélkodásának nem volt célja, tárgya, se határa, pillantása mint a restült pillangó, erre-arra elsúrolódott, csak a fáradtsággal bíbelődött, fejét, nyakát, hátát a szívtelen fájdalom nyomta, agyvelejének barlangjaiban alvó gondolatok bóbiskoltak, csak az erőszakos, elrabolt pillanatnak örvendezett, kiszáradt, szipákoló orrával, borzongó fiatal testével csak élt, lustálkodott, örvendezett…
a szövőgép láncai felcsörömpöltek, a kerekek, forgó vasak torlódva zenebonáltak…
Mária fölrezzent lustálkodásából, tanult keze, mint a gép többi karja, ujja, odaszökkent az emeltyűhöz, tolórúdhoz, a fonalak rajló sugarai a mélységben, magasságban megnyüzsögtek,
Mária eszét meglibbentette a gondolat, a gépre vigyázni kell, vigyázni kell a gépre…
Forrt, búgott a masina, a korai téli este borújával már oda állt a gyárablakok alá, Mária lankadt csípővel, fájós hátával, vasnehéz kezeivel hajladozott, motollázott, a gép iramával vonszolódott s alázatosan szolgált, de libbenő, dacoskodó esze vissza-visszatért képeihez…
a téli estékre gondolt, a meleg szobákra, ahol most más munkáslányok gyülekeznek, beszélgetnek, nevetgélnek, fiatal munkások a kedvükben járnak, a terem végén zongora áll s játszanak rajta, mosolyogva, szépen, táncra kérik őt is, jószagú a levegő, forognak a párok, a keringő úgy muzsikál, röpköd körülötte, mint a szellő, ha majálisra mennek…
szívesen megkarolják, a fülébe súgnak és nevetni kell a bolondságokon, amit a férfiak kitalálnak, ring a tánc, hintázik a párja karján, neki most a szépet teszik s olyan lány mint a többi, aki nem munkásleány, törődnek vele, a szavát akarják, virágot, ha ad a legénynek, kedvesen megköszönik…
a gép fölcsettent, láncok, szíjak, karok és kerekek dörrenve összegomolyogtak,
Mária fölrémült, a gép bomló rendjét, erőtlen erős kezével a szabályos forgásba visszarántotta, fejére, vállaira, a nehezebb súlyok ráterhesedtek és elpihegte:
– Vigyázni kell… Vigyázni kell a gépre…
Esteledett, a műhelylámpák fukar vigyázatossággal még nem égtek, Mária engedelmesen járatta a gépet, lehajolt, oldalt fordult, a gép fejéhez fölágaskodott, babra ujjaival megkúszálta a fonalak rendjét s a húsát, hátát, ólmosodó karját lihegve összehordta, hogy a fáradtság a padkáról le ne döntse, a masina zakatolt, gyöngült esze az ábrákat még fölhánytorgatta…
arcába belefújt a táncos párja lehellete…
a gép bukdácsolva zörrent…
Mária kis mellén erős férfi melege remegett…
vaspántok, vashurkok, vasléniák, egymásba robbantak…
Mária vad mozdulattal a gépet az alattomos morgásba visszalökte…
dalocska keringőzött a füle körül s szemébe belesugárzott a férfiszempár udvarlása…
a gép acélbelét a görcs megrángatta és felbődült…
Rabszolgaszívén a vágyak illatával Mária fölhorkant s hőkölve a gépre meredt, mely iromba formáival, széles fejével, lapátoló karjával, fujtató nagy hasával a szennyes homályban dőlyfösködött,
Mária hajszolt gondolata, könyörgő ábrándossága vissza-visszalibbent a kívánság örömeihez, de a gép zsarnok gonoszsággal csak rányöszörgött, rácsörömpölt…
Mária a gyűlölettől gyuladva, két gyönge kezével belevágott a gépbe…
A masina felvillámlott, sötét testéből nyalábos fény tört elő, megnyúlt s mint a hajcsárostor elérte Mária megriadó szegény testét…
Mária megzavarodva, a kerekek közé kapott és zihálva tovább járatta a gépet.