WeRead Powered by ReaderPub
Népdalok és mondák (1. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény cover

Népdalok és mondák (1. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény

Chapter 85: 81.
By János Erdélyi
Open in WeRead

Explore more books like this:

Mythology, Legends & FolklorePoetry

About This Book

A kötet népdalokat és mondákat gyűjt egybe különböző vidékről, a rövidebb lírai daloktól a hosszabb elbeszélő balladákon és táncdalokig. Kísérő előszóban ismerteti a gyűjtés indítékát és módszerét, valamint a beküldött források és közreműködők körét; több nóta mellett hangjegy is található. Az anyag bemutatja a változatos formákat, refrének és regionális változatok sokaságát, és jegyzetekkel, rendszerezéssel törekszik az elhangzó hagyományok hiteles rögzítésére és közreadására.

69.

Bár csak hamar szüret lenne,
 Szüret után hideg lenne,
 Azután szánon járnának,
 Legények házasodnának.
Bár csak lenne ollyan szüret,
 Mellyben szemlélnének szüzet.
 Én is szemléltem már egyet,
 A kit szivem, lelkem szeret.

78.

Most jó szeretőt tartani,
 Most van mivel csalogatni,
Most érik a jó mogyoró,
 Szőlőhegyen alma, dió.
Barna szeretőm van nékem,
 Szőkeért tán becserélem,
 Mert a szőke fejér karja,
 Szépen ölel, ha akarja.
A galambom kis karjai
 Nem akarnak meghajlani.
 Pedig máskép hogy ölel meg,
 Ha nem ölel, hogy szeret meg?

80.

Édes anyám! meghalok,
 Házasodni akarok,
 Héj, huj, meghalok,
 Házasodni akarok.
Édes fiam! ne halj meg,
 Inkább házasodjál meg;
 Héj, huj, ne halj meg,
 Inkább házasodjál meg.
Édes anyám, nem merek,
 Mert azt mondják, hogy gyerek;
 Héj, huj, nem merek,
 Mert azt mondják, hogy gyerek.
Édes fiam, kurvannya,
 A ki neked azt mondja,
 Héj, huj, kurvannya,
 A ki neked azt mondja.

81.

Édes anyám, meghalok,
 Házasodni akarok;
 Édes fiam, ne halj meg,
 Inkább házasodjál meg.
Édes anyám, meghalok,
 Férjhez menni akarok.
 Édes lányom, ne halj meg,
 Inkább szeretődhöz menj.
Ha meghalok, nem bánom,
 Testamentomban hagyom,
 Hogy négy legény vigyen ki,
 Szeretőm fog siratni.
Rózsából lesz temetőm,
 Liliomból lepedőm,
 Rozmaringbúl keresztem,
 Soha el nem felejtem.
Anyám, anyám, jó anyám!
 Készítsd el fejér ruhám,
 Elindulok hosszú útra,
 Miről babám nem vár vissza.

83.

Akkor veszlek el, galambom,
 Ha elfogy az a nagy halom.
 Inkább kosárral elhordom,
 Csak engem végy el, galambom.
De te elmégy, s engem itt hagysz,
 Szivemre bút s bánatot hagysz,
Ollyat mind a szomszéd halom;
 Érted halok meg, galambom.
Elment, elment az én párom,
 Még az éjjel visszavárom.
 Visszavárom éjszakára,
 Csókot nyomok orczájára.

85.

Izent nékem a gavallér:
 Kell-e, babám! pengő tallér?
 Nem kell nekem pengő tallér,
 Maga sem kell a gavallér.
Izent nékem a mészáros:
 Kell-e nékem gyürű, páros?
 Nem kell nékem gyürű, páros,
 Maga sem kell a húsáros.
Izent nékem csizmazia:
 Kell-e, babám! piros csizma?
 Nem kell nékem piros csizma,
 Maga sem a csizmazia.
Azt izente a katona:
 Kell-e, rózsám! karton szoknya?
 Nem kell nékem karton szoknya,
 Maga sem kell a katona.
Izent nékem János deák:
 Kell-e, babám! gyönge virág?
 Nem kell nékem gyönge virág,
 Maga sem kell János deák.
Izent nékem a kalmár is:
 Kell-e, babám! piros kláris?
 Nem kell nekem piros kláris,
 Maga sem kell a kalmár is.
Izent nékem Barna Pista:
 Kell-e szelid galamb csókja?
 Jaj! kell nékem galamb csókja,
 Maga is kell Barna Pista.

86.

Én istenem, be szép élet,
 A ki csizmaziát szeret,
 Mihelyt feslik a csizmája,
 Mindjárt bevarrja rózsája.
Még is gyöngyebb az az élet,
 A ki szabólegényt szeret,
 Mihelyt feslik a ruhája,
 Mindjárt megvarrja rózsája.
De még gyöngyebb az az élet,
 A ki úrfi legényt szeret,
 Mihelyt elfogy a kávéja,
 Mindjárt küld a patikába.
Még is gyöngyebb az az élet,
 A ki atyafiát szeret,
 Mihelyt elfogy a jó bora,
 Mindjárt küldi a sógora.
Megterítem asztalomat,
 Ugy várom a galambomat;
 Várom, várom, a mig várom,
 Még rám nem érik az álom.

91.

Fejik a fekete kecskét,
 Verik a barna menyecskét,
 Ha verik is megérdemli,
 Mert az urát nem szereti.
Ki az urát nem szereti,
 Annak van most becsületi;
 Nekem is van becsületem,
 Az enyimet nem szeretem.
Ki az urát nem szereti,
 Kopotnyikot főzzön neki,
 Adja be azt vacsorára,
 Kiteríti viradtára.
Én csak azért nem szeretem
 Az uramat, mert félt engem;
 Ha szép legénynyel beszélek,
 Már azt mondja, roszúl élek.
Eső után a nap derűl;
 Az én kedvem is megkerűl.
 Mihelyt a férjem halva lesz,
 Mindjárt egy szép legény elvesz.

93.

Édes falum határa!
 Itt hagylak nem sokára;
 Itt hagyom a falumat,
 Szánom a galambomat.
Oh melly vigan megyek el,
 Egy zsák diót viszek el;
 Ha megúnom, leteszem,
 Mellé dülök, megeszem.

96.

Bodrog partján nevekedett tulipán,
 Bús szivem csak téged ohajt, téged vár.
 Bokrétámnak elhervadott szépsége,
 Oda tulipánom gyönyörűsége.
Elmegyek immár te tőled, gyöngy alak,
 Kit én bizony sokat ohajtottalak:
 Örökösen én téged el nem hagylak,
 Bizonyságra még most is megcsókollak.
Ha elmégy is már én tőlem, drága kincs:
 Gyöny fekete két szemeddel rám tekints!
 Én is tartlak a szivemben, mig élek;
 Egyetlen egy gyönyörűséges lélek.
Az én kedves szeretőmtül megválok,
 A melly dolgot én eléggé sajnálok;
 Többé veled, szép kincsem, nem sétálok,
 Nyugodalmat más helyen nem találok.
Oh édesem, drága piros orczádat,
 Hadd fogjam meg két szép arany almádat.
 Megtapasztalom melleden rózsádat,
 Fordulj hozzám, csókolom te szép szádat.
Megkérdezem, szeretőmtül, szeret-e?
 Megölelem, megcsókolom, tartja-e?
 Katonává lettem rózsám, bánod-e?
 El kell immár masíroznom, szánod-e?
Bár e világra ne születtem volna,
 Ennyire érted nem gyötrődtem volna.
 Szép szin alatt csókjaiddal megcsalál,
 Igy jár, a ki szép szeretőre talál.
Búcsúzásom már tőled elvégezem,
 Hosszú beszédre reá nem érkezem;
 Hűségedre magam lekötelezem,
 Édesednek ki magamat nevezem.

100.

Hervad a cziprusfa
 A sirnak tetején,
 A tömlöcz fenekén
 Hervad a szép legény.
Nem azért hervad ő,
 Hogy a tömlöcz rabja;
 Hanem azért hervad:
 Elhagyta galambja.

102.

Melleden termett egy rózsa,
 Annak vagyon két bimbója.
 Egyik, orczám hervasztója,
 Másik, szivem gyulasztója.
Piczin szeme, piczin szája,
 Barnapiros két orczája;
 Ha én aztat nem láthatom,
 Meghalok érted, galambom.

111.

Menj szeretőm ablakába,
 Röpülj az ő szobájába,
 Te kis fecske! s azt izenem,
 Hogy őtet most is szeretem.
Jőjön hozzám vacsorára,
 Szivesen elvárom mára;
 Csak hogy egy pár csókot adjon,
 S kedves szeretőm maradjon.
Jó neszmélyi bort hozattam,
 Asztalom tele rakattam
 Rétesekkel, pogácsákkal,
 Sárga, veres violákkal.
Jőj el hozzám vacsorára,
 Találsz egy gazdag mátkára;
 Megmutatom a kincsemet,
 S néked adom mindenemet.

113.

Bús az idő, bús vagyok én magam is,
 Valamennyi szép leány van, mind hamis.
Szeretete nem állandó,
 Mint az idő változandó, ihaja!
Felettem is mért borult be illy korán,
 Mert elhagyott, kit szerettem igazán.
 Másnak hódolt a hitetlen,
 Azért vagyok illy kedvetlen, ihaja!
Árva vagyok, hej nincs is ollyan árva,
 Mert szivedből rózsám, ki vagyok zárva.
 Nem leszek én árva mindég
 Boru után derül az ég, ihaja!

117.

Nincsen kedvem, nincsen, mert nincsen
 Szép szeretőm, ki rám tekintsen;
Majd felderül a csillagos ég,
 Az lesz a szeretőm, ki volt rég.
Jaj de sokat áztam, fáradtam,
 Mikor házasodni indultam;
 Nem találtam kedvemre valót,
 Az lesz a szeretőm, a ki vót.
Szép a rozmarinszál bokorba,
 Ha megkötik zöld koszorúba;
 Felteszik a szűz lány fejére,
 Leteszik a bút a szivére.

121.

Ha nem voltál jó szerető,
 Borijjon el a temető.
 Hajtson el a sárga halál,
 Takarijjon szárnya alá.
Ha nem voltál igaz hozzám,
 Mért csókoltad meg az orczám?
 Hagytál volna békét, rózsám,
 Ne is szoltál volna hozzám.