A „LEÁNYÁLMOK“.
(Erdős René ifju költőnk költeményeinek első kötete e czim alatt jelent meg: Leányálmok. A költő bájos hajadon. Felkért, irjak könyvéhez előszót.)
Tisztelt Urnőm! Ön bizalommal felszólitott, hogy költeményeinek gyüjteményes kiadásához, a »Leányálmok«-hoz irjak előszót.
Bizalma mélyen megtisztel. Kitérnem előle lehetetlen, méltón megfelelnem szintén lehetetlen.
Elolvastam költeményeit. Igazán álmok s igazán leánysziv álmai. Bájos ifju nő lelke él a költeményekben. Mélyen érző, gyakran vérző, ritkán vidám, mindég ábrándos leánysziv játszik a szerelemmel.
Játszik? Nem tudom bizonyosan: a sziv-e a játékszer, vagy a szerelem, vagy egyik se, csak ketten együtt mindennapi játszótársak? Melyik fárad el? Melyik törik össze?
Az a leánysziv nem boldog az ő szerelmében és mégis boldog, mert soha sincs szerelem nélkül. Éjszaka, melynek vagy lenyugodott, vagy föl se kelt napja, de mégse sötét. Tele méla holdfénynyel és ragyogó csillagsugárral.
Ön tisztelt Urnőm, leány és ifju. Feje fölött husz tavasz még nem hullatta el virágait. Az ifju leány szivének álmait én már megfejteni nem tudom. Korom nem engedi. Másfelé szállonganak már azok, mint a hol én járok. Ezért nem tudok méltón megfelelni megtisztelő felhivásának.
Mit irjak én előszóban?
Hogy a leánysziv érzése oly mély, oly nemes és oly magasztos: természetesnek találom. Hogy minden érzése a szerelem: ez se lehet másként. Kietlen és zord sivataghoz hasonlit az a leánysziv, mely telidestele nincs vagy a szerelemmel, vagy annak ábrándjaival.
De meglep, hogy a napsugaras, hajadoni életkor pár éve alatt az a leánysziv annyit tudott érezni s érzéseiből annyi szép és kedves gondolatot tudott megérlelni és összegyüjteni.
Nagy költői tehetség teszi gazdaggá az Ön szellemét tisztelt Urnőm! Egyedül ez kelti fel csodálkozásomat. Hogy érzései szellőfuvalomként nem röppentek el öntudatlan; hogy szellemének aranyöntő műhelyében gondolatok és eszmék kincsévé alakultak át; hogy édes, magyar költői nyelvünket annyira birtokába tudta venni s költeményei oly simák, oly gördülékenyek, oly bevégzettek, annyi bájjal, annyi fénynyel és annyi meleggel teljesek: ez az, a melyen el nem fogy, hanem mindig ujra támad bámulatom. És tiszteletem Ön iránt.
És igaz benső örömem a fölött, hogy Ön könyvalakban összegyüjtve adja ki költeményeit. Hadd lásson mivelt izlésü közönségünk egy költőt, a ki nő, hajadon és ifju; hadd lássanak nemes, ifju hölgyeink egy leányt, a ki szerelmi ideáljával nem marad a földön, hanem azt magával ragadja a magyar költészet magasságaiba.