WeRead Powered by ReaderPub
Népdalok és mondák (1. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény cover

Népdalok és mondák (1. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény

Chapter 460: 426.
By János Erdélyi
Open in WeRead

Explore more books like this:

Mythology, Legends & FolklorePoetry

About This Book

A kötet népdalokat és mondákat gyűjt egybe különböző vidékről, a rövidebb lírai daloktól a hosszabb elbeszélő balladákon és táncdalokig. Kísérő előszóban ismerteti a gyűjtés indítékát és módszerét, valamint a beküldött források és közreműködők körét; több nóta mellett hangjegy is található. Az anyag bemutatja a változatos formákat, refrének és regionális változatok sokaságát, és jegyzetekkel, rendszerezéssel törekszik az elhangzó hagyományok hiteles rögzítésére és közreadására.

418.

A pünkösti rózsa kihajlott ez utra,
 Sz ez én szekeremnek kivagyon e rudja.
Jóra e vagy roszra, e jó iszten tudja,
 Minden horgast, borgast ő fordíthat jóra.
Kimenék, kimenék, kimenék ez utra,
 Látám édeszemet, ő isz láta engem.
 Akarám kérdeni, szánom buszítani,
 Mint gyenge iffiat megszomorítani.
Áldott apa, sz anya, ki tégedet szült volt,
 A ki téged szült volt, sz téged fölnevelt volt.
 Adjon iszten annak ezernyi ezer jót,
 Ki a te bölcsődet megrenditette volt.
Nem egyszer sz nem egyszer, ezernyi ezerszer,
 Ugy hallottam rózsám, rózsafán termettél,
 Piross pünkösd napján hajnalban születtél,
 Áldott az a napom, mellyen megszerettél.

421.

A hol felnőtt vala egy édesz almafa,
 Szárig gyoszár virág alatta nőtt vala,
 Szegény árva lyánka alatta ül vala,
 Maga koszorúját kötögeti vala.
Hova gyoszár nem ér, bila gyöngyvel toldgya,
 Bila gyöngyvel toldgya, aranyval nyomtattya,
 Énekeli vala tanolt énekeit,
 Törölgeti vala keserves könnyüit.
Isztenem, isztenem, szerelmesz isztenem!
 Apa sz anya nélkül hogy kell igy megélnem?
 Attyafiju nélkül, egy hitesz társz nélkül,
 Mit fogok csinálni éltemben egyedül!
Csak ajtón szóllamlék egy idegen szózat,
 Ne szírj, ne keszeregj, e szavakra biztat,
 Apád, anyád sz atyádfija leszek,
 Hitesz társzad helyett, hitesz társzad leszek.
Ne hitegeszsz ingem, te kevély idegen,
 Mert nekem isz vagyon jegyesszem gyürüsszem.
 Jegyesszem, gyürüsszem, jegybeli szép mátkám,
 Ő lesz életemben nekem apám sz anyám.
Ki moszt isz oda van hadban hadakozni,
 Hadba hadakozni, zászlót elhordozni,
 Holnap délelőttre tán jó hirt fog hozni,
 Hajnalkor akarok elibe indulni.

422.

Most van esztendeje, mászodikba fordult,
 Hogy ez éjen édeszem háboruba indult,
 A hosszú utakat elejibe vette,
 A bút sz a bánatot magához ölelte.
Keszéerj el engemet bár csak a kapudig,
 Ha kapudig nem isz, bár csak ez ajtódig;
 Onnét elmenek én, szivem, egyedül isz;
 Ingem iszten őröz, őrözzön téged isz.
Tunya neked, szivem, ágyadban heverni,
 De rosz nekem, kincsem, hadak között lenni.
 Hadak között lenni, rólad gondolkodni,
 Titkos bánatimat éretted szenvedni.
Az esső isz esik, köpönyegem ázik,
 A szél patkójától a kő isz szikrázik.
 Győzünk-e vagy vesztünk, tán immár elválik,
 E szok szenvedés tán megjutalmazódik.

424.

Tul a vizen egy kisaszony,
 Kinek neve Rosza aszony,
 Selyem kalap a fejibe,
 Nem szüt a nap a szemibe.
Moszt akadtam egy gyengére,
 Fejér haju legénykére,
 Egyéb hiba nincsen benne,
 Menyecskékre jár e szeme.
Kicsi ökör, nagy e járom,
 Barna legény az én párom.
 Három esztendeig várom,
 Mégisz ő lesz az én párom.
Megfogom ez ökröm szarvát,
 Felszántom e kertem allyát,
 Ne teremjen gyalog bodzát,
 De teremjen kerti rózsát.

425.

Forrófalvi zöld erdőben,
 Barna legény e szélyiben,
 Arany kalap e fejibe,
 Nem szüt e nap e szemibe.
Ne bánnyatok, ti szép lyányok,
 Hogy ez alföldre szétálok.
 Barna szeretőmhöz járok,
 Csókért tőle csókot várok.
Kőbül fogok hidat rakni,
 Azon fogok hozzá járni,
 Azon fogok hozzá járni,
 Sz osztán társznak válosztani.
Szép isz vagyok, jó isz vagyok,
 Emez aszony veje vagyok.
 Szép lyányának társza vagyok,
 Hálá iszten, boldog vagyok.
Hezzád jártam szok üdőtől;
 Kilencz egész esztendőtül,
 De nem bánom fáradságom,
 Te vagy immár boldogszágom.
Meg nem untam hezzád járni,
 Szárosz utczákon gázlódni,
 Mert néjelküled szem szeretni,
 Szem nem tudtam lenne élni.

426.

Éjen elmenek rószám, valamerre,
 Magyarország köllős közepibe.
 Ott beszállok, liliom képébe,
 Édesz anyám háza elejibe.
Ott isz kötnek gyöngyöt a nyakamra,
 Aranyövet karcsu derekamra.
 Ugy indítnak fel a bécsi utra,
 Hol meg éjen juthatok nagy szomoruságra.
A nagy urak jőnek látászomra,
 De nem jőnek szabadítászomra;
 Szabad nekem ez utra kimennem,
 Mert meguntam a pusztában ülnöm.
Parancsolom a korcsmárosznénak,
 Hozzon bort ki jó bort ivójának.
 Bort nem iszom, fogadászom tartja,
 Pálinkát szem iszom, mert anyám nem hadja.
Vizet iszom, mikor kedvem tartya,
 Azt isz csakugy, ha éjedeszem adgya.
 Azt isz csak ugy, ha szájábul adgya,
 Mind a galamb, ha társzát itattya.
Az én lovam mindenkor jó kedvü,
 Nem kell neki karmazsin szügyellő;
 Vagyon neki hevedere, kettő,
 Pokrócza isz vagyon tizenkettő.
Ne buszuljon hát szenki menyecske,
 Ha ez ura nem igen széjepecske,
 Ha meghal isz, meg ne haljon érte,
 Mászt hoz neki a tavaszi fecske.
Én isztenem valahára,
 Üszely gondot ez árvára,
 Hogy ne juszszon budoszászra,
 Egyik ajtóról e mászra.

427.

Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,
 Mért nem termettél volt minden falevelen.
Minden fa tetején, s dyivófa levelin,
 Gazdag gyümölcsfákon, s e szöllyő veszejin.
Hogy szakasztott lenne minden szegény legény,
 Minden szegény legény, sz minden szegény ijány.
Mert éjen szakasztottam, sz el is szalasztottam;
 Kit immár szakasztok, azt magamnak tartom.

432.

Lovam rétbe nyugszik,
 Szájja vérrel habszik,
 Szép barna galambom
 Rólam gondolkozik.
Elvágtam ez ujjam,
 Holtig foly e vére,
 Messze van galambom,
 Ki nekem békösse.
Szeret vize mellett
 Szétálvám kedvemre,
 Ott isz e siralom
 Eljött bus szivemre.
A Szeret vizinek
 Csónakába ülnék,
 Sz azon elbudoznék,
 Ha belé nem vesznék.
Vajon kár volna-e
 A tengerbe veszni,
 Sz e tenger vizivel
 Magam elvitetni?
Egy csufért, egy roszszért
 Életem veszteni,
 Egy haszontalanért
 Szokat kell busulni.
Jaj mind lecsufola,
 A szemmire való,
 Kinek e két szemit
 Vájja ki a holló.
Ugyan megnézd, rózsám,
 Kinek adod magad,
 Egy czufval, egy roszval
 Ne rontsd virágkorod.
Ullyan beteg vagyok,
 Hogy szinte meghalok,
 Édeszem házaig
 Mégisz elámbolygok.

433.

Vidd el, madár, vidd el,
 Vidd el levelemet,
 De nem igen messze,
 Csak e tenger mellé.
Apámnak, anyámnak
 Tedd ez ablakjára;
 Ablakjáról vedd el,
 Tedd ez asztalára.
Tudom, mingyárt kérdik,
 Hogy vagyok, mint vagyok;
 Tudjad megmondani,
 Tatár rabja vagyok,
 Földig vaszba vagyok.

 

Mert én ugy meguntam,
 Karcsu derekamom rabszijjat viselni,
 Kezemen lábamon vaszakot zörgetni.

 

Jobb lett lenne, szivem, hiredet, nevedet
 Ne halottam lenne,
 Talán esztendőkvel többet éltem lenne.

 

Szép fekete hajom
 Meg szem őszült lenne,
 Gyenge piross orczám
 Meg szem hervadt lenne.
 Két fekete szemem
 Ki nem szirtam lenne,

TIZENHARMADIK KÖNYV.


VEGYESEK.

439.

Őszi harmat, hideg eső,
 Őszszel érik meg a szőlő.
 Ha megérik, bornak szűrik,
 A szép leányt férjhez kérik.
Ne menj rózsám, a tarlóra;
 Gyenge vagy még a sarlóra;
 Ha elvágod a kezedet,
 Ki süt nekem jó kenyeret?
Én ültettem a diófát,
 Más köti hozzá a lovát.
 Én szerettem meg a szép lányt,
 Más éli vele világát.

452.

Amott van egy kis ház
 Arczczal napkeletnek,
 Keserű a leve,
 A mit abban főznek.
Benne van egy asztal,
 Gyászszal megteritve,
 Rajta van egy pohár,
 Bánattal megtöltve.
Akárkié legyen
 Az a teli pohár,
 Csak nekem kedvezzen
 A kegyetlen halál.
Ugyan édes anyám,
 Mi bajom én nekem?
 Három rőf pántlika,
 Által nem ér engem.
Eddig egy rőföt is
 Bokrosan kötöttem,
 Már most három rőföt,
 Csimbókra kell kötnem.
Kötöttem bokrétát,
 Egy szőke legénynek,
 Hogy ha meghalok is,
 Szépen kivigyenek.

* * *

Elvennélek rózsám,
 De anyám nem enged,
 Mert a házábul is
 Majd kiverne téged.

456.

Közel a tél, mén a fecske,
 Hallod-e te kis szüzecske,
 Mondd meg nekem, szelidecske,
 Leány vagy-e vagy menyecske?
Nem vagyok én szelidecske,
 Sem szüz, sem lány, sem menyecske.
 Mert én kerti virág vagyok,
 A harmatért majd meghalok.
Ha te virág vagy a kertben,
 Én meg harmat vagyok ebben.
 Estve a virágra szállok,
 Reggelig rajta uszkálok.